Kácsor Zsolt

Tíz évvel ezelőtt, 2010. június 18-án halt meg José Saramago, Portugália egyetlen Nobel-díjas írója, akiről kevesen tudják, hogy a rendszerváltás után figyelemmel kísérte a magyarországi fejleményeket. Ezen kevesek közé tartozik Pál Ferenc professor emeritus, aki nemcsak a 87 évesen elhunyt író legendás könyveit fordította magyarra, de évtizedeken át személyesen is kapcsolatban állt vele.

Tovább

Írásban nem szereti a múlt időt, mégis a XX. századi magyar múlt egyik kiváló ábrázolója Csabai László, aki 2010-ben a Szindbád, a detektív című regényével tűnt fel. Legutóbbi kötete, A vidék lelke (hármas történetek) 2019-ben jelent meg. A Nyíregyházán élő, 1969-ben született szerzőt többek között írói fejlődéséről, Krúdyról és az orosz kultúra iránti rajongásáról kérdeztük.

Tovább

Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról – Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal. Libri Könyvkiadó, Budapest, 2019, 153 oldal, 3499 Ft

Csöndesen drukkoltam magamban ennek a kötetnek, hiszen – hibái és gyöngeségei ellenére – fontos, mindannyiunkat érintő mondatok hangzanak el benne a mai Magyarország eszmei-politikai-történeti állapotáról (is), meg egy állítólag a baloldali közösségről (is), pontosabban annak látványos hiányáról (is). Szurkoltam a könyvnek, hogy jöjjön divatba baloldali körökben – végül mégis idézőjelbe kellett tennem a „fogadtatás” kifejezést, tekintettel arra, hogy ezt a művet jószerével senki sem említi sehol. Ne tőlem kérdezzék, hogy mi ennek az oka.

Tovább

„Amikor hosszú prózát írok, akkor hazamegyek a regénybe. Vár a magam teremtette világ” – mondja Egressy Zoltán, aki az ország legtöbbet játszott kortárs drámaírójaként az utóbbi tíz évben nyolc prózakötetet tett le az asztalra. Színházról, sikerről, önmenedzselésről és a Hold on című, legutóbbi könyvéről kérdeztük.

Tovább

Bolyai Jánosról, a nagy erdélyi tudósról írt regényt a szintén erdélyi Láng Zsolt, holott – mint a vele készült beszélgetésben elmondja – eleinte nem is Bolyai élete érdekelte, hanem a ránk maradt kéziratai. Ám ezekből a kéziratokból  olyan ember alakja bontakozott ki előtte, akit idővel nagyon megkedvelt, olyannyira, hogy azt érezte: tán Bolyainak is jó, hogy együtt töltik az időt.

Tovább

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Gyurkovics Tamás: Migrén
Háy János: Kik vagytok ti?
Kőrössi P. József: Naplóromok

Tovább

Az Atyák tanításai – modernizált fordítás kommentárokkal. Magvető Könyvkiadó–Mazsihisz, Budapest, 2019, 120 oldal, 3299 Ft

Igen sokat kell olvasni és igen keveset kell beszélni, a többi (remélhetőleg) már jön magától.

Az atyák közös jellemzője, hogy a tanításuk voltaképpen nem is követel lehetetlent, sőt, vannak olyan jelenségek, amelyek előtt ők is fölteszik a kezüket. Egyik kedvencem Jannaj rabbi, aki azt mondja: „Nincs módunkban sem felfogni, sem megmagyarázni a rossz emberek jólétét, sem az igazak szenvedéseit” (74.).

Ezt az okos, higgadt szöveget, a Pirké Ávotot eddig is módunkban állt elolvasni (sőt, zsidó iskolában, tanházban kötelező is), úgyhogy ennek a mostani, új kiadásnak számomra nem az újdonsága a legfontosabb eleme, hanem annak a hat kortárs szerzőnek a kommentárja, aki az egyes szakaszokat a saját megjegyzéseivel, gondolataival ellátta.

