Balaton retró
Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton. General Press Könyvkiadó, Budapest, 2022, 301 oldal, 3490 Ft
Míg a balatoni hangulatteremtés jól működik, addig a nyolcvanas évtized mindennapjainak, atmoszférájának aprólékos ábrázolása mintha hiányt szenvedne a kötetben. Jóllehet, a zsánerirodalomtól ilyesmit eleve kevésbé várunk. A korra jellemző autótípusok, közlekedési lehetőségek, épülő autópályák számba vétele megjelenik ugyan, azonban az a zamat, ami igazán „retróvá” tenné a történetet, nem domborodik ki igazán.
Csak pozitívan!
Vöröskéry Dóra: A pozitív egész számok jelentéktelenségéről. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2021, 136 oldal, 2990 Ft
A második kötet általában fajsúlyos egy szerzői pálya alakulása szempontjából. Míg az első kötet portfóliójellege, a bemutatkozás frissessége hajlamos elfeledtetni az olvasóval és a recenzenssel az esetleges kisebb egyenetlenségeket, hibákat, addig a folytatáshoz szigorúbban, már valamiféle előzetes elvárásokkal fordul a befogadó. Hoz-e az első kötethez hasonlóan újszerűséget, meglepő hangot? Tudja-e korrigálni az esetleges korábbi hibákat? Meg tud-e újulni úgy, hogy közben önazonos is maradjon? E nehéz, de kétségkívül fontos kérdések sokasága mellett azonban mégiscsak az a legérdekesebb, hogy olvasmányként szívesen veszi-e kézbe a munkát mindenkori olvasó, és hogy az egyszer vagy többször olvasandó kötetek közé kerül a könyvespolcán. Ez utóbbi kérdésre egyértelműen pozitív a válasz Vöröskéry Dóra könyve esetében, amelyért a szerzői fantázia gazdagsága szavatol, amely a hétköznapiban is képes meglátni a rendkívülit, egy-egy novella leendő magját vagy éppen csattanóját.
Algyői rímek
Bakos András: Isteni testek. Tiszatáj Kiadó, Szeged, 2021, 74 oldal, 2490 Ft
Az ismerősség és az idegenség kódjait kombináló líraépítkezés a második ciklusban is folytatódik, csak itt már nem a fizikai, térbeli távolság lesz a meghatározó, hanem az ismerőstől, a sajáttól való elkülönböződés. „Meglepő, / hogy ez most az övé, másvalaki / öregkorának jobban el tudná / képzelni” (40.) – olvashatjuk a Repce Szomolyában című versben. A lírai beszélő sohasem próbálja meg elkendőzni a személyességet: gyakran szólal meg egyes vagy többes szám első személyben. A lírai én saját tettei, gondolatai, fájdalmai nyernek megfogalmazást, vagy éppen a mi (értsük bármily tágan is a szót) közös sorsunkról mesél.
Ex libris
Karl Ove Knausgård: Harcok (Harcom 6.)
Roy Jacobsen: Fehér tenger (Ingrid Barrøy 2.)
Anders Roslund: Szép álmokat (A névtelen lányok 2.)
Mattias Edvardsson: Jó szomszédok
Egy város(rész) képei
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregék. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2021, 168 oldal, 3290 Ft
A kötet valamennyi írása szerteágazó, gazdag szövésű történetmesélő próza. Olykor mintha Hrabal hősét, Pepin bácsit hallgatnánk: egyszerre hihetők és hihetetlenek, mindennapiak és fantasztikusak ezek a történetek. Ahogyan már a kötet nyitánya jelzi: „az ember éppen úgy szedi össze innen-onnan a történeteit, mint ahogyan a szél gyűjti buckába a homokot. Egyszer így rendezi őket formába, a másik nap meg máshogyan.” (9.)
