Béla nagyapámnak hét testvére volt, öt fiú és három lány. Nyolcuk közül Gyuri bácsi a legidősebb (1855), és szenior voltát soha senki meg nem kérdőjelezi. Mikor Béla 18 évesen Itáliába megy, hogy a milánói Brera Akadémián szobrásznak képezze magát, nemcsak édesapjuk, Gerenday Antal ír számára útravaló intelmeket, hanem a nyolc év korkülönbség jogán bátyja is. Az írás mindenestől a polgári erények kisenciklopédiája, s ha visszaforgatjuk, talán épp ez adja meg a kulcsot magához Gyuri bácsihoz. (Bácsit írok, mert a családban mindenki így nevezte, akárcsak a közéletben - sőt a sajtóban is.) Ő mindenestől a kötelességtudás embere volt - született puritán; benne ötvöződik legmarkánsabban a hagyományos kálvinista erkölcsiség és a modern „polgári szorgalom" szabályrendszere, s így válik még XVIII. századi hagyományos kálvinista indítással olyan alkotóvá, aki a XX. századnak építkezik.