Szentléleky-Szabó Ágnes

Tíz év múlva Netti nem lép fel egyetlen fontos kijevi nagykoncerten sem, nincs benne a tévében, nem hibáztat engem semmiért. Egy trafikot kapott a szüleitől, így mondják, kapott, abban eladó. Inkább menedzser, mert intézi a rendeléseket, a könyvelést, és van egy alkalmazottja is, akinek ő szabja meg a munkaidejét. Kolos meséli ezt a hazafelé tartó vonaton, amin a helyjegyünk véletlenül egymás mellé szól. Nem ismertem fel. Nincs klíma, egy kemény papírra nyomtatott oklevéllel legyezi magát, azon látom a nevét. A kilencven perc késéshez mindenki szokva van, az utasok mögöttünk így mondják, szokva van, nem is nyugtalan senki. Ha lenne klíma, Kolos nem legyezné magát, nem ismerném fel, nem kezdenénk beszélgetni. Nem mondaná azt, hogy elvisz motorozni. Nem töltenénk az egész nyarat a kifli alakú tónál, ősszel nem mondaná, hogy Göteborgból lehetetlen gyakrabban hazajönni, karácsonykor meg azt, hogy legközelebb csak a következőre jön. Nem gyűlölném Göteborgot, csak egyszerűen az a város marad, ahonnan nem lehet gyakran hazajönni.

Tovább

Egy nyári szünetben keresztanyám elmeséli, hogy apámnak volt egy előző házassága, ez a két lány az exfelesége gyerekei egy korábbi férjtől, így nekem nincs hozzájuk semmi közöm. Pusztán a véletlen műve, hogy egyezik a vezetéknevünk a lányokkal. Akkor azt gondoltam, azért nem megyünk sohasem nyaralni, mert apám nem tett félre eleget a válásra, biztosan odalett mindene.

Tovább
Élet és Irodalom 2019