Károlyi Csaba

Az ÉS könyve januárban – Láng Zsolt: Bolyai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 457 oldal, 4499 Ft

A regénynek tárgya, de nem témája Bolyai János élettörténete. A Bolyai leginkább arról szól, hogyan volna lehetséges (ha lehetséges volna) a Világtan, azaz inkább: hogyan volna elképzelhető a Világtan elveinek átfordítása a Regényesztétikába. Mégpedig úgy, hogy a privát élettől a csillagokig befogjuk az egészet. („Csillagporból vagyunk” – így szól az utolsó mondat a 457. oldalon.)

„A valóságon túli térből látszik igazán, hogy a nemlét is lét. És akkor kit érdekel a halál?” (238.) Ezzel foglalkoznak ennek a hihetetlenül gazdag, sűrű szövésű regénynek a legborzongatóbb mondatai. Az utolsó oldalak fantasztikus beszéde! És János nagy dilemmái. („Ha pusztán azt tekintjük igaznak, ami létezik, mit kezdjünk a nullával? (...) Ha édesapám nem létezik, hogyan van itt mégis?” – 300.) Hát, ennyi.

János persze meghal, Éva ellenben azt kéri a végén: „Ne legyen halál”. Minden attól függ, milyen térben gondolkodunk. A paprikás krumpli (189., 450.) ugyanúgy fontos, mint a csillagpor.

Nagyon világos és mégis nagyon titokzatos regény a Bolyai. Jó benne ellakni, nézelődni.

Tovább

(Élőben a városból 2.0. Klubrádió, szerdánként 13.05–14.00, ismétlés szombat reggel 8-kor)

A műsor alapvetően az autózással foglalkozik. Hogyan közlekedjünk, milyen KRESZ-szabályokra érdemes figyelni, milyen veszélyes helyzetek adódnak az utakon, hol van rosszul szervezve a közlekedés. A betelefonálók és az SMS-t írók is lelkesek, sok jó kérdésük van. Ezekre pedig jó válaszokat kapnak, nyilván ezért szeretnek betelefonálni.

Tovább

„láthatatlan selyemsál a számon” – Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs leveleiből. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, jegyzetelte, a bevezetőt írta Buda Attila, Pataky Adrienn, Tüskés Anna. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 271 oldal, 4000 Ft

Azt javaslom, a bevezetést ne olvassák el. Olvassák csak a leveleket. Remek részletekre lehet bennük találni. Például Lengyel Balázs lelkesedik Kassák remekművéért, A ló meghal, a madarak kirepülnekért, Nemes Nagy arról panaszkodik, hogy a telefon Amerikában másként búg, Lengyel attól fél, hogy Mészöly valami extrémet küld az évkönyvbe, és akkor ő mit csináljon. Nemes Nagy lelkes, mert a Kossuth-díjból „gyönyörű színes tévét” vett, és azt nézik Balázzsal 1985-ben (mikoris már 27 éve elváltak, Lengyel Balázs meg 15 éve újranősült). Különleges információ, hogy Lengyel Balázs bátyja volt a nevelőapja Lengyel Péter írónak. Az is, hogy Nemes Nagy Ágnesnek többször veserohamai voltak. De a legszebb ez: Balázs megelégeli, hogy egyformán kapjanak honoráriumot az Újhold-Évkönyv szerkesztői, ez igazságtalan, ha egyszer nem egyformán dolgoznak, és módosítja a listát a saját javára, helyesen. Viszont máig élnek sajnos azok a furcsa hagyományok, melyeket ő szerkesztőként akár a szerzőkkel való levelezésben, akár a szerkesztői háttérmunkát tekintve képviselt.

