Molnár Erzsébet

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Harangláb úrék Orbán Viktoron fekszenek.

Délután még – ahogy tegnap s tegnapelőtt, de a múlt hé­ten, sőt az azelőtti héten is – Orbán Viktoron tapodtunk. Nem úgy, mert miniszterelnökön tapodni, bármily csúf­ságot csinált is, az a nemzet, a választópolgárok, egész Magyarország szembeköpése volna, ebben a kerületben pedig a szembeköpés egyáltalán nincs szokásban (ha az utca közepén sercinteni támad kedve, itt mindenki, a legfinomabb úrinő is oldalra köp), ráadásul a miniszterelnök nem csúfságot csinált, hanem országlás közben épphogy rendbe tette Magyarország, a magyar emberek pénzügyeit, az államadósságot leszorította a földig, amit szegény Merkel asszony meg egész Európa azóta sem tud hová tenni, nem beszélve az előző kormányokról, akik az egész szart keverték, s akik után ki kellett ganézni. Legalábbis erről tájékoztat minket a miniszterelnök a levélben, amit a házban kivétel nélkül mindenki megkapott, külön Harangláb úr, Harangláb asszony, Harangláb úr első-, másod- és harmadszülött asszonylánya, egyenként a Harangláb unokák, Harangláb úr összes veje, Szalmiák úr, Lángos úr és Éberlingné Kővágó Zita; elsőbbségi, olvasta a borítékon Lángos úr, s egy pillanatra megállt a tisztelettől, mielőtt a postaládák alatt elhelyezett papírdobozba dobta. A miniszterelnök valamit azonnal, egyetlen nap késedelem nélkül tudatni akart vele, sőt Lángos úr Merkel asszony ledöbbentésében nyújtott segítségét meg is köszönte.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024