Variációk a szegénységre
Juhász Tibor: Amire telik. Scolar Live sorozat, Scolar Kiadó, Budapest, 2021, 68 oldal, 1790 Ft
Ha Juhász munkáit olvassuk, megkerülhetetlenül eszünkbe juthat két jelentős szerző(előd): Oravecz Imre és Tar Sándor. Oravecz lírájának egy-egy darabja nem csupán azért citálható, mert a szerző maga is Oravecz-részletet választ mottónak, amivel valamelyest már irányítja is önnön értelmezését, és nem is csupán a tematikus rokonság, a pusztulás- és veszteségtapasztalat színre vitele alkotja a közös nevezőt. A szikár, mindent akkurátusan leltározó és rögzítő prózaversforma, valamint a szövegek működésmódja, befogadástechnikája az, ami teret adhat a további kapcsolatkeresésnek.
Reymont és Oravecz?
A nyelv mellett, parasztregényekről lévén szó, legalább ennyire fontos a néprajz és irodalom összefüggése is. Fenyő Miksa úgy fogalmaz, hogy – Móriczcal szemben – Reymont regényén „még érzik a néprajz szomszédsága” (Fenyő Miksa: Két regény, Nyugat, 1925/12-13). Bár bíráló megjegyzésnek szánja, meglátása a mából szemlélve véleményem szerint különösen pozitív értelemben tűnik fel, és részint ugyanazt a törekvést fogalmazza meg, amit az eddig idézett recenziók. Irodalom és néprajz kapcsolatának felmutatása pedig azért is lehet fontos, mert Oravecz esetében, szereplői bármennyire is atipikus, a paraszti világból valamilyen módon kilógó figurák, nagyon fontos viszonyítási pont a néprajz. Oravecz munkája nem egyedülálló e tekintetben: elég, ha a kortárs és a félmúltbeli magyar irodalom emblematikus szövegeire, akár Csalog Zsolt Parasztregényére, akár Tar Sándor Egy régi hangra várva című novellájára gondolunk, amelyekben a néprajzi életút-interjú szolgál narrációs modellként.
Volt egyszer egy Amerika
Kondor Vilmos: A budapesti gengszter. Libri Kiadó, Budapest, 2019, 434 oldal, 3699 Ft
Az előző Kondor-regények sajátos atmoszférája a krimiszál mellett az erős korfestésben és a különböző terek beható ábrázolásában volt megragadható. Az új regény talán ezért is lehet kissé csalódás: mindaz, ami Budapest-regényként unikálissá tette a korábbi köteteteket, mintha elveszni látszana az amerikai kalandok mesélésekor. Az eddigieknél radikálisabban kerül előtérbe az akció, amely a korhangulat helyére lép: a kemény krimik sémáinak felidézése (ismétlése?) azonban korlátozott izgalmakat ígér. A gyakran súlytalannak látszó szereplők és az egymásba gabalyodó történetszálak sokasága a kidolgozatlanság érzetét kelti, emiatt ráadásul azt is nehéz eldönteni, mit szeretne fókuszba helyezni a történet valójában. A szesztilalom éveit és a maffialeszámolások bel- és alvilágát? A századeleji kivándorlástörténetet, a magyarok megtelepedésének és kinti életének krónikáját? Esetleg a főhős újságíró magánéleti hányattatásait? Jóllehet bármely szálra fókuszálva olvasható a regény, mégis gyakran széttartónak, darabosnak tűnik a történetvezetés – ehhez társul az is, hogy a kivándorlás-visszatérés, az idegenség és otthonosság dilemmája mintha csak illusztráció lenne, pedig ez a szál a regény egyik legerősebb vonulatává nőhette volna ki magát.