Tovább

Most jelent meg Balla Zsófia gyűjteményes verseskötete, Az élet két fele, a könyvhétre pedig az esszékötete, A darázs fészke, és idén lett 70 éves. Verseskötete néhány kivétellel tartalmazza az életművet. Esszékötete korábban még soha nem látott napvilágot. Ebben a két könyvben benne van az életművének java. A költő azzal a verssel zárta 2015‑ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglaló beszédét, mellyel indult, és melyet ma is élete emblémájának tart: „Újra, csak újra megtérek, / nem akarok más lenni, / (félek) / mint ami lenni szeretnék. / Ahogyan élek, az a hazám.” (Ahogyan élsz). De azt is mondja, hogy Budapesten talált igazán magára.

Tovább

(Orvosmeteorológiai percek. InfoRádió, hétköznapokon 4 alkalommal, először reggel 7.20 körül)

Nem javallott ez a műsor dolgozó embereknek, idősödőknek, bármilyen betegségre hajlamosaknak, iskolásoknak, szülőknek, nagyszülőknek, magas vérnyomásban szenvedőknek, alacsony vérnyomásban szenvedőknek, továbbá azoknak, akik már egy kis fényhiánytól is depressziósak, akik nem bírják jól a tűző napot, és azoknak sem, akik tényleg próbálnának télen-nyáron odafigyelni a megfelelő öltözködésre. A többiek nyugodtan hallgathatják.

Tovább

Harag Anita: Évszakhoz ké­pest hűvösebb. Novellák. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 133 ol­dal, 2999 Ft

Kiváló első kötet. Szvoren Edina pályakezdő kötetéhez, a Pertuhoz tudom hasonlítani. (Az első három novella lezárásában éreztem is konkrétan Szvoren hatását, később nem ilyen direkt módon.) Sok jó novelláskötetet olvastam mostanában olyan szerzőktől, akik még ezután fognak csak annyi figyelmet kapni, amennyit megérdemelnek: Molnár Krisztina Rita, Papp-Zakor Ilka, Juhász Tibor, Moesko Péter, Vass Norbert könyveit érdemes olvasni (és biztosan van még, akire nem figyeltem eléggé). Most hozzátehetem: Harag Anita novelláskötetét is érdemes kézbe venni. Sokat tanult Tóth Krisztinától, ahogy ő mondja, azt, hogy az apró gesztusokból hogyan bontakoznak ki a bonyolult emberi viszonyok. És sokat tanulhatott Raymond Carvertől is, az amerikai minimalista próza letisztult, egyszerű, mindennapi világa ott van az írásaiban.

Tovább

(Utcafront. Klubrádió, szombat 17.00. Szerkesztő Árva Brigitta, műsorvezető Rózsa Péter)

Szenvedélyes és szakszerű a műsor. Azt érzékelem, hogy itt fontos dolgokról beszélnek. És mivel a beszélők komolyan gondolják, képesek a lehetetlenre: tényleg elmondják azt, amit látni kellene. Olyan ez, mint amikor eltáncolják az érzelmeiket a táncosok, eléneklik az énekesek. Azért a honlapra meg a fb-oldalra kitesznek néhány képet. Nyugodtan lehetne többet is.

Tovább

Babarczy Eszter: A mérgezett nő. Novellák. Jelenkor Kiadó, 2019, 251 oldal, 2999 Ft

Sose felejtem el azt az írását, amely a Nappali ház 1998. 2. számában jelent meg Szülök címmel. Újszerű szöveg volt ez akkor, több hasonló megnyilatkozással együtt abban a folyóiratszámban, Hübner Teodóra gondosan szerkesztett képanyagával (többek közt Eperjesi Ágnes Újszülött fotogramok sorozatával). Most ez az írás is itt van ebben a kötetben, kicsit javítva. Kimaradt például a kisfiú neve, meg a végéről az apuka neve is. Talán azért, hogy általánosabb érvényű legyen, nem személyes napló ez immár, hanem fikció. (A Nappali házban egyébként követte egy másik írás: Szijj Ferenc (függelék) című szösszenete.) Azért is jó példa ez a szöveg, mert mutatja, hogyan lesz a magánközlésből közügy. Bár a kötet novelláiban a narráció hol egyes szám első személyű, hol harmadik személyű, sejthető, hogy a témák alapvetően az író életéből valók, a szövegek egyfajta autofikcióként működnek. Ugyanakkor a nagymama valakinek a nagymamája, de közben mindnyájunk nagymamája, az anya, a fiú az én anyám is, az én fiam is, mikor a novellát olvasom.

