Kovács Zoltán

Tovább

Tovább

2016 őszén Bolgár György telefonálós műsorába bejelentkezett egy hangjáról ítélve idős ember, Varga bácsiként mutatkozott be. Szenvedélyesen, fújtatva beszélt, azt ismételgette, hogy ha ebben a helyzetben, az Orbán-rendszer diktatúrába hajló berendezkedésének már nem is az elején, a baloldal erői nem képesek összefogni, mert mindig találnak valami kifogást, és hagyják, hogy a Fidesz–kereszténydemokrata kormány típustermékei, az uniós pénzzel kitömött lumpenburzsoák és az őket kistafírozó lumpenpolitikusi réteg uralkodjon, akkor a baloldal vezetői nem a társadalomért dolgoznak, és értéktelen emberek. Mondta Varga bácsi, és igaza volt.

Április 8-án aztán kiderült, hogy az ellenzék nem volt képes összefogni, a pártvezetők most kifogásokat keresnek ez ügyben, és persze találnak. Amikor épp nem szűzbeszédüket fogalmazzák, választási vereségük különféle, amúgy egyenként triviális magyarázatait sorolják. 

Tovább

Tovább

Tovább

Az Együtt pártelnöke a múlt hét közepén közzétett néhány fotót és egy hangfelvételt. Mint kiderült, a képek többségén a kormányfő lánya látható, balra tőle egy rózsaszín inget hasadásig telehízott férfi. Teraszon ülnek, és a felvétel szigorúan magánszférába tartozó volna, ha történetesen nem állami pénzekről esne szó.

A felvételen hallható beszélgetés nagyjából egy évvel ezelőtt zajlott Orbán lánya – egyben az Elios-botrányban érintett Tiborcz felesége – és két idegenforgalommal foglalkozó szakember között. A nő két barátjával találkozott. Juhász Péter később sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondta, hogy Berényi Vince és Máté Kristóf, a Magyar Turisztikai Ügynökség két vezető beosztású munkatársa szerepel a felvételeken. Ők beszélgetnek Orbán Ráhellel arról, hogy valaki pénzt szeretne fektetni a magyar turizmusba, amit valamilyen ellentételezés fejében tehetne meg. „Ő nagyon szeretne turizmus-promotiont, nagyon szeretnének pénzt keresni a magyar államból” – mondja a felvételen a nő, erre nevetés hallatszik, majd egy rosszul kivehető hang szól, „az nem baj, ha van ellentételezése”.

Tovább

Tovább

Tovább

Nem foglalkozom üzleti ügyekkel – mondta Orbán Viktor még bécsi utazása során egy sajtótájékoztatón az Elios-botrányt firtató újságírói kérdésre. Arra viszont nem válaszolt, hogy beszélt-e vejével az eljárásról. Amikor azt kérdezték tőle, hogy ő vagy valamelyik családtagja találkozott-e Adnan Polat török oligarchával, és hogy megtörtént-e Polat nemzetbiztonsági átvilágítása, a miniszterelnöki kabinet azt válaszolta, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök nem foglalkozik üzleti és céges ügyekkel, munkája kizárólag Magyarország köz- és politikai életére irányul”.

Amikor az volt a kérdés, van-e Orbánnak személyes kapcsolata a terrorizmus, fegyverkereskedelem és egyéb bűncselekmények elkövetése miatt körözött és letelepedési engedélyt kérő Ghaith Pharaonnal, a válasz először nemleges volt. Aztán bizonytalan igen, végül a teljes káosz. A kormány tagjai 2016 őszén sorozatosan egymásnak ellentmondva nyilatkoztak Pharaonról. Kontrát Károly belügyi államtitkár például november 2-án azt mondta, hogy a körözött Pharaon nem azonos a miniszterelnök szomszédságában telket vásároló Pharaonnal, viszont egy kiszivárgott diplomáciai levélben Pintér Sándor belügyminiszter már egy hónappal korábban azt írta, hogy az Állampolgársági Hivatal sikeresen azonosította a körözött üzletembert.