Ex libris
Bán Zoltán András: Betűtészta
Keresztesi József: Meteorkövek
Balázs Imre József: Ezeregy mondat
Visy Beatrix: Madártávlat és halszemoptika
A nézőpont kimozdítása
Ketten egy új könyvről – Korpa Tamás–Pataki Viktor–Mészáros Márton (szerk.): A magyar falu poétikái, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018, 284 oldal, 3000 Ft
Az írások többsége a bevett toposzok felmutatásával és lebontásával mutat rá a faluirodalomról szóló tudásunk közhelyességére. Hogy csak néhány példát említsek: a „tiszta falu – bűnös város” oppozíció történeti gyökereinek szövegszerű megmutatása, a kortárs kritikai diskurzusban gyakran citált „móriczi hagyomány” címkéjének szétszálazása, a falufogalom többszörös rétegzettségének érzékeny vizsgálata vagy éppen a couleur locale történeti problémájának középpontba állítása mind olyan szempont, amely már önmagában is jelentékennyé teszi ezt a könyvet. Annál is inkább, mert tudomásom szerint eddig még nem született ehhez hasonló, a magyar falupoétikákat komolyan végiggondoló, többféle szempontot, elméleti keretet mozgósító és szembesítő vállalkozás. Egymástól elszigetelten létező írások természetesen eddig is voltak, ám ezek inkább egy-egy szöveg vagy életmű falupoétikai mintázatának kimutatására, mintsem átfogóbb problémák feltérképezésére vállalkoztak.
Ég a város, ég a ház is
Potozky László: Égéstermék. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 168 oldal, 2999 Ft
A már említett és vitathatatlan etikai tétek mellett azonban a kötet esztétikai gyengeségeivel is szembe kell nézni. Meglehetősen nehéz nem referenciálisan olvasni az előkészítetlenül kitörő, spontán módon eszkalálódó tüntetés, majd a forradalom eseményeit. A valós névvel (RTL, egyes csatorna) vagy apró változtatással (a jelenlegi magyar kormánypárt nevére könnyedén ráolvasható Szabisz) szereplő megnevezések túlságosan eltolják a szöveget egy valóságreferens értelmezés irányába, és háttérbe szorítják annak metaforikus-motivikus jelentéshálóját. Ugyancsak kidolgozatlannak, motiválatlannak éreztem az elbeszélő és Nikka párkapcsolati vívódását, ahogyan a karakterábrázolás is lehetett volna kidolgozottabb, még a sodródó, „felesleges ember”-típusú hősök esetében is.
„A hagyomány-Bábel felmérése”
Korpa Tamás–Mészáros Márton–Porczió Veronika (szerk.): KAF-olvasókönyv (Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről), Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017, 448 oldal, 3600 Ft
A válogatás ugyanakkor igen alapos munka eredménye, amely abból is látszik, hogy nagyon gyakran egymásra reflektáló, sőt, egymással polemizáló szövegeket találunk, amelyek nemcsak különféle olvasási stratégiákat rajzolnak meg, de jelzik a recepció rizomatikus összefonódásait is. Ilyen módon a kötet valamelyest leképezi a KAF-költészet arc- és maszkváltó játékosságát, a különféle tekintetek lehetséges összekapcsolódását. Ez a mozaikosság (és a várt-vágyott KAF-monográfia hiánya) mintha arról is szólna, hogy az egészet egyben láttatni kívánó értelmezői pozíció helyett – e költészetre nézvést legalábbis mindenképpen – termékenyebbnek bizonyul, ha különböző interpretációk lépnek egymással párbeszédbe.
A figyelem sodrában
Fogarasi György: Nekromantika és kritikai elmélet. Kísértetjárás és halottidézés Gray, Wordsworth, Marx és Benjamin írásaiban. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2016. 250 oldal,2900 Ft
Fogarasi kötete értő befogadóra számít, de nem kizárólag komparatista olvasóra: a Nekromantika és kritikai elmélet szerteágazó társtudományi kapcsolódásai miatt egyszerre képes megszólítani a bölcsészettudományok széles spektrumának művelőit. Az egyes fejezetek magabiztos érveléssel vezetnek végig tárgyukon, a hazai és nemzetközi szakirodalmon alapuló, azzal párbeszédet kezdeményező narratíva radikálisan képes újrarendezni a tárgyról korábban alkotott hipotéziseinket.