Károlyi Csaba

Aki szereti a kortárs irodalmat, biztosan tud Péterfy Gergely legutóbbi két regényéről. Az egyikben Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman furcsa barátsága van a középpontban. A másikban a Waldstein család története. Erről is beszélgettünk, meg az eddigi életműről, a műveltség pusztulásáról, a közéletről. És a népszerűségről. Péterfy ugyanis az utóbbi években olyan sikeres írói brandet épített, amelyről érdemes szót ejteni. (A Kitömött barbárról lásd: Károlyi Csaba: Testvériség, ÉS, 2014/30., július 25., A golyó, amely megölte Puskint című regényről: Károlyi Csaba: Örök remény, ÉS, 2019/38., szeptember 20.)

Tovább

A teremtés koronája. Karan­tén­antológia. Szerkesztette Cserna-Szabó András és Darida Benedek. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 235 oldal, 3499 Ft

Számomra a legnagyobb öröm az volt, amikor azt éreztem, hogy remekműgyanús novella is van a kötetben. Ez pedig Háy János Babaváró című mindössze hét és fél oldalas bagatellje. Elegem lett a spoilerhisztiből, ezért vázolom a szituációt: van egy férfi, cégénél lehúzzák a rolót. Van a feleség, aki „hómofiszol”. És van a cég könyvelőnője, aki a férj szeretője. (Meg van a házaspár két kamasz fia.) Mindkét nő terhes lesz a férfitól. Na, mégse mondom el a végét, tessék elolvasni. Kamaradráma. A lehető legkevesebb szóval, feszes mondatokban elbeszélve. A szereplőknek nincs is nevük, férfi, feleség, könyvelőnő. És éppen úgy adagolja az információkat a szerző, ahogyan optimális. A harmadik személyű elbeszélésben természetes módon bújnak meg a függőbeszédek. A magyar novellisztika legnemesebb hagyományait követi az író. Semleges közlések nyomán jutunk el a megrendülésig. „Tulajdonképpen” – ez az első szó, és mikor a végére érünk, akkor értjük meg, hogy ez nem töltelékszó, hanem a dolog lényege.

Tovább

(Értsünk szót, Parászka Boróka műsora, Marosvásárhelyi rádió, június 2. – A hely, Farkas Erika műsora, Kossuth rádió, június 30. – Dobszerda, Váradi Júlia műsora, Klubrádió, július 8.)

Az íróportrék nagy kérdése, mit érdemes „kiszedni” a művek szerzőjéből, mit célszerű firtatni, és mit nem. Mesélje el a regénye cselekményét élőszóban? Mondja meg, miért így írta meg, miért nem másképp? Árulja el, „mit hallgatott el”? Ezek akkor is érdekes dilemmák, ha fiktív történetről, „kitalált” regényről van szó. Még izgalmasabbak, ha a regény tárgya az író élete.

Tovább

(Felfedező. Nyelvről, irodalomról, zenéről. Házi Hunor műsora, Kossuth rádió, szerdánként 14.34–15.00)

Ugyanakkor a pártállami médiában sok tisztességes, szakmailag magas színvonalú próbálkozás van még ma is. A számomra hallgathatatlan politikai ámokfutások között található számos érdekes kulturális, tudományos, ismeretterjesztő, szórakoztató műsor. Ezek előtt és után sajnos olyan híreket mondanak, amelyek demokrata hazafiak számára több mint kínosak. Nagy dilemma, ilyenkor a becsületes műsorkészítő mit tegyen. Álljon föl, és legyen munkanélküli? Hódoljon be, és legyen megalkuvó?

Tovább

Pető Péter: #halálka. hír, regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 285 oldal, 3500 Ft

Itt aztán jól összegubancolódik a sok szereplő élete.