Tovább

Rubin Eszter: Árnyékkert. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 342 oldal, 3490 Ft

Egy vidéki lány, Molnár Kornélia (Lia), és egy pesti fiú, Stark György (Gyuri) rettenetes kapcsolatának krónikája ez a regény, amely Rubin Eszter sorrendben harmadik kötete. Az előző kettőt, a Barheszt és a Bagelt is olvastam, s nagyon szerettem mindkettő humorát, azt a fajta szellemességet, amelynek legfőbb jellemzője az önirónia. Aki ezt a sajátos humort várja az Árnyékkerttől, az csalódni fog – de jó értelemben. Az új regény fekete, komor és hideg. A cím pontos: valóban nem a napos oldalon járunk, hanem az árnyékban, méghozzá szimbólumok között. A történet legfontosabb szimbóluma az a ház, ahol Lia és Gyuri él. Filmvászonra kívánkozó, alaposan megkomponált, érzékletes leírásokat olvashatunk a ház állagának romlásáról, s lassan megbizonyosodunk róla, hogy ennek a szerelmet, házasságot, magán- és társadalmi életet, fejlődést, tehetséget, nagyságot, vállalkozást szimbolizáló „háznak” nemhogy a görbe falai hitványak, de soha nem volt szilárd alapja sem. Egy ilyen házban csak haldokolni, egy ilyen élethazugságba csak belerokkanni lehet. Ebben a házban, ebben a házasságban, ebben az életben, ebben az országban mintha minden szándékosan hazugságra épülne.

Tovább

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 408 oldal, 3299 Ft

Az egyik kedvencem a mogorva és kiismerhetetlen Makovszky Emil, a másik kedvencem az ő egyik kényszerű lakótársa, a munkásmozgalom erős embere, Vágner elvtárs, aki olyan, mint egy szilárd és megingathatatlan kommunista bástya. A harmadik érdekes alak pedig báró Hetényi Miklós, akivel Gádort egy időre összezárják.  Remek figurák.

Tovább

Ez a beszélgetés az irodalomtudomány új alkalmazott műfajáról, a dedikációkutatásról szól. Irodalomszociológiai eszközökkel föl lehet térképezni egy szerző irodalmi kapcsolathálóját és szűkebb társadalmi kapcsolatrendszerét az általa írt, illetve a neki szóló dedikációk sorozatából. Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész kutatásaiból az is kiderül: mivel számítógéppel írunk, és eltűnnek a kéziratok, mára fölértékelődött az irodalmi személyesség szerepe.

 

Tovább

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 260 oldal, 3999 Ft

Mit értek azon, hogy a szerző olvasói világában történt némi elmozdulás? Azt, hogy az új kiadás új írásai alapján Cserna-Szabó az eddigieknél is radikálisabban képviseli a meg nem alkuvás, az irodalmi széljárásnak való ellenállás, az elvárásoknak való be nem hódolás, a kötöttségektől mentes, szabad irodalmi önkifejezés eszményét. Olyan szerzőket választ és szeret, akikben ezt a szabadságot képes fölmutatni. Ő maga nem pózol, nem finnyáskodik, nem sznob, ellenben imádja a pozőr, finnyáskodó, sznob írókat – feltéve persze, ha azok igazi írók.

Tovább

Egressy Zoltán: Százezer eperfa
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna – Altató
Zoltán Gábor: Szomszéd
Garaczi László: Hasítás

Tovább

Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei – Erdélyi zsidó történetek életről, szegénységről, éhségről és reménységről. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2018, 396 oldal, 89 lej / 6990 Ft

Munkájából az derül ki, hogy ezek az ételek bizony eléggé szegényesek voltak. Merthogy szegény volt az erdélyi zsidók zöme. Krumpli, bab, káposzta, répa, gomba, cékla, tojás – ezek voltak az alapvető nyersanyagok. Ritkán hús, főleg baromfi, ezen belül még ritkábban liba (hogy egy közhellyel leszámoljunk). Az utóbbi szárnyas drága volt, sokan csak eladásra tartották a gazdagabb, városlakó zsidó családok számára. Azok bizonyára ettek töltött libanyakat, a falusi zsidócskák nemigen. Miképpen flódnit sem sűrűn (hogy még egy közhellyel leszámoljunk). A sólet viszont kihagyhatatlan volt minden hétvégén, igaz, az erdélyi neve sokkal szebb: úgy hívják, hogy csólent. A krumplit pedig – mint az erdélyi magyarság – a zsidók is természetesen pityókának nevezték, a babot pedig paszulynak.

