Hont András: Senkiföldjén harmadszor. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 380 oldal, 3500 Ft

Hont András új könyvében három választás tanulságait elemzi 2010-től 2018-ig, sőt, az „elmúttnyócév” időszakáról is tart egy kis exkurzust, hogy végképp ne maradjon az olvasónak semmi illúziója a magyar közélettel kapcsolatban.

Az időben első cikk 2003-as keltezésű, és azért szerencsés ez a szerkesztés, mert tágabb összefüggéseket nyit fel, és rámutat, hogy nem valami kivételes balszerencse, sorscsapás vagy ármány, hogy ott tartunk, ahol, hanem mindannak szerves következménye, ami az elmúlt évtizedekben errefelé történt.

András László: Rasszista utazások. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 128 oldal, 2750 Ft

Különösen viccesek a kötet végén a bibliai ihletésű novellák. Például Lázárról, aki feltámad, a „Pál nevűvel” haknizik egy darabig, aztán megunja az egészet, visszatér a barlanghoz, és azt várja, hogy beengedjék. Három rövid írás pedig Pál leveleit imitálja a helybeliekhez, a búziakhoz és a faszariakhoz. Az Újszövetség profanizálásaként hatnak ezek, afféle apokrifekként, a Monthy Python repülő cirkuszának modorában. Ugyanígy az abszurd iránti vonzalom mutatkozik meg az egyik legjobb novellában, melynek címe: A nyelv, amelyen nem lehet hazudni. A Sen-ki-se nyelv beszélői számára a hazudhatatlanság nem morális, hanem technikai kérdés, hiszen ha nincs meg a hazugság lehetősége sem, akkor nincs bűn, aljasság sem, vagyis értelmetlenné válik a moralitás is. És a legutolsó írás a sokat idézett nagy kedvenc, a Mikor van vége?

Bárány Tibor (szerk.): Kiskáté. Kortárs filozófiai kiskönyvtár. Műút Könyvek, Miskolc, 2017, 324 oldal, 2500 Ft

Harmincöt, nagyjából azonos hosszúságú tanulmány található a kötetben, hét blokkba csoportosítva. A fejezetcímek is azt sejtetik, hogy a szerkesztő célja vélhetőleg az lehetett, hogy a filozófiában kevésbé járatos olvasót segítse eligazodni a szövegek között. A címek kérdés formájában fogalmazódnak meg, s a filozófia egy-egy alapkérdését vetik fel; olyanokat például, hogy Mi az ember?,Milyen jogaink vannak?, Mi létezik?, s ezekkel a kérdésekkel nagyjából körbe is járja a filozófia főbb területeit. S ha az érdeklődő olvasó átlapozza ezeket a blokkokat, akkor csakhamar arra kénytelen rácsodálkozni, hogy nem egy kérdésen már maga is eltöprengett, sőt, némelyiknek akár még komoly tétje is van számára.

Balogh Magdolna: Rabul ejtett értelmek. Balassi Kiadó, Budapest, 2017, 325 oldal, 2900 Ft

A könyv legelső mondata jelzi, hogy olyan gondolkodóról van szó, aki nem csupán rutinszerűen gyakorolja hivatását, hanem késztetést érez arra, hogy újra és újra számot vessen azzal, hogy mit csinál és miért. Ahogyan írja: „Egy adott terület művelőjétől joggal várható el, hogy időről időre rákérdezzen munkája értelmére, újragondolja annak előfeltételeit, és tisztában legyen tevékenysége, diszciplínája művelésének, művelhetőségének korlátaival.” (9.). Ritka és végtelenül szimpatikus ez a hozzáállás, és jómagam is úgy gondolom, hogy csak így van értelme egy hivatás gyakorlásának.