Tovább

Tovább

Tovább

Kiderült, hogy a kormány a kettőezer-tízes évek elején Brüsszelben azzal érvelt a futballba irányítható társasági adókedvezmény (tao) ügyében, hogy a magyar futball annyira jelentéktelen és gyenge, hogy a nemzetközi piacon nincs értéke, tehát a közpénzek nyugodtan áramolhatnak bele, a piacra semmiféle hatása nem lesz. (Uniós szabály, hogy piacorientált ágazatba állami pénzt csak külön engedéllyel lehet invesztálni.) Ez azt is jelenti, hogy amíg a magyar futball vezérkara meg a kormány (ez néha szinte ugyanaz) garantálja a hazai labdarúgás jelentéktelenségét, addig az Európai Bizottság engedélyezi, hogy a vállalkozók társasági adójuk egy részét közvetlenül a sportágba irányítsák. Ez az úgynevezett tao-rendszer, ami tehát mindaddig működik, amíg a sportág eredménytelen marad, amíg nincs nemzetközi szintű játékosunk, és mindenhonnét kiesünk. Addig jó tehát, amíg ütnek-vernek bennünket Andorrától Luxemburgig, Koszovótól Izraelig, aki épp szembejön, mert addig lehetséges a tao-támogatás és minden, ami vele jár: a számolatlanul és átláthatatlanul kifizetett hatalmas pénzek.

Tovább

Tovább

Tovább

Fekete felleg közelít, a horizonton megint kormányzati önkényeskedés körvonalai rajzolódnak ki. Most éppen a sajtókamara gondolata. A hétvégén megjelent Népszava szerint ősszel, de 2019 tavaszáig föltétlen fölállítanak egy érdekvédelminek mondott szervezetet: az idevágó javaslat értelmében fölvetődött, hogy csak az a kiadó nevezhetné magát a jövőben országos médiumnak, amelynek a kamarába intézményként belépő kiadó mellett újságírói tagjai is belépnek. Nem meglepő ez olyan országban, ahol az illiberális alapú jogfosztás jegyében első lépésben önkényesen elvesznek mindent trafiktól a gyógyszertárakon keresztül a földekig bezárólag, majd a második lépésben helyzetbe hozzák az összes barátot és közeli éhenkórászt. A sajtókamara ráadásul azzal a haszonnal is járna, hogy nem pusztán valamiféle vagyonátrendezés történne, hanem a nyilvánosság még mindig meglévő, a kormányzat szemét szúró részét hoznák a mostaninál nehezebb, a javaslat némely pontját tekintve vállalhatatlan helyzetbe. Az érdekvédelem abból állna, hogy, amint azt a kialakított alapkoncepció tervezete jelzi, olyan előnyöket adnának a tagoknak, amelyek miatt „mindenki szeretne taggá válni”, továbbá csakis megfelelő képesítéssel vagy tapasztalattal rendelkező újságírókat lehetne alkalmazni, mégpedig munkaszerződéssel és állandó bérszinttel. Ez nyilvánvaló igazságtalanság olyan médiastruktúrában, ahol a kormány meg a vezető pártok erőszakosan intézkednek a hirdetési piac jelentős részét kitevő állami hirdetések kiközvetítéséről, ami egyben azt is meghatározza, hol lesz megfelelő bérszint. Ezt a bérszintet aztán kiválóan lehet alkalmazni a már ma is nehéz helyzetben lévő, függetlenségüket még őrző kiadókkal szemben.

Tovább

Tovább

Tovább

Megbízható lapinformációk szerint visszavonul a közélettől Pintér Sándor, Orbán örökös belügyminisztere, vezérezredes. A rendelkezésre álló adatok szerint pályafutását a Belügyminisztérium gépkocsivezetőjeként kezdte, 1972‑től iskolákba járt, és lépegetett fölfelé. 1991 márciusában Budapest rendőrfőkapitányává nevezték ki. 1991 szeptemberében Boross Péter akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá. A több bűncselekménnyel vádolt Zemplényi György 1996-os hazahozatala után közokirat-hamisítással vádolták meg, de a Fővárosi Bíróság 1999 januárjában jogerősen felmentette. Orbán közvetlen körének ahhoz a népesnek mondható társaságához tartozik, akik az MSZMP tagjai voltak. Kövér László, Schmitt Pál, Járai Zsigmond, Matolcsy György, Fónagy János, és további hosszú sor, nem is túl érdekes, csak éppen eleven cáfolata Orbán kommunistaellenességének. Nyugdíjazása után eleinte a visszavonult zsaruk típuspályáját futotta: őrző-védő céget alapított. 2010-ben a második Orbán-kormányba ismét a 2006-ban megszüntetett belügyminiszteri tisztségre jelölték, innét készül most visszavonulni.

Milyen pálya ez? A 2016-os úgynevezett befolyásbarométer szerint ő Magyarország 11. legbefolyásosabb személye. Ez nem rossz. Ha lenne kártékonysági lista, ennél alighanem jóval előrébb végezne.

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019