Tovább

(Bartók rádió, szombat, 10:00–11:00)

Egy hónap alatt egyetlen riport szólt csak irodalomról. A Várkert Bazárban zajló Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásárról Valuska László adott rövid összefoglalót. Úgy tűnik, irodalomról csak akkor van szó, ha eseményhez köthető, úgy értve, ha van egy rendezvény, ahová oda lehet menni. Ott ugyan nem olvasnak az emberek, hanem csak nyüzsögnek.

Tovább

Végel László különleges kötetet jelentetett meg a könyvhétre. A Temetetlen múltunk remek önéletrajzi regény, vagy ahogyan az író most mondja, autofikció (a könyvről lásd Benedek Szabolcs és Károlyi Csaba írását, ÉS, 2019/24., június 14., illetve ÉS, 2019/25., június 21.). A poszt­trianon-traumás szülők leszármazottai a Tito-rendszer gyermekei lettek, baloldaliként lázadtak szüleik és a kommunisták ellen, majd maguk is csalódtak, még saját lázadásukban is. Végel a kisemberi, paraszti világból jött plebejus ember nézőpontjából írja meg új művében is a sajátos jugómagyar létet: „többnyelvű fattyú lettem”, mondja, aztán leszögezi, hogy „győztünk”, azaz végül „vesztettünk”. Nem túl vidám.

Tovább

Molnár Krisztina Rita: Remélem, örülsz. Novellák. Scolar Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 184 oldal, 2990 Ft

Molnár Krisztina Rita a köznapi dolgokat mutatja föl, de úgy, hogy álljunk meg egy pillanatra. A banalitásokból építkezik, de nem mélyíti el azok képét túlzottan, csak egy kicsit. Azért valamennyi mélységet ad a dolgoknak. Milyen fontosak a minket körülvevő apró tárgyak, ruhák, bútorok. Nem a jelenségekre figyelünk valójában, hanem annak a lelkére, a sorsára, aki őket nekünk meglátja. Ez már valami. Ludmilláról például, akinek kivételesen neve van, ezt olvassuk: „Nem sokat eszik, egy héten három krumplit vesz, megfőzi, aztán kidobja a maradékot.” (31.)

Erőssége ezeknek a novelláknak a lezárás.

Tovább

(Dobszerda – Váradi Júlia műsora, Klubrádió, szeptember 4., szeptember 11.)

Závada regénye emberi dilemmákat jár körül. Ez a két óra pedig remek összefoglalója mindannak, hogyan érdemes és hogyan nem érdemes regényt olvasni. Ám az is érdekes, hányféle olvasata lehet az irodalomnak, mely a mi sorsunkról szól.

Tovább

Az ÉS könyve szeptemberben – Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 406 oldal, 3990 Ft

Nagyon trükkös a narráció. Bár egy szereplő beszél egyes szám első személyben, mégis mindentudó az elbeszélés. Karl tudja azt is, ami rejtve kell, hogy legyen előtte. Bár sok mindent hallhat Kristóftól vagy apjától, de ő olyan intimitásokat is elárul például Olga életéről, amelyeket semmiképpen nem tudhat. Ez a rejtett mindentudás, ami ugyanakkor Karl labilis személyéhez kötött, végig feszültségben tartja az elbeszélést. Az előző regénynek, a Kitömött barbárnak is nagy bravúrja volt a különleges elbeszélésmód. (Már az Örök völgy és a Halál Budán is sokat kísérletezett a narratív struktúrákkal, melyeket talán a Misikönyv idején gondolt végig először komolyan a szerző.) A Kitömött barbárban Kazinczy felesége, Török Sophie volt az elsődleges narrátor, aki férje halála után, Angelo Soliman kitömött testét nézve emlékezik Ferenc szavaira, aki meg fölidézte neki Soliman történetét. A jó regény egyik titka, hogy jól kell megválasztani az elbeszélésmódot. A választás megint eredeti.