A tenger Tar történeteiben is újra meg újra felbukkan, s hasonló vágyak, érzelmek tapadnak hozzá, mint Csalog hősénél. A tenger élménye, a találkozás a tengerrel az életút (vagy az elképzelt, a remélt életút) csaknem olyan jelentőségteljes eseménye (lenne), mint a házasodás. A tenger Tar hősei számára mintegy az élet teljességét jelenti, boldogságot és örömet, a kitörést a szűkös keretek, terek közül, s ebben nem kis szerepe van a populáris kultúrának, melyben „a tenger és a pálmafák” vizuális vagy verbális közhelye a földi paradicsom, a jó élet, a boldogság szimbólumává vált. Ezek az ikonok nem csupán közvetítik, de teremtik, termelik is a vágyat, melyet felkeltenek, slágerek, képek (falakon, ruhákon, használati tárgyakon), filmek segítségével; egész iparág közvetíti őket a fogyasztói tudatnak.

Aligha véletlen, hogy Tar novelláiban is gyakran előfordulnak a nyolcvanas évek tipikus otthon-enteriőrjei: a teljes falat beborító tengeres-pálmafás poszterek.

Hevesi Judit: Holnap ne gyere
Szálinger Balázs: 360°
Turi Tímea: Anna visszafordul
Pál Sándor Attila: Düvő

Szindbád maga romantikus figura, a Philip Marlowe-ok és Perry Mason-ök utóda. Nem feddhetetlen, hiszen ellentmondásos a rendszerhez való viszonya, de döntő kérdésekben a jó ügy mellé áll, mint ahogyan a forradalom kitörésekor is visszavezényelte a tüntetőkre fegyvert fogó rendőröket. Jellemének különös sajátja a hűség: a Nyárliget és a munkája iránti hűség, valamint állhatatos szerelme, mely Szonyához láncolja, még a nő halála után hét évvel is, s mely minden más kapcsolattól visszatartja.

Ám éppen ebben a kötetben derül ki, hogy szerelme él, színésznő lett, és éppen Szegedre látogat.

Losoncz Márk (szerk.): Ki vagy te, vajdasági magyar? Forum Kiadó, Újvidék, 2017, 253 oldal, 2000 Ft

A vajdasági magyarok már csak geopolitikai és transzkulturális helyzetük okán sem engedhetik meg magukat a kész válaszok luxusát, hiszen mind politikailag, mind kulturálisan többféle kötődéssel rendelkeznek. Ahogyan a kötet szerzői közül többen is leírták: Vajdaság köztes régió, Budapest és Belgrád között, ugyanakkor a lakosság nagy része sem Szerbiával sem Magyarországgal nem azonosul, hanem „egyszerűen” vajdasági magyarként érti magát.

Ivana Dobrakovová: Toxo

Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből

Daniela Kapitaňová: Könyv a temetőről

Maroš Krajňak: Carpathia

Nagy Csilla: Átkötések. Me­dia Nova M­–Nap Kiadó, Du­na­szer­dahely, 2016, 197 oldal, 2000 Ft

Egy kritikus ízlésére leginkább az általa elemzett irodalmi művekből következtethetünk. Nagy Csilla érdeklődése szemlátomást első sorban a kortárs költészet felé irányul, hiszen olyan nevekkel találkozunk a tartalomjegyzékben, mint Borbély Szilárd, Kukorelly Endre, Nemes Z. Márió, Marno János, Németh Zoltán, Tőzsér János.. Külön szimpatikus számomra, hogy Szécsi Noémi két regénye is felkeltette az érdeklődését, hiszen viszonylag keveset szoktak róluk írni. Örültem a Szilasi- és a Csaplár-kritikának is, mindkettő okos és izgalmas elemzés. S pár szót a szakmai blokkról is: az olvasónak rögtön feltűnik, hogy minden generáció képviselve van Szegedy-Maszák Mihálytól L. Varga Péterig, valamint a szóban forgó szerzők érdeklődése is igen változatos: női irodalom (Menyhért Anna és Borgos Anna), avantgárd (Kálmán C. György), továbbá egy Füst Milánról szóló több szerzős tanulmánykötet is helyet kapott ebben a blokkban.

