Ruff Borbála

Szarvas József–Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi..., Magvető Könyvkiadó, Tények és Tanúk sorozat, Budapest, 2018, 350 oldal, 3999 Ft

A Nemzeti választóvonal nemcsak a színész életében, de a kötetet illetően is. Az életrajzból megtudjuk, hogy a szereplehetőségek mellett a Kaszás Attilához fűződő barátság legmélyebb időszaka ez, s ráadásul egy később megvalósult közös terv bölcsője. A Felvidéken, Zsigárdon Kaszás Attila nagyapai örökségéből – melyet a színész a falunak adományozott – alapított kultúrház testvéreként Szarvas az őrségi Viszákon hozza létre a Pajtaszínházat, falán Kaszás Attila bronz emlékművével. Amivel az önazonosság kérdése nyugvópontra jut: „visszavásárolja magát a szegénységbe”.

Tovább

(Daniel Kehlmann: Hírnév. Regény kilenc történetben. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Mácsai Pál a felolvasásban – ha a téma engedi, és általában engedi – a kehlmanni alkotói szándékkal egyetértésben választ tónust és hangnemet.  Az ironikus látásmód mellőzi a tanítani akarást, azt, hogy a szövegek feltétlenül a befogadóra hatni kívánó üzenetként működjenek. A hangoskönyv műfaji önmeghatározása – „regény történetekben” – a rendezői elv: a Hírnév voltaképp kísérlet, amely a szövegszerkezettel való játékra irányul.

Tovább

(Csáth Géza: A varázsló halála. Móricz Zsigmond: Barbárok. Mindkettőt előadja és rendezte Hegedűs D. Géza. Ventus Libro Kiadó, 2018)

Az azonos kor, a közös naturalista-realista hagyomány és a közös műfajiság szembetűnő kapcsolódási pont ugyan, de velük véget is ér a hasonlóságok sora. Sőt Hegedűs D. Géza előadásmódja csak erősíti a hangoskönyvek közötti különbözőségeket.

Tovább

(Autósmesék. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Rigó Béla korábban úgy nyilatkozott, ez a válogatás, amelynek kortárs szerzőit arra kérték fel, írjanak autósmeséket, azért különleges, mert darabjai annál többet mondanak, minél öregebb a hallgatójuk (Csodaceruza, 2010). Ebben sok igazság van. Ma már kevesen tudják, miért nevezték a Zaporozsecet Hruscsov utolsó bosszújának, ezek a mesék mégsem csak a nosztalgiázókéi – a kiselejtezett autó szomorúsága ugyanis még egy négyéves számára is megindító.

Tovább

(A. A. Milne: Micimackó. Előadja Alföldi Róbert. Hungaroton, 2018)

Az első meglepetés mindjárt a felütés: Az olvasóhoz című bevezető hallatán nem is sejtjük, ki a megszólaló – ő lenne Micimackó? Mély hang és lassú, megfontolt, már-már akadozó beszéd az övé, és csak percek után ismerjük fel: ez nem más, mint medvedörmögés. Alföldi Pagonyában minden szomorkás, és ha a Karinthy-fordítás humorát hiányoljuk, keresgélhetünk egy ideig, mire a derűt megtaláljuk.

Tovább

(Mikszáth Kálmán: Novellák. Előadja Gáspár Sándor. Hungaroton, 2018)

„Próbálkoztam, magamban, az írók-távoli közeli besorolásával. Babits távoli, Kosztolányi közeli, Kemény Zsigmond távoli, Mikszáth közeli” – írta Esterházy Péter, és ennek a közelségnek tanújelét adta munkáiban, a Termelési-regényben vagy az Estiben, hogy csak a legkézzelfoghatóbb párhuzamokat emeljük ki. Bizonyára Gáspár Sándornak is, ahogyan mindannyiunknak, megvan a maga besorolása, és abból, hogy miként olvassa fel ezeket a Mikszáth-novellákat, sejthetjük, Mikszáth közel állhat a színészhez.

Tovább

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Előadja: Epres Attila. Kossuth–Mojzer Kiadó)

Epikai keretbe kényszerített dráma, amely színpadon él igazán – emlékszünk Agárdy Gábor és Avar István játékára az Iglódi István rendezte darabban vagy a Jeremy Irons főszereplésével játszott angol nyelvű, Londonban színre vitt változatra –, hangzó szövegként. E tekintetben meglepő, miként reagált Márai a Pesti Hírlap kérdésére, miért nem ír színpadi művet.  „Kikérem magamnak, én mindig tisztességes ember voltam” – válaszolt ingerülten.  Pedig egy évtizedes párbeszéd lezárása csak a papírról elemelve, színpadon és lemezen  üt akkorát, mint egy margóvágó.

