► Bárdos László: Consolatio a múló időről. Összegyűjtött versek. Joshua Könyvek, Budapest, 2022, 352 oldal, 5690 Ft

Bárdos László igazi poeta doctus: tanulmányaiban érzékeny olvasóként értelmezi sokak mellett József Attila, Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes és Kosztolányi Dezső verseit, és nemcsak a magyar irodalomban jártas, hanem a világirodalomban is. Irodalomtörténészként felhalmozott bőséges tudása érezhetően formálta líráját. Az intertextusok, illetve a versekhez fűzött mottók és ajánlások arról tanúskodnak, hogy jól ismerte többek között Pilinszky és Mallarmé költészetét is.

Bárdos kreatívan él az újraírás lehetőségével.

Berryman verséből az elnyomó rendszerek kritikája olvasható ki. A 108. Álomdalban az „ázsiai börtönök” kifejezés a keleti országok diktatórikus berendezkedéseire utalhat. A szocialista vezetőkre, illetve a Szovjetunióra tett utalások is fokozott érzékenységgel bírálják az autokrata hatalmakat. A 140. Álomdal például úgy írja le a szovjet zsarnokokat, mint „a Szovjetunió arctalan szörnyetegeit”. A 363. Álomdal pedig hasonlóan gunyoros felhanggal ír Leninről, mint az 59. Álomdal Kádárról: „[...] mint tudjuk, / a keleti népeknek nincsenek szexuális problémáik, / semmire nincsen gondjuk / csak a lakhatásra, az élelemre, az ideológiára / más csekélyebb problémák megszűntek, / mikor Lenin, a bűnös csábító [...] átkelt a határon, hogy a forradalom élére álljon.” Az idézett részlet ironikusan reagál a keleti blokk országaiban élők rossz életkörülményeire, a propagandában hirdetett jólétre, a felhőtlenül könnyű élet illúziójára.

Bollobás Enikő: Kölcsönösségek
Klasszikus művek újrafordítása
John Ashbery: Önarckép konvex tükörben
Anne Sexton: Élj vagy halj meg

Rakovszky Zsuzsa: Boldog vég
Kállay Eszter: Kéz a levegőben
Judith Schalansky: Különféle veszteségek jegyzéke
Korpa Tamás: A lombhullásról egy júliusi tölggyel

Ketten egy új könyvről – Tóth Krisztina: Bálnadal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 64 oldal, 2499 Ft

A Bálnadal verseinek egyik sajátos és erős vonása a jól ismert toposzok és formák átkeretezése. A cikluscímek (Völgyút, Kínai utazás, Terek) is jelzik, hogy a kötet központi motívuma az utazás, ami az élet közkeletű metaforája. A versek további jelentésekkel gazdagítják a fejezetcímeket. A völgy a lelki mélységek képi megjelenítéseként fogható fel; a kínai utazás önmagunk megtalálásának gesztusaként érthető; az utolsó ciklus terei pedig mentális terekké lényegülnek át.

Ketten egy új könyvről – Szilágyi Márton: Omniárium. Irodalomtörténeti tanulmányok. Ráció Kiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 3250 Ft

Szilágyi a példáit – mint azt a Weöres-tanulmány is jelzi – elsősorban, de nem kizárólag a XVIII-XIX. századból meríti. A szerzőelvű filológia és a folklóralkotások létmódjának anomáliáit taglaló írása az Eötvös Collegium egykori diákönkormányzati választásainak apropóján alkotott rigmusokat idézi. A kötetet záró esszében a szerző egy 1995-ben, Kolozsvárott rendezett irodalmi árverést értékel: a regionálisan sajátos irodalmi élet összefüggései között a kultuszhoz való ironikus viszonyulást hangsúlyozza. Szilágyi Márton Omniárium című könyve valóban tarka képet fest. Első része a „Hogyan?”, második része a „Miről?” kérdésre válaszol. A tanulmányok általánosságban a filológiai kutatások módszertani megfontolásait járják körül. Ezért is értelmezhető az Omniárium az irodalomtörténészi munkát szolgáló útmutatóként, melynek erénye a sokszínűségben rejlik.

Ozsváth Zsuzsa: Előző részek. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 52 oldal, 2000 Ft

Ozsváth Zsuzsa első kötetének énje mindent megnéz, megbámul, tekintetével körbejárja az őt körülvevő világot, lát és láttat. Az Edisonnak szeretettel című vers a világban szétnéző, a részletekbe és árnyalatokba belefeledkező költő-művész ars poeticájaként is olvasható: „Minimális odafigyeléssel bevilágítható a lényeg. / Ennek kapcsán az árnyék számbavétele / különösen megindító felfedezés lehet.” (19.) A felfedezés eredményeképpen finom érzékenységgel megalkotott költői kép születik.