Tovább

Ma reggel eltűnt a világ címmel tavaly év végén jelent meg Ferencz Győző költő, irodalomtörténész legújabb kötete. Ennek apropóján beszélgettünk vele versírásról, a szerkesztési elképzeléseiről, az internetes irodalomról, végül – mint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökével – a tudományos és művészeti életben folyatott kormányzati rombolásról.

Tovább

Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek, Gondolat Kiadó, Budapest, 2018, 264 oldal, 3000 Ft

Összességében véve ez a nagy költői személyiség nyughatatlan kereső és kísérletező: mintha mindig belső vagy külső viszonyítási pontokat keresne saját magához, de ha végre talál is egyet, azonnal elbizonytalanodik, s hátrálni kezd, úgy értem, visszahátrál a biztos erővel kezelt nyelvbe, a költészetbe, a szó sáncai, a „betűk háta” mögé. Ha ez a költő leír két szót, akkor okvetlenül a szóközre réved a tekintete, s eltűnődik rajta, hogy hiány-e a semmi, vagy éppen fordítva: tán ez a semmi tölti meg mindenséggel a körülötte lévő szavakat. „Igazság”, ha van valamiképpen, akkor Ferencz Győzőnél (is) idézőjelbe kerül – ám ez nem csak őt jellemzi, ez nem más, mint a Zeitgeist által meghatározott: „a lehet biztos”. De milyen szép ellentmondás, hogy míg az ember nem is lehet bizonyos semmiben, a benne munkáló költő (legalábbis szakmai értelemben): igen! Ferencz Győzőnek a nagy témáiban (ilyen az időmúlás, az énkeresés, az emlékezet, a tudat működése) a költői tehetsége, képzelete erős és kimeríthetetlen, és szerencsére még humorérzéke is van, ami visszarántja a kétes értékű, patetikusságra hajlamosító „költői szerep” gyakorlásától.

Tovább

Kőbányai János: Izrael az új nép­ván­dorlás korában – Naplók, ri­por­tok, esszék, interjúk, 1984–2018. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2018, 430 oldal, 5778 Ft

A kötetet a „Majd ha a Messiás...” című, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu tavalyi, budapesti találkozója alkalmából íródott szöveg zárja, amely többek közt arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy antiszemita-e az a Soros Györgyöt ábrázoló plakát, amellyel az Orbán-kormány elárasztotta az egész országot. Még erősebben fogalmazva: antiszemita-e a magyar társadalom, amely ez efféle hecckampányt tűri, sőt, netán támogatja. Jó kérdés, de Kőbányai is arra jut, hogy nincsen rá jó válasz. Változás meg nemigen várható – legalábbis addig, míg kultúránkat a felülről irányított kulturálatlanság uralja.

Tovább

Ketten egy új könyvről – Tar Sándor: Vén Ede. A vagy.hu online újságban megjelent írások, 2003–2005. Szerkesztette Porcsin Zsolt. Együtt Debrecenért Egyesület, Debrecen, 2018, 122 oldal, 1750 Ft

Az ügynökmúltja és lebukása miatt bűntudattól gyötört, a saját démonai elől az alkoholba menekülő Tar Sándor tárcái nem egyenletes színvonalúak, és vannak köztük kimondottan rossz darabok – de én volnék az utolsó, aki elvárnám egy írótól, hogy a legjobb formáját hozza a sírgödör szélén támolyogva. Éppen ellenkezőleg: ahhoz képest, hogy milyen pokoli kínok között élt, Tar Sándor érzékeny, sőt, kiélezett figyelmű maradt az úgynevezett kisemberekre: a megélhetési gondokkal küszködőkre, a hétköznapok halálos súlya alatt meggörnyedt, a mindenkori elit által közönyösen semmibe vett, még inkább lenézett, megvetett, üldözött szerencsétlenekre. Ez az oka annak, hogy érzékletesen kirajzolódik írásaiból az ezredforduló utáni Debrecen valósága – bármit is nevezünk valóságnak egy „realistának” tekintett író műveiben.

