Littner Zsolt

A múltkor a közértben összefutottam Jézus Krisztussal. Úgy nézett ki, mint egy öreg hobó. Mikor elindultam felé, észrevehetett valamit az arcomon, mert csak legyintett.  Nem tudom, hogy mitől ismernek fel még mindig. És igazából azt sem tudom, hogy mitől ilyen érdekes ez a dolog.  Hát, Jézus Krisztus a közértben, azért mégiscsak. Kézezer éve mindenki róla beszél. Egyébként úgy tudom, hogy 33-ban kivégezték. Ha Ön lenne Jézus...

Tovább

Imádlak, susogta, de a feleséged a legjobb barátnőm, nem tehetek vele ilyet. Rám fonódott jó erősen.

Kívánlak, súgtam a fülébe, de a feleségem miatt lelkiismeret-furdalásom van. Két kézzel belemarkoltam az izmos fenekébe.

Még sosem csalta meg a férjét, mondta, és hogy most hagyjuk abba, amíg nem késő.

Tovább

Pár nap múlva visszajött. Akkor birkózóedzést tartottunk neki. Sajnos lustaság vétsége miatt kénytelenek voltunk kikötözni a kerítésoszlophoz. Viktorka rángatta magát és furcsán morgott. De jól oda volt ám kötözve. Mikor meguntuk, akkor a Tomi azt mondta neki, hogy most hozunk mézet és bekenjük vele. És majd jönnek a darazsak. Erre Viktorka még jobban kezdte cibálni a kerítést. Egyszer csak elszabadult, és a csuklóján a madzag maradványaival hazaszaladt.

Tovább

Nagymama mindig avval kezdte, hogy öt nyelven beszélt. Aztán jött, hogy második lett a Pungár Béla evezősversenyen. A legbüszkébben azt mesélte, hogy a nők utána fordultak a Duna-korzón. El sem tudjátok képzelni, hogy ragyogtak a búzavirágkék szemei!

Szóval így kezdődött minden Nagypapáról szóló történet.

És úgy végződött, hogy negyvenöt májusában a Nagypapa felrobbant a kert végében.

Nagypapának sok hőstette volt. Harcolt például a Budai Önkéntes Ezredben a fasiszta megszállók ellen. Tolmácsolt a szovjet csapatoknak. Itt a vitrinben, látjátok..., igen, tudjuk, Nagymama, azt a gyönyörű vörös csillagos melltűt maga Zsukov marsall tűzte Nagypapa zubbonyára.

Aztán a kilencvenes évektől a hangsúly némiképp áthelyeződött, és megtudtuk, hogy Nagypapa csendőr százados volt, és hogy milyen hetykén nézett ki abban a tollas kalapjában. Meg hogy vasárnap egyenruhában ment a szentmisére, és a környékbeli úriasszonyok mind Nagymamát irigyelték.

Tovább

Mindennap elmegyek a Törökvészi és a Kapy út kereszteződésében álló pléhkrisztus mellett.

Laci atya, a teniszpartnerem különös ember. Azt mondja, hogy szokott beszélgetni vele. Mondjuk én is motyogok néha magamban. Főleg vezetés közben.

A múlt héten megálltam a kereszteződés másik oldalán lévő péknél. Még volt fél órám a meccsig. Éhesen nem lehet teniszezni, ugyebár. A kakaóscsigát majszolva átsétáltam hozzá. Na, helló öregfiú, mondtam a pléhkrisztusnak és odakínáltam neki a félig rágott csigát. Ma Laci atyával játszom. Üdvözöl.

Tovább
Élet és Irodalom 2021