A remény hangjai
(Anoushka Shankar: Land of Gold – Művészetek Palotája, november 19.)
Második gyermeke megszületéséről beszélve jut el a szíriai és kurd helyzetig, a kiszolgáltatott gyermekekig, addig a kontrasztig, hogy míg ő békében és nyugalomban nevelheti a sajátjait, addig mások ezt nem tehetik meg: erős, de megkerülhetetlen felütése egy olyan integráló, és emberfeletti zenének, amilyet a Müpában hallottunk.
Hard bop reloaded
(Terence Blanchard E-Collective – BJC, november 10.)
Blanchard mély elmerültségben játszott, több mint érezhető volt, hogy belül egy történet zajlik; a kis beszúrások, a váratlan pillanatokban megszaladó futamok valahonnan a tudatalattiból törtek felszínre, érzelmekről, vívódásokról árulkodtak, és persze arról a hatalmas tehetségről, ami Blanchardot az egyik legjobb trombitássá emelték.
Migráns blues
(A Budapest Ritmo Fesztivál Bartók-források címen megtartott nyitóestje és a fesztivál zárónapja; Müpa, október 13. és 16.)
Az elmúlás határán
(Peter Brötzmann szóló és Miklós Szilveszterrel közös duókoncertje az Újbuda Jazz Fesztiválon – MU Színház, szeptember 2.)
A zörej is hang
(Merzbow–Keiji Haino–Pándi Balázs: An Untroublesome Defencelessness – RareNoiseRecords, 2016)
Jazz tavasszal
(Három jazzkoncert a Tavaszi Fesztiválról: Joey DeFrancesco Trio, BJC, Wayne Shorter Quartet, Müpa, Renaud Garcia-Fons: Linea del Sur, BMC)
Több mint koncert
(Snétberger Ferenc: In Concert, lemezbemutató a Budapesti Tavaszi Fesztiválon – Zeneakadémia, április 15.)
A lengyel–osztrák vonal
(PolskaJazz – j(A)zz!: Trzaska–Harnik–Brandlmayr Trio, Opus Jazz Club, március 16.)