Magyar László András

Tovább

Tovább

Tovább

Pali és Gábor a két jó barát már az ötödik alkalommal készült izgalommal a bálra. Azon törték a fejüket, vajon mivel és hogyan dobhatnák föl a hangulatot. Eszükbe jutott sok minden, például, hogy a bál fénypontján egy dobozból néhány száz csótányt bocsátanak szabadon, vagy hogy mindenkinek rovarmódra, csak szívószállal engedélyezik majd az ételek elfogyasztását, esetleg rovarjelmez-bállá alakítják az összejövetelt. Ám minden ötletük gyakorlati akadályokba ütközött. Hiszen több száz csótány begyűjtése a bál előtt, pláne pedig utána, igen nehéz lett volna, a szívószálat hamar elhajigálnák a vendégek, hogy nyugodtan telizabálhassák magukat, rovarjelmezben pedig csak néhány gátlástalan fiatal lenne hajlandó villamosra szállni. Végül Palinak remek ötlete támadt: maradjanak a jelmezbálnál, de csak egyetlen kollégájukkal hitessék el, hogy rovarjelmezben kötelező jönni. Milyen mulatságos lesz, ha az illető megjelenik nagy szarvakkal a fején, eres szárnyakkal a hátán, vagy potrohát vonszolva! Isteni, nem? Ez valóban jó ötletnek tűnt. Az ám, de ki legyen az áldozat?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Az öregedés első és legkorábbi jele az, ha fiatalabbnak szeretnénk látszani. Fontos tudnunk, hogy erre csak igen körültekintően törekedhetünk. Az olyan öregedő ember ugyanis, aki kozmetikával, plasztikai műtétekkel, divatos fiatalos ruhaviselettel, sporttal, aktivitással próbálja lenyűgözni környezetét, többnyire nevetségessé válik. Ha azonban semmiképpen nem tudjuk elkerülni, hogy efféle késztetéseinknek eleget tegyünk, legjobb, ha környezetünkkel azonnal közöljük, hogy a divatos ruhát valamelyik hozzá nem értő rokonunktól kaptuk ajándékba vagy örököltük, s hogy magunktól soha nem vettünk volna ilyesmit. Ha festjük a hajunkat, panaszoljuk el, hogy erre gyermekünk, férjünk stb. kényszerített akaratunk ellenére. Még hatásosabb, ha gúnyos megjegyzéseket teszünk küllemünkre. Ha pedig sportolunk, azonnal tudatnunk kell a világgal, hogy erre megszokásból, orvosi előírásra vagy ízületi panaszaink miatt fanyalodtunk. Kirándulás vagy teniszezés közben folyamatosan nyögjünk és kérdezzük azt, hogy „mikor ülünk már le”? Ezt könnyű lesz kivitelezni, mert tényleg erre gondolunk.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Éles József gondmegőrzője nagyjából úgy működött, mint valamilyen zálogház. Az emberek táskába, kofferbe rejtve, vagy csak kendőbe bugyolálva behozták kisebb-nagyobb gondjaikat, és meghatározott időre, általában csak egy-két napra letétbe helyezték őket. Ez idő alatt kissé kipihenték magukat, mulatoztak, ettek-ittak, szeretkeztek, aludtak egy jót, majd visszajöttek a tulajdonukért, kifizették a csekély letéti díjat, és visszakapott gondjaikkal vállukon folytatták életüket, úgy, ahogy tudták, vagy ahogyan azt a Mindenható engedte nekik.

Tovább

André Haynal és Mészáros Judit: Nemek és igenek. Ma­­gán­történelem és pszichoanalízis. Oriold és Társai, Budapest, 2012. 285 oldal, 3300 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A fele sem igaz - TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A focisták, a lovászok, az orvosok, a színészek és az írók. Meg az asztalosok. A kertész, a műtősfiú. E hazában mindenki tud anekdotázni. Legalább a kocsmában. De a pulton innen és túl jól adagolni az írók tudnak. Persze csak akkor, ha a másik életükben focisták, újságírók vagy orvosok. Idei első tematikus összeállításunkban adomázgatunk - egy kicsikét.

Tovább
Élet és Irodalom 2020