A történetfoszlányok mögött azonban mindig sorsok vannak, kiderül, ki miért lesz valamilyen. Mit jelent az, ha a gyerekeket kínozzák otthon (és mit érünk vele, ha megtaláljuk az okát, hogy ugyanis ha egy apa sokkot kapott a háborúban, azt nem tudja kiheverni). Mit jelent az, ha egy fiúnak iskolás korában meghal az apja, és ő ígér neki valamit. Mire vezet, ha egy tanárnő hozzámegy egy melóshoz, aztán egy festőművésszel próbálná a szellemi igényeit kielégíteni (de mikor más igényei is eszébe jutnak, a festő épp világhírű lesz véletlenül, és egyből otthagyja).

Egy kérdésre nincs válasz: miért boldogtalan itt majdnem mindenki, függetlenül attól, mire vitte az életben. A tanult és nem tanult férfiak, a tanár, pszichológus, ápolónő, ügyvéd feleségek ugyanúgy nem tudnak mit tenni.

Tovább

(Útszélen. Józsa Márta műsora, Klubrádió, csütörtökön 15.00–16.00)

Alapkérdés, ki hallgat még rádiót. Ezen belül van az az alkérdés, ki volna, aki ezt kora délután teszi. Ilyenkor sokan dolgozunk vagy ügyeket intézünk, este viszont már nemigen keresünk rá online a műsorokra, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, mik vannak. A Klubrádióban vadul változtatgatják a rendet ebben a sávban, hogy ha valaki végre megszeretne valamit, akkor ne találja.

Tovább

Péntek Orsolya: Hóesés Ró­má­ban. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 396 oldal, 3990 Ft

A regény legizgalmasabb sajátossága az „ikerség”, az alteregó megjelenítése. Borka és Júlia igazából nem ikrek, csak unokatestvérek, mégis nagyon hasonlítanak, egy komikus jelenet is lesz ebből (326.). A cél talán az, hogy női alaptípusokon keresztül legyen szó arról, milyen nőnek lenni. „Minden nő egyszerre Éva és Mária, Aphrodité és Héra, kislány, nő, anya és öreganya, akár egy életkorban is ott a többi tudása rejtetten” – mondja D. Magyari Imrének Péntek, és ezt értem. Itt a nőkre fókuszálunk („slighty uot of focus” – így Robert Capa, idézi Péntek Nagy Gabriellának a férfiakkal kapcsolatban, nem lehet mindenre egyformán figyelni, ha valamire jobban, másra kevésbé), és a magyar irodalomban annyira nagy szükség van erre a fókuszálásra. Az „ikerlányok” fogása (Eszter és Dorka, Borka és Júlia) arra szolgál, hogy ez sikerüljön.

Tovább

Az ÉS könyve júliusban – Tompa Andrea: Haza. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 473 oldal, 3999 Ft

A regény nem politizál élesben. Ellenben olyan árnyaltan tárgyalja a haza fogalmát, mint tán egyetlen magyar irodalmi mű sem. Az érzékelés kulcsa: a nézőpont. „Ahogyan élek, az a hazám” – írta rég Balla Zsófia. A haza milyen? – kérdezte nemrég Markó Béla.

Akiről itt szó van, úgy vált országot, hogy közben nem vált nyelvet, nem megy el más világba, mint sok osztálytársa. Ő hazatér, de anyaországában idegen, legalábbis annak tekintik. Nem elmenekül otthonról, hanem csak él a lehetőséggel, amikor már lehet. Oda érkezik meg, ahol minden az ő nyelvén van, ám ez mégsem a hazája (?).

Tovább

(Kossuth rádió, naponta 19 és 20 óra között.)

Van azonban a Kossuthon egy műsorsáv, ami ma is meglep. Elképesztő, hogy ilyen posztmodern mozaikot éppen a pártállami főadó képes produkálni, a többiek ennek a nyomába sem érnek. Este 7 és 8 óra között van. Napi rendszerességgel! Egyszer érdemes végigülni élőben, mert az MTVA honlapjára olyan trehányul van föltéve, hogy műsorok közepén szakadnak meg a hangfájlok.

Tovább

(Időjárás-jelentések a rádióban.)

