► Az Aetas 40 jubileumi konferencián 2025. május 29-én, Szegeden elhangzott előadás szövege.

Ketten egy új könyvről – Kende Tamás: Embermentés, vagyonmentés, státuszmentés 1944–1945-ben Sztehlo Gábor emlékezetében. Kronosz Kiadó, Budapest, 2023, 325 oldal, 4500 Ft

A háború után inkább már csak a vagyon átmentésére korlátozódó igyekezet munkálhatott a humanitárius viselkedés legmélyén. A történet ez utóbbi szála nem szakítható el teljes mértékben Sztehlo Gábor egyébként becsületes szándékban fogant heroikus erőfeszítéseitől, hogy embereket mentsen az áldatlan körülmények között. Ez így semmiképp sem dehonesztálja őt magát, és azt, amit tett. Külön érdekes kérdés, hogy miként változott (változhatott) személyének és mindenki másnak a megítélése, aki játszott valamilyen szerepet ebben a történetben: hogyan felejtődhetett el hosszabb időre Sztehlo alakja, aki pedig 1945 után is töretlenül folytatta gyermekmentő ténykedését a Gaudiopolis működtetésével, melynek keretében a kallódó gyermekek megmentését tűzte célul maga elé. S hogyan törlődhetett ki, részben Sztehlo szándékainak is megfelelve, a Nemzetközi Vöröskereszt és vele Friedrich von Born fontos hozzájárulása a mentési munkához. S persze szót érdemel még az is, hogy miért nem tűnt fel eddig, legalábbis Kende könyvének a publikálásig, hogy a mélyben és a háttérben hatott a régi elit (egy részének) az önmaga mentése is, egy alapvetően humanitárius fellépés formájában.

A NER propagandájának a szellemét közvetítő mai történeti közbeszéd szüntelenül a marxista–leninista történetírás „akadémiai fellegvárát” kárhoztatja a neki nem tetsző történetkép hirdetéséért. Túl azon, hogy harmincvalahány évvel a politikai rendszerváltás után egy ilyen vád vagy gyanú erőtlennek tetszik, számot kell még vetni azzal is, hogy létezett-e vajon egységes és egyöntetű marxista nézetrendszer a történelem dolgait illetően.

A központi hatalmak, benne Magyarország számára váratlan véget ért a Nagy Háború, amely nyomban előrevetítette az addig elképzelhetetlen jövőt, a Monarchia felbomlását, vele együtt a Magyar Királyság határainak radikális megváltozását. A háború során, majd a felbomlás heteiben és hónapjaiban, sőt azt követően is, rendületlenül élt a hit, hogy az ország területében sértetlenül kerülhet ki az eseményekből; korábban még abban is bíztak, hogy akár nagyobbodhat is. Ami viszont ezután történt, az homlokegyenest ellentmondott mindenki várakozásának. A senki által nem sejtett jövő bekövetkezte mint igazi balsors idézte elő és képezi mindmáig Trianon traumadrámáját.