Tovább

(Radnóti Miklós: Ikrek hava. Előadja Gálffi László. Hungaroton, 2018)

A fentiekből következik, hogy bármilyen provokatív is az állítás, mégis megállja helyét, hogy az Ikrek havának – mint azt Turi Tímea egy tanulmányában megjegyzi (Tiszatáj, 2009. május) – és a belőle készült hangoskönyvnek a hazugság a fő motívuma. De, tegyük hozzá, a szó legszelídebb értelmében.

Tovább

(Cserna-Szabó András: Sömmi. Előadja Stohl András. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Gazdag láda ez. Műfaji szintézisének köszönhetően ott vannak a Sömmiben a  történelmi regény, a vámpírtörténet vagy az erotikus, illetve a gasztroirodalom nyelvi kifejezőeszközei, és ott vannak a Krúdy-, Mikszáth-, Tömörkény-vendégszövegek is, amelyeket a korabeli, Szeged környéki népnyelvbe ágyazottságuk miatt csak a figyelmes hallgató vehet észre. Sokrétegű ez a szöveg, amely úgy öleli magához a hallgatót, „mint tót a hajnalt”. És magához öleli a szöveg Stohl Andrást is.  Lélegzetvételnyire sem esik ki szerepéből, ami furcsa, vagy inkább hihetetlen, mert közben a legapróbb szövegegység, akár egy igekötő kimondásának mikéntje is átgondoltnak hat.

Tovább

(Szabó T. Anna Kyoto: Senki madara. A szerző előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)  

E történet tágabb értelmezési tartományt igényel. Lázadás vagy inkább az ember döntésszabadságának elfogadása? Modern mese az empátiáról és a toleranciáról, akár kulturális, akár személyes viszonyok egymásnak feszüléseként értelmezzük. „Szárnya-e? Ujja-e?”, végtére is mindegy. Megérint, és ez a lényeg.

Tovább

 (Kosztolányi Dezső: Novellák. Előadja Lukács Sándor. Hungaroton, 2017)

„Csodálkozom, mennyi emlék-poggyászt cepelünk magunkkal, mennyi mindent, amiről nem is tudunk, mennyi mindent, ami dermedten hever bennünk, s egyszer talán még majd életre kel, vagy talán sohase kel életre többé.” Ezeknek a novelláknak az emlék-poggyászokkal sújtottak a szereplői.

Tovább

(Szabó Magda: Sziluett. Előadja Molnár Piroska. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Az összegző szándék érezhetően közös. Szabó Magda esetében védjegy. „Egy kislány[é], aki a mennyországban töltötte a gyermekkorát, szülei félistenek. Nem idill ez, hanem teljesség” – mondta Esterházy az Ókút szerzőjéről. Molnár Piroskánál is időszerű, jól látszik ez a Rózsavölgyi Szalonban játszott Emberi hang című dalestjéből, amely pályája egy-egy fontos állomásához irányítja a hallgatót.

Tovább

(Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Előadja Kern András. Hungaroton, 2017)

Mi az alkalmas forma arra, hogy ezeknek a regényeknek a lényegéből átszivárogjon valami? A rajz „nyelve” képes volt arra, hogy visszaadja a kalandregény-paródiákba mentett korabeli pesti humort, a pesti utca alakjait.  A hangzó anyag erőssége máshol keresendő: egy-egy regényfejezetet elemel a papírról, és életre kelt valamit, ami nagyon is rejtői: a kabaré hagyományát.

Tovább

(Roald Dahl: Charlie és a csokigyár. Előadja Stohl András. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

Rokon értelmű elismerő kifejezéseket kerestem korábban Kálloy Molnár Péter Jámbor örömök című Dahl-hangoskönyvét illetően, de Stohl András lemeze azoknál is erősebb szavakat hív elő. Elsősorban a bizarr ötlet miatt. Nem először vág bele a kiadó, hogy neverlandi utazást vegyen hangoskönyvre: Óz vagy Aliz csodaországa a példa erre. Egy a leginkább vizuális hatásokra épülő történet megállhatja a helyét csak hangzó anyagként is – ez tény. A lényeg a szereposztás: a megfelelő egyetlen emberre bízni az egészet – maradva az említett meséknél Mácsai Pálra vagy Ónodi Eszterre. Most Stohl Andrásra.