Füzi László: „Sebed a világ”
Mesterházi Mónika: Evidenciák
Kőrizs Imre: Tévedések fenntartása mellett
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája

Georg Hauptfeld: A véletlen értéke: Heller Ágnes – életéről és koráról. Fordította Bartók Imre. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019, 256 oldal, 3990 Ft

E könyv németül 2018 őszén, magyarul – Bartók Imre fordításában – 2019-ben, de még Heller Ágnes életében jelent meg, ami nem elhanyagolható szempont a kötet megítélését tekintve. Felvetődhet ugyanis a kérdés, vajon ad-e mást, ad-e újat az olvasó számára a Bicikliző majomhoz képest, azon kívül, hogy feldolgozza a ’96 óta eltelt időszak eseményeit is. Meglátásom szerint igen.

Nagy Gerda: Who Ai Am? Gon­do­­lat Kiadó, Budapest, 2019, 60 ol­­dal, 2500 Ft

A Gerdát és okoskütyüjét dicsérő szövegek leginkább a dadaisták véletlenszerűen létrejövő verseit idézik. Nem ritkák az olyan meghökkentő képek, mint többek között: „[s]zíntelen vízzel telik az idő is” (29.), „[a] vonaton üstökösök biciklivel jönnek” (30.), „partra vetett halandzsanyelveken” (35., kiemelés tőlem). A szövegfolyamok mondattanilag helyesek, a különös szófordulatok és gondolati társítások azonban ellentmondanak a logikának, amit egyes esetekben a központozás elhagyása is hangsúlyoz. Nagy Gerda szerkesztői kezének nyoma továbbá az olyan játékos elválasztásokban érhető tetten, amelyek az egyes sorok között is megmutatják az értelmi furcsaságokat: „barna hajam színe fakul-/tatív programokkal várja vendégeit” (36.), „Mappába kell rendeznem / a zsebre dugott dühöt, hogy / széles körben elterjedjen a nyugati / nyűg alatt kuksoló lehetőség.” (38.), „Klinikai vizsgálatok alapján / az észlelés nem visszájára fordított / kabátok zsebre dugott / kezében keresi a választ.” (51.)

Ketten egy új könyvről – Narratíva, fordítás, kánon. Tanulmányok Szegedy-Maszák Mihály emlékére. Szerkesztette Dávidházi Péter, Gintli Tibor, Kulcsár-Szabó Zoltán és Tóth-Czifra Júlia. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 334 oldal, 3500 Ft

Egy emlékkötet természetszerűleg veti fel annak a kérdését, vajon a tanulmányok milyen módon idézik meg azt, akinek emléket állítanak, hogyan kapcsolódnak hozzá. Szegedy-Maszák Mihály 2016-ban hunyt el, a tudós és a szó legnemesebb értelmében vett pedagógus hiánya – mint azt Arató László személyes hangvételű írása is jelzi – a magyar irodalomtudományban különösen fájó. 2016 egyébként is mintha lezárt volna egy korszakot. Nemcsak Szegedy-Maszákot vesztettük el, hanem olyan ugyancsak meghatározó egyéniségeket is, mint Esterházy Péter, Kertész Imre vagy Réz Pál. A Narratíva, kánon, fordítás a 2017 márciusában rendezett azonos című konferencia anyagából válogat. Az iméntiek tükrében több szempontból is jelentéses lehet, hogy röviddel az irodalomár halála után szerveztek tudományos ülésszakot. Ezzel a konferencia nemcsak az emlékezést segítette, de hangsúlyozta azt is, hogy Szegedy-Maszák emblematikus alakja az irodalmi életnek. Életműve annyira sokoldalú, hogy nehéz lenne hozzá nem kapcsolódni valamilyen módon. És túlzás nélkül állítható az is, hogy összehasonlító irodalomtörténeti-elméleti fejtegetései megkerülhetetlen sarokköveivé váltak számos kutatásnak, amit nemcsak az itt recenzeált gyűjtemény tanulmányai bizonyítanak.

