Kész Orsolya

Ketten egy új könyvről – Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 256 oldal, 3500 Ft

 

Több okból érdemes együtt olvasnunk a Mi van veleteket Szeifert előző, Az altató szerekről című regényével, bár kidolgozottságában el is marad attól. A gyermek- és kamaszkori emlékképek, a szülők élete, a rendszerváltás előtti időszak viszonyairól és társadalomszerkezetéről szóló visszatekintések túlságosan felszabdalják a szöveget, még úgy is, hogy vannak nagyon érzékenyen és plasztikusan megrajzolt jelenetek. Túl sokat akar a regény: egyszerre igyekszik tematizálni az alkotóvá válás, az alkotói identitás elnyerésének kérdéseit, például Grafit kettős életét, amelyben hol rajztanár, „aki megpróbálja a kamaszokkal elhitetni, hogy múzeumba menni, rajzolni meg festeni nem buziság”, hol majdnem-művész. Aztán a két kitüntetett szólamon keresztül egy generációs-szál is van, a 30-as férfiak „midlife crisis”-a, vagy a város „két felülete” és ehhez kapcsolódva valójában két társadalmi réteg konfliktusa, aminek a kimunkálatlansága olykor bántó egyszerűsítésekhez vezet. Viszont egy dologhoz nagyon ért Szeifert Natália, és ez már a korábbi szövegeiből is kiderült, méghozzá a másikkal való találkozás dramatizálásához.

Tovább

Szabó Magda: Az ​élet újrakezdhető. Interjúk és vallomások. Válogatta Jolsvai Júlia. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 272 oldal, 3490 Ft

Az interjúkérdések (kevés kivétellel) majdnem azonos eseményekre vonatkoznak, amelyekre így nyilván azonos válaszok is érkeznek – nem lehet egy életet ezerféleképpen elmesélni. Külön-külön vannak remek szövegek, egymás mellé helyezve viszont önismétlőek, ahogy a fülszöveg ígérete sem teljesül, tudniillik hogy az interjúkat és vallomásokat tartalmazó kötetből olyasmit tudnánk meg, amit eddig nem sejtettünk Szabó Magda írói praxisáról, életéről, hiszen mégiscsak a nyilvánosságban egy gyakran megjelenő, nyitott, közismert szerzőről van szó.

Tovább

Földes Györgyi: Test – szöveg – test. Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 326 oldal, 3000 Ft

A kötetből jól körvonalazható Földes szűkebb érdeklődése: a korporális narratológia, annak is főleg azon irányzatai, amelyek a pszichoanalitikus elméletekkel is kapcsolatban vannak, például Peter Brooks vagy a posztstrukturalista feminizmus képvielői, Cixous, Kristeva, Irigaray, de Daniel Punday fenomenológiai ihletésű korporális narratológiája, vagy a testelméletek és a Másik elméleteinek olyan megkerülhetetlen teoretikusai is folyamatosan elő kerülnek, mint Barthes, Foucault, vagy a Deleuze és Guattari szerzőpáros. A valahanyadik nem című második egység főként olyan szerzők és szépirodalmi művek elemzésével foglalkozik, amelyek kevéssé kanonikusak, vagy kanonizációjuk csak az elmúlt évtizedben indult útnak, leginkább a „női írás” (écriture féminine) és a test kapcsolata felől (Lesznai Anna lírája, Galgóczi Erzsébet prózája, de előkerül Rakovszky Zsuzsa VS című műve is stb.). Így ezt a XX. századi magyar nyelvű női irodalmi hagyomány egy részének megmutatására, rehabilitására törekvő kánonrevízióként is olvashatjuk. A kötet a zsidó mint Másik (Spiró György Fogságának Urija „mint értelmiségi, mint római zsidó, mint – enyhén– fogyatékos testű személy az idegen, a Másik tökéletes példája”), valamint a másod- és harmadgenerációs holokauszttraumák feminista vetületeivel foglalkozó elemzésekkel zárul (Marianne Hirsch – Turi Tímea, Csobánka Zsuzsa, Clara Royer).

Tovább

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Szvoren Edina: Verseim
Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert
Serestély Zalán: Az ​állomás 3 kutyái

Tovább

Ketten egy új könyvről – Kemény István: Nílus. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 88 oldal, 2699 Ft

Felfedezhetünk tehát tematikus fókuszokat is: vannak az ember és technológia viszonyával foglalkozó szövegek (például a Poszthumán jelenet, Címszó az ásványlexikonból, Az új porszívó vagy az Internet, amelyekben azonban az ember – állat – gép viszony lehetne árnyaltabb és komplexebb, és talán közel sem ad annyi pesszimizmusra okot, mint ahogy az a fent hivatkozott versekből kiolvasható), a közéleti és közérzeti szövegek, az alkalmi versek stb.  A „témák” ugyan kijelölhetők, azonban mégsem választhatóak el szigorúan egymástól, a kompozíció lehetővé teszi, hogy folyamatosan egymást értelmezzék, vagy akár vitába szálljanak egymással – ez a dinamika pedig több szöveg előnyére is válik.

Tovább

Bartók Imre: Jerikó épül. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 608 oldal, 4499 Ft

Az automatikus írás látszatát keltő, tudatfolyamszerű prózanyelv ugyanakkor folyton leleplezi magát a nagyfokú reflexivitással, és mindentudással, ezzel saját megszerkesztettségét állítva előtérbe. Illetve annak a kérdését, hogy mi történik a különböző (sokszor) jelöletlenül átemelt (vendég)szövegekkel, ha azok bekerülnek az irodalom terébe, például magánlevelekkel, a regény végén megjelenő interjúval, Bartók előzőleg közölt szövegeivel, például Houellebecq vagy Bolaño-recenzióival, kiállításkritikáival vagy hogy hogyan kapcsolódik össze egy gyerekkori mátrafüredi családi kirándulás emléke, a Ragyogásból ismert Torrance család Overlook Hotelben kibontakozó történetével és a Varázshegy davosi tüdőszanatóriumával.

Tovább
Élet és Irodalom 2019