Kollár-Klemencz László

Amúgy meg mire lehet használni egy rossz helyre épített budit? Nem sok mindenre, garázsnak vagy szerszámtárolónak túl kicsi, egyszemélyes buszmegállónak alkalmas lenne, de zárt kertben busz nem áll meg, azért az egy emberért meg végképp nem. Polcokat lehetne belepakolni, telerakni üres festékesdobozokkal, azokért nem kell idejönni külön, mert azok már nem kellenek. Nehezen kidobható tárgyakat is mind ide lehetne rakni, itt gyűjteni eldugottan a kertben. Aztán lassan a ház összes tárgya itt találná magát. A tárgyaknak is vannak időszakaik: fiatalok, felnőttek, öregek, mint az emberek, róluk találták ki őket.

Tovább

Az ember megpróbál úgy nekimenni az ünnepeknek, hogy ne várjon előre semmit, hogy el tudja fogadni a szeretet idei ünnepét, ahogy adatik, azokkal, akikkel együtt töltik, éppen amilyen formában lesznek, meg amilyen fáradt lesz az ember maga is arra az estére, hogy éppen csak becsúszik a fa alá. Nem tudja, hogyan lesz, de ahogy alakul, azt fogja elfogadni, szeretni, ahogyan átkarolja egymást a nagy család, és a kör közepén lesz, akinek Isten, lesz, akinek meg a nagymama fog topogni, hogy engedjék már el, ne szorítsák annyira, mert nem kap levegőt.

Tovább

(I/2.) A férfi dugóhúzóval kibontotta a hozott vörösbort, az öreg hátratette a kocsisborát, hogy addig, amíg van a vörösből, ne zavarjon. Meghúzták jócskán mindketten. A férfinek száraz volt a szája, a vörösbor betelítette a száraz pórusokat apró bizsergéssel, s egy könnyed nyeléssel leeresztette a nagy kortyot a gyomrába. A felszínen a nyelve pórusait mintha összehúzta volna a savanyú lé, de testében mélyen a sejtek már kinyíltak, mintha könnyebben kezdett volna kalandozni bennük az erdei levegő, és ez az érzés lassan elöntötte a testét. Végigfutott egy jóleső borzongás a térdétől felfelé egészen a szeméig, ami nagyra nyílt, egy csepp könny jelent meg s folyt le a szeme sarkából az arcára.

Tovább

(I/1.) Szarvasbőgés vége fele volt, a szarvasok már nem bőgtek pár napja. A kisfiú megjegyezte, hogy már nem sírnak. Még egy hete zengett az erdő, kora este indult meg a bőgés, aztán éjszakára már egymás szavába vágva ordítottak, túl egymáson, a képességeiken is akár, hogy felhívják a tehenek figyelmét magukra, hogy ők lehessenek az új borjak örökadó felmenői: a bika, aminek viszik az utódok a tehetségét szerte az erdőbe.

Az öreg sokat használta ezt a szót, tehetség, de ő mindig a pénzre gondolt.

Vagy egyszerűen csak túlcsordult a bikákban a mag, s széjjelfeszítette őket, mint felajzott íjat a felajzott katona, éjszakáról éjszakára, hogy a hold árnyékában felforrósodott testük megszabadulhasson ettől a hideg, amúgy nem túl nagy adag életlétől.

Tovább

Az ő lakásában nem ül együtt zsidókkal, morogta az orra alatt, és nem figyelt rá, hogy én ne halljam. Talán a Ben anyukája nem hallotta meg, de fagyos lett a hangulat. Mindenki érezte. Nem tudtam mit csinálni. Anyukám mellett próbáltam szóval tartani Ben anyukáját, aztán alig evett és elment. Szégyelltem magam, szégyelltem apám miatt meg, hogy ilyen helyzetbe kevertem a barátom édesanyját, meg mindenkit.

Tovább

Az új, frissen vásárolt műanyag kerti székek is aktív szerepet kapnak az emberek társadalmi életében, a szórakozásban, pihenésben, vagy akár a munkában, falfestéskor, ha nem éri, bassza meg, épp nem éri el a szobafestő a fal felső részét, de annyira magasan mégsincs, hogy érdemes lenne a szomszéd szobából áthozni a létrát. Vagy disznóvágáskor, hogy legyen hova letenni kis időre a malac fejét, vagy az újságot osztó otthontalannak legyen hova leülni arra a néhány percre, míg zöld a lámpa. A dolgozó férfiaknak egy jó sört meginni egy szép fehér kerti székben, akár egy nyári este munka után, a harmadikon a teraszon, a szék mellett egy három éve elszáradt muskátli cserepében, és a férfi időnként lassan a szájhoz emeli a langyos fémdobozt. Ülni ott, éppen akkor azon a széken, és megérezni az itt és mostot, bal kézzel a műanyag szék karfájába kapaszkodva, ahogy az ajkaink egy része a fémdoboz belsejében, a sör mesevilágában szürcsölve bódult örömmel kalandozik, míg testünk teljes egésze a külvilág valóságában ernyed.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019