Ketten egy új könyvről - Balla Zsófia: Más ünnepek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, 184 oldal, 2500 Ft

A szerző hét éve jelentkezett utoljára kötettel, így feltételezhető (a vers keletkezésének dátuma ugyanis nagyon ritkán van feltüntetve), hogy az elmúlt évek termését tartalmazza a nem is oly vékony, kilenc ciklusból álló verseskönyv. Más ünnepek a címe, mint ahogyan az egyik ciklusnak is, melyből kiderül, hogy mire utal a „más” szó: a szülővárosra, Kolozsvárra. Ahogyan a Képeslap című versben is olvashatjuk: „Ez más tél. Más ünnepek. Másfajta illatok / hűtik a kemény fagyot.” De nem csak Kolozsvár más, hanem a már húsz éve otthonul szolgáló Budapest is, ahogyan egy másik versben írja a szerző: „Nem lettem pesti, csak egy itt-lakó / kolozsvári. Budapestet úgy értem el / zihálva, hogy majd magához ölel. / De karolása csak egy tangóra jó” (Nem lettem pesti). A másság tehát alapvető létállapota a két városhoz is erős szálakkal kötődő lírai énnek. S talán ez a perspektíva, a máshogyan- és máshonnan-látás képessége is hozzájárul ahhoz, hogy a versek egyszerűen, tömören, ám megrázó erővel fejezik ki az emberi létezés elemi, testi-lelki tapasztalatait. 

Konok Péter: Történetek a kerítés tövéből. Európa Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016. 366 oldal, 3290 Ft

Örkény neve már eddig is ott motoszkálhatott valahol az olvasó agyának szürkezónájában, de legkésőbb ezen a ponton már megszületik a felismerés, hogy Konok Facebook-bejegyzései bizony igen közeli rokonságban vannak az egypercesekkel. De a család népes; a sorok közül kikacsint néha Hašek, Rejtő, Kafka, Parti Nagy, és a közép-európai groteszk egész hagyománya is ott gomolyog sűrűn a szövegekben. Mert a régi túlélési technikákra még mindig szükség van: ki kell röhögni ezt az egész rémálmot, úrrá kell lenni valahogy a szorongásokon, és ki kell tartani a józan ész mellett. Ennyiben – ahogyan a könyvbemutatón is elhangzott – terápiás szövegek ezek, melyek az író és az olvasó számára egyaránt elviselhetőbbé teszik az ittélést.

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 256 oldal, 2990 Ft

A novellák tudatos, profi íróra vallanak: a történetek jól szerkesztettek, a végükön csattanó van, a narrátor pedig mindvégig fenn tudja tartani a feszültséget. Remekül van megoldva például a Megölni egy arabot című novella is: Marosh Kurdisztánban egy Heszin nevű ezredes barátja házában vendégeskedik, whiskyznek, és úgy koccintanak, hogy „baszódjon meg a Dá’ás!” (83.). Kedélyesen iszogatnak, miközben egy bekezdésből azt is megtudjuk, hogy húsz kilométerre már háború van, és az egész ország harcol az Iszlám Állam ellen, hiszen nagyon jól tudják, milyen sors vár rájuk, ha nem tudják megállítani.

Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban

Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink

Ngugi wa Thiong’o: Közöttünk a folyó. Fordította Nagy Andrea. Tarandus Kiadó, Győr, 2016. 206 oldal, 2890 Ft

Nem biztos, hogy ismerősen cseng a magyar olvasónak Ngugi wa Thiong’o neve, noha a hetvenes években már magyarul is jelentek meg regényei, elbeszélései, manapság pedig a Nobel-díj várományosai között emlegették. A kenyai író Angliában végezte felsőfokú tanulmányait, majd hazatért Afrikába, és Nairobiban egyetemi tanár lett, ekkor kezdett el regényeket írni, de még angolul. 1977-ben bebörtönözték egy drámája miatt, s a fogságban kezdett el anyanyelvén, kikuju nyelven írni, méghozzá mivel máshoz nem jutott hozzá, WC-papírra. Elkötelezetten és harcosan állt ki amellett, hogy az afrikai írók anyanyelvükön alkossanak.  