Tovább

Farkas Balázs: Lu purpu. Fia­­tal Írók Szövetsége, Hortus Conc­lu­sus, 55., Budapest, 2019, 113 oldal, 2400 Ft

„Aki szereti Lovecraftot és a mai magyar weirdet, az szeretni fogja” – olvasom a moly.hu-n. És megijedek, hogy akkor én nem fogom szeretni. Vallomás jön, nem spoiler: azért választottam most ezt a kötetet, mert olyasmit akartam olvasni, amit nem ismerek, ami újdonság nekem. Az a meggyőződésem, hogy a jó irodalom mindenkinek szól, annak is, aki Lovecraft vagy Moorcock felől jön, annak is, aki Tolsztoj és Flaubert felől. Azt szoktam mondani, hogy amennyiben engem baromira nem érdekel a bálnavadászat, de mégis lenyűgöz Herman Melville Moby Dickje, akkor az irodalom megmutatta az erejét (ezt a remekművet a Lu purpu is megidézi a 36. oldalon!).

Tovább

(Megbeszéljük. Bolgár György és a hallgatók műsora, Klubrádió, augusztus 16., péntek, 16.00–18.00)

A Megbeszéljük műsora ezúttal is azt mutatta meg, hogy árnyaltan célszerű nézni a helyzetet, sőt, Bolgár próbálta a maga szókratészi rávezető módszerével segíteni a szereplőket abban, hogy azt tegyék, amit egyébként is igazából tenni akarnának. Már amennyiben tényleg közös a céljuk

Tovább

Tóth Krisztina: Fehér farkas. No­vel­lák. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2019, 130 oldal, 3499 Ft

Tóth Krisztina szereplői szerepeket játszanak. Egyedül vannak, holott élnek körülöttük társak. Kényszerű szerepeiket szépen végigviszik, ezzel mindenki jól elvan. A szekus nyugdíjas felejtse el, hogy szekus volt, a környezete is elfelejti. A felnőtt nő felejtse el, hogy gyerekkorában erőszak érte, a környezete is ebben érdekelt. A példás családapa nem lehet meleg, mert akkor mi lesz a világgal, a családjával. Szóval mindenki igyekezzen adni a látszatra, sugallják ezek a történetek. És a szereplők igyekeznek is. Pontosabban az író igyekszik úgy bemutatni szereplőit, hogy lássuk is, milyenek, de azt is lássuk, hogy a szerepeiket játsszák. 

A novellák fele egyes szám harmadik személyű elbeszélőt alkalmaz, a fele egyes szám első személyűt. Ez a kötet éppen arra példa, hogy nem attól jó vagy kevésbé jó egy elbeszélés, hogy milyen a narráció. A Borjú egyes szám harmadik személyű elbeszélés, és remek. A Vevők egyes szám első személyű elbeszélés, és remek. Tóth Krisztina nagyon jó abban, hogy a rafináltan kitalált, finoman megformált szereplőit kimérten beszéltesse, monológjaikat röviden elénk tárja, kevés szóval valódi éles helyzetet teremtsen, és ebből kikerekedjék egy egész élet. De abban is nagyon jó, hogy kívülről mutassa meg különös szereplőit, akik a maguk sorsát logikusan követik, mi és az elbeszélő meg csak állunk és hallgatunk, mert eláll a szavunk.

Tovább

(A meghívás fennáll #5 – Vendég: Gács Anna. A Litera Podcast 5. beszélgetése, 2019. augusztus 1.)

