Pillantás a hegyről
Mint a világon mindennek, egyszer magának a világnak is véget kell érnie. Na bumm. De nem mindegy, hogyan. A legkínosabb változat az lenne, hogy már vége is van, csak nem vettük észre. Olyan fokozatosan, árnyaltan, mintegy finom utalásként enyészett el. Egy utalás, melynek értelmét utólag, hirtelen fogjuk fel; egyszer csak arra ébredünk, hogy nincs többé.
A sétálás misztériuma
Élni és közben az életen magán tűnődni nem kis feladat. Még egy százlábú is megbotlana, ha séta közben azon kellene töprengenie, hogy melyik lába következik melyik után. A százlábúak persze jól elvannak minden töprengés nélkül, mi emberek viszont nem. Bár a séta és más alapvető tevékenységek vagy biológiai funkciók nekünk is természetesek, ezek sikeres kivitelezése után még mindig egyfajta befejezetlenség és védtelenség érzete marad bennünk.