Gyáni Gábor: A történelem mint emlékmű. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 300 oldal, 3490 Ft

A szerzőt aligha kell bemutatni bárkinek is, aki Magyarországon az utóbbi évtizedekben figyelemmel kísérte a történettudomány új fejleményeit. Mivel olyan országban élünk, melyben a történelem, és főleg a közelmúlt története folyamatos viták, politikai játszmák tárgya, jóformán senki sem vonhatja ki magát az alól, hogy így vagy úgy állást foglaljon történelmi kérdésekben. Természetesen akár úgy is, hogy csak nagyon keveset tud róluk, sőt, annál nagyobb bátorsággal. A történelem – az időjáráshoz hasonlóan – úgyszólván napi kérdés Magyarországon, ráadásul tízmillió történész országa is vagyunk, ezért kiváltképpen nem árt, ha akad néhány széles látókörű, tárgyát alaposan ismerő, elfogultságok nélkül elemezni tudó, s nem utolsó sorban jó íráskészséggel rendelkező történész is ebben a hazában. Gyáni Gábor ezek egyike, műveit nem csupán a szűkebb szakma szokta forgatni, hanem az a különös emberfajta is, melyet művelt nagyközönségnek szoktak nevezni. Méghozzá azért tarthatnak számot joggal Gyáni művei a laikus olvasók figyelmére is, mert számos olyan problémát elemeznek, melyek óriási gondokat jelentenek a nemzeti önértés, identitás számára is.

Bencsik Orsolya: Több élet: kis vaj(d)magyar. Magvető Könyv­kiadó–Forum Kiadó, Budapest, Újvidék, 2016. 157 oldal,2990 Ft

Ami a legközelebb van az emberhez, azt a legnehezebb szavakba foglalni, nyelvet találni hozzá. Bencsik Orsolya a létezésnek a számára adott legalapvetőbb tapasztalatát próbálja leírni, elmesélni: a családot, a Vajdaságot, a szerbséget és a magyarságot, a kisebbségi létet a határ mindkét oldalán. Mások számára is nehéz küzdelem ez, nem csoda, hogy Bencsik is immár a harmadik könyvében viaskodik vele.

András László: Világos indul. Válogatta Babiczky Tibor. Műút könyvek, Miskolc, 2016. 58 oldal, 2016 Ft

Hasonló benyomása támadhat az olvasónak, mint András László előző könyve olvastán. 2010-ben jelent meg az Egy medvekutató feljegyzései, némelyek szerint az elmúlt évtized egyik legjobb regénye – s én hajlok rá, hogy egyetértsek ezekkel a némelyekkel. (...) Ez a regény olyan regiszterben játszódik, ahol a dolgoknak csak a lényege a fontos, afelől pedig, hogy mi a lényeg, a medvekutató határoz. Hasonló tömör, pontos, és elegáns mondatokkal találkozunk a Világos indul című kötetben is. 

Az ÉS könyve júliusban - Závada Pál: Egy piaci nap. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 222 oldal, 3290 Ft

Gyorsan és izgalmasan pörögnek az események, az asszony beloholja a fél világot Budapesttől Kunvadasig, és mindenről tudósít. Sok mindenre nincs rálátása, és sok mindent eltorzítva ír le, ám az általa leírt történetből meglehetős pontossággal rekonstruálhatók a történelmi események. Hiszen az Egy piaci nap történelmi regény... (...) A regény a huszadik század magyar történelmének egyik dicstelen és elfeledett mozzanatát eleveníti fel, s ezzel tükröt tart elénk is, akik immár a huszonegyedik században próbálunk zöld ágra vergődni traumáinkkal, sérelmeinkkel – abban a reményben, hogy talán most nem „ugyanaz” lesz a történet vége.

Kabai Lóránt: Semmi szín. Ti­sza­táj könyvek, Szeged, 2016. 93 oldal, 2100 Ft

A színek sokasága elevenséget fejez ki, az élet gazdagságát, valamint szimbólumokat is szoktunk hozzájuk társítani, melyeknek különös jelentőségük van számunkra - mindezek tagadása voltaképpen nem más, mint a világ lecsupaszítása a meztelen csontokig. Röntgenfelvételek sorozata ez a három ciklusba rendezett 50 vers a világunkról, az életünkről, vagyis önnön magunkról.