Lackfi János

Tovább

Egy ideig Rohadt Gazdiszomorítónak hívtam, aztán volt Zombi meg Láncfűrészes Gyilkos meg Fasírtbavaló meg minden, amit ki tudnál találni, meg az is, amit már nem. Simán előfordulhatott volna, hogy sose lesz normális kutyám, hogy faltól falig tapogatózom egy életen át, hogy gyökeret ereszt a seggem egy penészes fotelben, vagy élve megzabál az unalom, vagy magam rágom le kínomban kezemről a körmöket, aztán az ujjakat, aztán az egész kézfejemet, sőt, könyékig az egész kezemet. Nem nyújtottam volna szép látványt, de igazából nem nagyon izgatott, milyen látványt nyújtanék, a magam látványát úgyse látom, arra meg magasról teszek, hogy mások milyennek látnak, nem látom, hogy milyennek látnak engem azok, akiket úgyse látok.

Egyéves lett a kis vérszívó, el kellett küldeni suliba. Megsirattam, pedig pokollá tette az életem, igaz, elég izgalmas pokollá. Elvitték Sütit, és totál üres lett az életem.

Reggel füleltem, hol matat, mit csinál, s idő kellett, míg leesett a tantusz, hogy hiába erőlködöm...

Tovább

Tovább

Ne lógjak már állandóan rajta, mondja anyám, ekkora nagylánytól igazán túlzás, szerencse, hogy nem akarom babakocsiban tolatni magam, vagy cumikázni vagy az ujjamat szopni.

Övön aluli, hogy erre célzott, mert már évek óta nem, és biztos emlékszik, milyen nehéz volt leszokni róla, még néha most is, amikor felébredek, de még éppen csak felébredek, ott hintázom az ébredés legperemén, még most is elindul a hüvelykujjam magától, nem is én mozgatom, és csak, amikor hozzáér a szájamhoz, csak akkor riadok fel, mint akit áram rázott meg, gyorsan eldugom a kezemet, mintha bárki megláthatná, mintha történt volna valami, mintha lenne mit meglátni, mintha volna ott valaki.

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019