Érdekesebb kérdés, hogy mi szükség van ezekre az időjárás-jelentésekre ma. Réges-régen az úgy volt, hogy a tájékozódni kívánó ember kézbe vette a reggeli újságot, és kapott valami választ arra is, fog-e esni. Réges-régen a hírekre kíváncsi ember meghallgatta az esti krónikát a rádióban, vagy megnézte az esti tévéhíradót, és a végén megtudta, hány fok várható holnap. Ma az ember nyom egyet az okostelefonján, és azonnal látja, hogy milyen idő lesz.

Tovább

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 155 oldal, 2499 Ft

A novellák világképe valami olyasmit sugall, hogy az emberiség elvesztette az érzékét a világegyetem törvényeinek megértésére. A helyzet mégsem reménytelen, mert az egyes ember még mindig felismerheti a helyét a világban. Mint az a síző nő, aki így látja magát: „A sötét pont vidáman kanyarog a napfényes, fehér sávon, lehet, hogy látja Isten, megadóan legyint, és örömében bepisil.” (130.) Akár egy kutya.

Tovább

Kevés embert értékelhet majd az utókor úgy, miként Markó Bélát: politikusként és költőként is jelentőset alkotott. Ráadásul Romániában. Most jelent meg energiával teli és beszédes című új verseskötete, az Egy mondat a szabadságról. Stílszerűen zsarnokságról, vírushelyzetről, nyelvről, hazáról kérdeztem, de arról is szó esett, illik-e még 65 fölött szerelmes verseket írni.

Tovább

(Beszélgetőműsorok a Klubrádióban)

Mostanában rengeteg a technikai probléma. Sokszor a műsorvezetők otthonról dolgoznak, például Bolgár úr is, ez is gondot okoz. De a betelefonálók beszéde is valahogy rosszabb minőségű lett, alig érteni néha, megszakad a vonal, van úgy, hogy nem hallják egymást a felek, így akinek szerencséje van, jó hosszú monológot is elmondhat. „Halló! Halló! Ezek szerint akkor én vagyok vonalban?” „Halló! Visszhangozni is tetszik, meg adásban is tetszik lenni.” „Halló! Megszakadt. Ma már másodszor.” „Halló! Hall engem? Én vagyok vonalban?” „Igen, csak hangosabban beszéljen!” Először szórakoztató, de századjára már fárasztó ez, bár a hallgató megértő.

Tovább

Nézzünk bizakodva a múltba! Alternatív Trianon. Szerkesztette Cserna-Szabó András és Fehér Renátó. Cser Kiadó, Budapest, 2020, 202 oldal, 3495 Ft

A kötet elején lévő Örkény-egyperces, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! (ennek a címnek a kifordítása a kötet címe) dicsőséges jövőt vizionál a magyarságnak, 1968-ban az író azt írja, körülbelül 110-115 év elteltével, azaz 2078-2083-ra itt lesz a kánaán: „Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni!” Az Örkényt követő tizenegy mai magyar író Egressy Zoltántól Horváth László Imréig néha megkockáztat hasonló víziókat, de leginkább mégsem. (Irodalmi szempontból legjobban Selyem Zsuzsa és Kácsor Zsolt novellája tetszett.) Minden elbeszélés azzal játszik el, mi lett volna, ha másként alakul a történelem. Jellemző, hogy a szerzők többsége formálisan borúlátóbb, mint Örkény volt, aki persze nyilvánvalóan csak viccelt, tehát ő volt igazán az, aki nagyon ironikusan és egyben igencsak pesszimistán látott.

Tovább

(Inforádió, Kultúrpercek, https://infostart.hu/magazin/kultur-percek)

Ez a napi kulturális ajánlóműsor évek óta fölhívja a figyelmet különféle érdekes eseményekre. Hát éppen ez az! Ma nincsenek koncertek, színházi előadások, zárva vannak a galériák, múzeumok, mozik, könyvesboltok. De az internet fontosabb, mint valaha. Ha már eddig is azt mondtuk, hogy virtuális világban élünk, mit mondjunk most?