Bárdos László: A zárójel bezárul
Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés
Vasadi Péter: Tenger mögötte. „Új versek 2016. IV.–”
Vihar Béla: A korsó és a kő

Mizsur Dániel: Karc
Deres Kornélia: Bábhasadás
Anne Carson: Vörös önéletrajza
Ilma Rakusa: Love after love

Marno János: Szereposzlás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 264 oldal, 2999 Ft

A Szereposzlás szövegrengetege összességében nem kínál egyetlen, az egész kötetet átfogó értelmezői szempontot. A sokféle műfajt és szemlélői pozíciót felvonultató, ezért széttartó kötetpoétika ezúttal ritka jól összhangba kerül a címmel. A különböző szövegek között a halál nehezen megragadható atmoszférája teremt kohéziós erőt. A lírai én darabjaira hullik szét, halála után oszlásnak indul.

Ketten egy új könyvről – Különben magyar költő vagyok. Radnóti Miklós levelezése I. Sajtó alá rendezte Bíró-Balogh Tamás, Jaffa Kiadó, Budapest, 2017, 560 oldal, 5990 Ft

Nemcsak Radnóti verseit kapcsolhatjuk a levelekhez, hanem Fanni naplóját is. A 131. levél Buday Györgynek szánt soraiból például kiderül, hogy Fifi tíz napig betegeskedett, Fanni naplójából pedig az, hogy ekkor két hónapos terhes volt, de elvetette a magzatot, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Az 1936 októberében kelt 152. levélben Radnóti megköszöni Sík Sándornak, hogy nagyobb összeget kölcsönzött Járkálj csak, halálraítélt! című kötetének megjelenési költségeihez, és megígéri, hogy decemberben visszaadja a pénzt. Erről Fanni is ír naplójában, akárcsak decemberben arról, hogy „[s]zépen visszaadtuk Síknek is a száz pengőjét. Szegény már ugyancsak nélkülözte, a nagy adakozásban egész pénz nélkül maradt.” (A Síknek küldött levelek „fiúi szeretettel” vagy „fiúi tisztelettel” záróformulái egyébként ismerősen csenghetnek a dedikációkból: a neki írott és a tőle kapott üzenetekből egyúttal valóban kiérezhető a fiúi szeretet és az atyai gondoskodás.) A 180. levelet szintén olvashatjuk párhuzamosan Fifi naplójával, innen tudható, hogy Radnótit nagyon felzaklatta a Tinivel, kamaszkori szerelmével való találkozás, amiről a Pillangó című novellát is írta.

Molnár T. Eszter: Szabadesés. PRAE.HU–Palimpszeszt Kiadó, Budapest, 2017, 325 oldal, 3500 Ft

A szerző gördülékeny stílusa és az egyes szám első személyű narrációból fakadó erős lélektani színezet révén a regény beszippantja az olvasót, aki ezért sokszor érezheti úgy, mintha ő maga lenne az ügyvéd is. A könnyű beleélést támogatja, hogy az események előrehaladtával a bűnügyi szál többször háttérbe szorul, és Peter fantáziái, álmai, emlékei kerülnek előtérbe. A cselekmény ennyiben több szálon futó: egyfelől van egy egyszerűnek tetsző gyilkossági eset, ami egyre szövevényesebbé válik (bekerül a képbe egy titkos droglabor, újabb gyilkosságok történnek), másfelől Peter magánéletének nem kevéssé szövevényes alakulásába is betekintést nyerhetünk. A sztori elején még irigylésre méltón sikeres ügyvédet kudarcok sorozata éri: megcsalják, elhagyják, egzisztenciája bizonytalanná válik. Sőt, a jog elkötelezett hívére is rávetül a gyanú árnyéka…

Horváth Veronika: Minden át­jár­ható. Fiatal Írók Szövetsége, Bu­da­pest, 2017, 92 oldal, 1600 Ft

A legsúlyosabbak azonban kétségkívül a betegségtörténet versei. A kötet ezúttal is csak sejtet, a szövegek egymást értelmezik, mozaikdarabkákból áll össze a fájdalmas esemény: „öt perc késéssel felsír egy kisgyerek / egy csecsemő helyett, aki a másik vonalon / negyvenkét fokban csúszott ki belőlem” (minden átszállás), „[…] szétfűrészeltem a műanyag flakont. / másfél liter. / épp ennyi magzatvíz férne belém.” (tesztek). A petefészekciszta operációját leíró tapintásos vizsgálat teljes egészében allegorikus, képválasztásában talán akaratlanul is ez a legerősebb szöveg („meztelen csigák, nyálkás, közszemlére bocsátott testek / jutnak eszembe […]”). Noha éppen ezt a verset olvasva tűnik eldönthetetlennek, hogy vajon poétikai vagy személyes vonatkozásokban érezzük-e erősnek.