Tovább

Marianna D. Birnbaum: Lát­ha­tat­­lan történetek. Magvető Könyv­ki­­adó, Budapest, 2018, 154 oldal, 2999 Ft

Azt hiszem, hogy a hat szöveg közül a Mici forgatókönyvét jellemzi leginkább a kötet címe, ebben az elbeszélésben szó szerint egy „láthatatlan”, belső folyamat részesei vagyunk: a haldokló asszony ugyanis úgy dönt, hogy nem kívánja kimutatni érzelmeit az őt ápolók és látogatók előtt. Emiatt mindenki azt hiszi, hogy nincs magánál – holott nagyon is eszénél van. A főhős karakteres személyisége és (mind magánéleti kalandokban, mind történelmi eseményekben bővelkedő) élete elbírt volna egy kisregény hosszúságú szöveget is. Kár, hogy elbeszélés lett belőle, mert így, önmagában nem tesz ki egy kötetet. Szerintem ez lehet az oka annak, hogy a könyv másik felébe beválogattak még öt rövid történetet.

Tovább

„A költészet társadalomformáló erejében korábban se nagyon, ma már végképp nem hiszek. Más utakon jár a világ” – mondja Aczél Géza, akivel a Jelenkor Kiadónál az idén megjelent (szino)líra 2. című verseskötete kapcsán beszélgettünk a költészetről, a szerkesztői munkáról, az avantgárdról, sőt a közéletről is. Aczél Géza 1947-ben született Ajakon. 1978 és 2015 között a debreceni Alföld folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt.

Tovább

Sonnevend Júlia: Határok nélkül. A berlini fal ledöntésének története a globális médiában. Corvina Kiadó, Budapest, 2018, 210 oldal, 3990 Ft

Mit állít Sonnevend Júlia? Röviden összefoglalva azt, hogy vannak olyan ritka történelmi események, amelyek a pozitív üzenetük révén mitologikus erővel bírnak, így a nemzetközi és helyi médiák közvetítésével az egész világon egyetemes értéket nyernek, a rituális megemlékezések során pedig mindenütt hasonló szimbolikus erővel hatnak. E globális eseményeket Sonnevend azért nevezi ikonikusnak, mert ezek a történetek a média tálalásában elemelkednek a valóságtól, s megbízható viszonyítási pontokat jelentenek nem csak társadalmi, de egyéni szinten is. Szerinte a globális ikonikus történetek fontos jellemzője, hogy a mitizálás révén irrelevánssá válnak az eseményeket magalapozó történelmi tények. Hogy az ő példájánál, a berlini falnál maradjunk: a „berlini fal” jelentős hosszúságban nem is „fal” volt, hanem szögesdrót, továbbá nem is „döntötték le”, hanem hosszú folyamat révén fölszámolták, ráadásul ez a fölszámolás a valóságban nem úgy történt, ahogyan az – a tudósítások alapján – az emlékeinkben él. Arra ma is mindenki emlékszik, ahogyan boldog berliniek állnak a falon, de arra kevesen, hogy ezeket a pillanatokat megelőzte egy unalmasnak indult sajtótájékoztató, ahol (újságírói kérdésre válaszolva) Günther Schabowski, a kommunista párt szóvivője bejelentette a határnyitást Nyugat-Németország irányába. Ez volt a „berlini fal ledöntése”, ám a világ közvéleményében mégis az a kép rögzült, hogy ujjongó tömegek másznak át egy kőfalon.

Tovább
Élet és Irodalom 2020