Már a podcast elnevezés is jelzi, a Litera is haladni akar a korral. Miként azonban a Litera TV nem más volt, mint videofelvétel, a régebbi nevén Litera Rádió pedig nyilvános beszélgetések hanganyaga (Előhívás-estek a Nyitott Műhelyben), ez a podcast-sorozat sem különbözik valójában a rádióműsortól (miként a Litera többi podcastja sem). Ül egy stúdióban vagy szobában két kérdező meg egy vendég, beszélgetnek egy témáról, ezt rögzítik, és meg lehet hallgatni. Csak éppen nem hagyományos rádióadásban, hanem a net révén különböző hanghordozókon (mellesleg rádiót is egyre inkább neten hallgatunk).

Tovább

Kolozsváros. Irodalmi ka­lauz. Összeállította és szerkesztette Balázs Imre József és Daray Er­zsébet. A térképeket válogatta és kötetbe szerkesztette Bartos-Elekes Zsombor. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 328 oldal, 3999 Ft

Kolozsvár transzszilván főváros lehetne. Erdély a világ kalapja, s a város a bokréta rajta. Lehet, hogy ehhez azonban kicsit máshonnan, máshogyan, más dimenzióból kéne nézzük az egészet – mindenek ellenére és minden tapasztalattal együtt – valahogy úgy, ahogyan például Selyem Zsuzsa nézi. Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai című regénye jutott még hirtelen eszembe. Mint másik remek példa. Ebben a műben romániai hőseink konkrétan nem is élnek Erdélyben, hiszen a Partiumban élnek, Szatmárnémetiben. A regény főhőse, Bori elmondja, milyen volt, mikor apja egyszer elhatározta, hogy most aztán megmutatja a gyerekeknek Erdélyt. Borinak Erdély elemi élményként anyja sikolyát jelentette Kolozsvár főterén, mikor majdnem megcsípte anyját a darázs, mert apja már megint lehúzta az autóablakot – „ez az ő története Erdélyről” – olvassuk Láng regényének 69-70. oldalán. Ez a pici részlet nem szerepel itt, de nekem fontos, gyakran eszembe jut. És még az szokott gyakran eszembe jutni, hogy azok a trianoni elcsatolt területeken élő magyar emberek, akiket aztán a visszacsatolás után zsidóként az auschwitzi halálgyárban meggyilkoltak, mennyire örültek annak, hogy visszakerülnek az anyaországhoz. Kolozsvárnak öt neve van, olvasom az első fülön (latin, román, német, jiddis, magyar). Ma már igazából csak kettő. És a világ nem magyar polgárai ma Cluj-Napoca néven fogják megtalálni a térképen.

Tovább

Margócsy – legalább Esterházy Függője óta fogalom. De most vicc nélkül: 70 éves lesz július 23-án Margócsy István irodalomtörténész, a felvilágosodás és a romantika korának kutatója, az ELTE nagy hírű, nemzedékeket nevelő tanára, a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb kritikusa, a 2000 irodalmi és társadalmi folyóirat alapító szerkesztője, akinek köszönhetően még ma is él a rendszerváltás egyik legfontosabb folyóirata. Isten éltesse!

Tovább

(Irodalmi újság, Kossuth rádió, vasárnaponként 18.30–19.00)

A műsornak nem minden munkatársával értenék egyet közéleti kérdésekben, de egyetértek velük irodalmi kérdésekben, még akkor is, ha néha érzem, helyezkedniük kell. Ha én lennék ott, nyilván én is mérlegelném, mit érdemes tenni és mit nem, miért cserébe mi jár. Ha egyszer majd megint lesz közszolgálati média, ezt akkor is mérlegelni kell majd. A magazint kiegyensúlyozottan szerkesztik, sokszínű és érdekes adásokat hallottam mostanában.

Tovább
Élet és Irodalom 2020