Amikor 1947-ben a nyugati civilizáció jövőjéről kérdezték, Mahatma Gandhi így válaszolt: „Alapvetően jó elgondolás volna, csak sajnos összes gazdagságuk nem képes emésztő szomjúságukat csillapítani.” Ugyanitt fejtette ki, hogy a boldogság záloga, hogy amit az ember gondol, mond és tesz, harmonizáljon egymással – sajnos nem volt módja részletesebben kibontani a gondolatot, mert 1948 januárjában egy nemzeti érzelmű hindu golyója kioltotta az életét.