Tovább

Nagy Gerzson: Délután apámmal. Regény, közökkel. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 3500 Ft

Olyan időket élünk, hogy nem könnyű a frissen megjelent könyvekhez jutni. Ezt még nem fogtam a kezemben, a szöveget monitoron olvastam, a borítóját a neten láttam. Két jeles író ajánlja ott a reménybeli olvasóknak: Takács Zsuzsa és Zoltán Gábor. Takács Zsuzsa ezt írja: Nagy Gerzson „megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől mentes ” – „kiváló stiliszta, bátor és következetes, egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak”. Egyetértek. Megint született egy remek első prózakötet (mostanában több ilyenhez lehetett szerencsém: Babarczy Eszter, Csutak Gabi, Harag Anita, Juhász Tibor, Moesko Péter, Vass Norbert). Nagy Gerzson szintén máris számon tartandó író. Nem regényt írt, hanem novellafüzért („regény, közökkel”), de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ügyesen gazdálkodik anyagával, valóban jó stiliszta és kiváló megfigyelő.

Tovább

(Jó reggelt, Erdély! www.marosvasarhelyiradio.ro)

A legfontosabb különbség a Marosvásárhelyi Rádió és a magyarországi rádióadók között a hangvételben van. Ott valahogy nagyobb odafigyeléssel és több érzékenységgel segítik, buzdítják kitartásra az embereket.

Tovább

Krúdy Gyula: Álmoskönyv. A szöveget gondozta Pál Sándor Attila. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 450 oldal, 4499 Ft

Maga a szerző is elárulja a kötet végén: igazából az álmoskönyvek jórészt haszontalanok. Főleg a régiek, más a helyzet a Freud és Ferenczi professzorok nyomán elterjedt gyakorlattal, de az író siet biztosítani minket: ő költőféle, és nem tudós doktor. Főleg azt kárhoztatja, ha valaki eleve biztosra megy, és az álmoskönyv megfejtését egzakt leírásnak tekinti. „Nem cselekszik helyesen az a mohó álmodó, aki ébredés után szomjas kíváncsisággal esik neki az álmoskönyvnek, hogy abból különös álmára nézve magyarázatot keressen. Az ilyen ember rendszerint pórul jár, mert az álmoskönyv zagyvaságai, tarkaságai, szimbólumai annyira megzavarják, hogy se előre, se hátra nem tud igazodni.” Aha. Akkor mire jó az egész? Nem érdemes ébredés után az álmoskönyvhöz nyúlnunk, de „okos ember későbben se veszi kezébe azt”, írja Krúdy, mert maga is rájöhet, enélkül is, mért álmodta, amit álmodott. Mert azért „a legtöbb álomnak van valamely értelme”. Igen, biztos van, csak az a nagy kérdés, hogy mi. Az álmoskönyvek éppen azt mutatják meg, hogy lehet ez is, meg az is. Máskülönben az ilyen művek kultúrtörténeti, mentalitástörténeti, „nemzetkarakterológiai” szempontból nagyon is érdekesek!

Tovább

(Vers napról napra. Kossuth Rádió, naponta a 20 órás hírek előtt.)

Dragomán György nemrég azt vetette föl, jó lenne, ha mindenki olvasna naponta fél órát. Mármint irodalmat. Azt is lehetne, hogy hallgasson mindenki naponta öt perc verset. Ki olvas éjszaka verset? – kérdezte hajdan Kalász Márton verseskötetének címe. Ki hallgat az esti hírek előtt verset? – kérdezhetném. Főleg a Kossuthon. Bizony, biztosan többen, mint ahányan olvasnak. Ám még mindig mennyivel jobb Füst Milánt hallgatni (főleg Kézdy György kiváló előadásában), mint ennek a rádiónak a híreit.

Tovább

Kovács András Ferenc kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Két kötete jelent meg tavaly, a díjazott Requiem Tzimbalomra és a Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény. 2019-ben ünnepeltük KAF 60. születésnapját. Folyamatosan ünneplésre méltó költő.

Tovább
Élet és Irodalom 2020