Tovább

(Szerb Antal: Novellák. Előadja Máté Gábor. Hungaroton, 2017)

Don Quijote fiai, a szerelemi gyötrődést – vagy épp az ellentettét, a „magányosság úri magánügyét” – tudatosan választók társasága a szereplőgárdája a Szerb Antal novelláiból válogatott hangoskönyvnek, bár az utolsó szöveg, A menthetetlen kivétel, de a drogként ható művészi szenvedés mint téma – és a szöveg címe is – sejteti, ezzel a szöveggel sem fordított hátat az író a lovag családfájának.

Tovább

(Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve. Előadja Molnár Piroska, Móra Könyvkiadó, 2016)

Molnár Piroska neve erősebben kötődik a köztudatban Bors néniéhez, mint Nemes Nagy Ágnesé. Ezt az aránytalanságot mindenképpen helyrebillenti a Móra kiadó Bors néni könyve című hangoskönyve, amelyen lényegében az eredeti kötet anyagát olvassa fel Molnár Piroska. Szép kompenzáció. Bors néni karaktere helyett most a mesélőé lesz az övé, perspektívát vált tehát, de addig mégsem megy el, hogy kívülálló legyen a történetben. (…) A hanganyagba sűrűsödik valamiképp színpadi játéka is, vagy inkább a több mint húszéves szerep szeretete, így „minden olyan, csak más”.

Tovább

(Lewis Carroll–Varró Zsuzsa–Varró Dániel: Aliz kalandjai Csodaországban. Előadja Ónodi Eszter. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

A bolondság nélkülözhetetlen ehhez a meséhez, és tág határokat jelöl ki. Egy olyan történet esetében, ahol a szereplők versenyeznek ugyan egymással, de mindenki arra és addig fut, amerre és ameddig akar, a felolvasás is „szabad verseny”, az előadó magát hívja ki, és a kérdés az, meddig akar elmenni. Ónodi végül egészen messzire jut: karaktereit hol alaposan, hogy érintőlegesebben dolgozza ki.

Tovább

(Lackfi János: Milyenek a magyarok? A szerző előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

Nincs szó megbocsátanivalóról. Noha a Milyenek a magyarok? hangoskönyv nem precíz, éleslátó útikalauz, a maga nemében speciális: a kötelező „műveltséganyag” mellett mindennapi jelenségekre világít rá (például a Magyar Ember mindig talál „ügyesebb, okosabb, furfangosabb megoldást”). Még véletlenül sem „istenien steril”, de hát a magyar ember szokásrendszere sem az.

Tovább

Erlend Loe: Doppler hazatér, avagy a világ vége, ahogyan ismertük. Fordította Lőrincz Balázs Bendegúz. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 343 oldal, 3750 Ft

Doppler otthonában, a távolléte alatt színeváltozott „kék házban” számára bántó a zaj, és ezt a fülére húzott nyúlszőr usánkával sem képes kivédeni. Ismét egy magyar vonatkozás, ami nem meglepő, mert Loe majd’ minden regényében felfedezhető, Tarr Bélától a budapesti állatkertig – és az usánka nemcsak hogy létező tárgy, amelyet Loe Magyarországon vásárolt, de a Dopplerre is jellemző makacs ragaszkodás emblémája is: viselése miatt fordítottak hátat Loe-nak a norvég állatvédők. Az író és Doppler között – Karinthy Én-Énkéje mintájára – egyébként is kézenfekvő a párhuzam: Loe hőséhez hasonlóan feleségével és három gyerekével él Oslóban, ő is kerékpározik, és sajtónyilatkozatainak pesszimizmusa azt sejteti, megfordulhatott már a fejében, hogy biciklibalesetet szervezzen magának az erdőben.

Tovább

(Jonathan Swift: Gulliver utazása Lilliputba. Előadja Rudolf Péter. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

Rudolf Péter és a rendezés azzal, hogy megengedi, a szöveg önmagát hozza működésbe, úgy érzem, állásfoglalást is tesz: noha a Gullivert „olvassák gyermekek édes kacagással” (Szerb Antal), történetének itt és most éppúgy helye van. Szűkebb és tágabb környezetünkben.

Tovább
Élet és Irodalom 2020