Fűzfa Balázs

Mohai V. Lajos: A nyár szürete
Kocsis Klára: Jaj a szigeteknek!
Jenei Gyula: Mindig más
Markó Béla: Az ördög jóváhagy

Tovább

Az ÉS könyve a könyvhéten – Orbán Ottó: Rejtett működés. Esszék, cikkek, kisprózák. (Orbán Ottó összegyűjtött prózai munkái II.) Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 676 oldal, 5999 Ft

Az egész könyvnek mindvégig ez a fajta megtartott irónia a legfőbb fegyvere és erénye. Olykor gyilkos szarkazmussal szól, máskor hajlékonyan és simogatóan, harmadszor pedig mélyen tárgyilagosan, mint például a híres-hírhedt Csoóri-esszével vitatkozó szövegében (1990, Napfogyatkozás, 245–257.). Érezni ebben, hogy szikár pontossággal igyekszik fogalmazni Orbán Ottó, elejét véve minden lehetséges félreértésnek. Ennek következtében aztán a szöveg szándékolt szárazságát feledve borzong bele az olvasó ismét, három évtized múltán, a rendszerváltás katarzisába. Weöres, Somlyó György, Karinthy Micimackó-fordítása, Esterházy Péter, Bodor Ádám, Kafka, József Attila – és még sokan mások – a kisebb írások tárgyai; e szövegek között szellemes recenziók, briliáns vitacikkek, dörmögő morgolódások éppúgy akadnak, mint humoreszkbe hajló paródiák. Polcz Alaine Asszony a fronton című könyve pedig nagyon is megérdemelt, emelkedett méltatást kap. Ugyanakkor Déry, Örkény, Mándy, Mészöly, Esterházy – és mások – fergeteges paródiák tárgyai a Hódolat Arisztophanésznek című fejezetben (353–377.), melyeket egy rém-dokumentumjáték egészít ki… (A bomba, 395–406.), nem sokkal később pedig egy – Örkényre hajazó – frenetikus „doktori értekezés” Milyenek a magyarok? címmel (418–421.).

Tovább

Ketten egy új könyvről – Háy János: Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019, 712 oldal, 7499 Ft

Háy János persze nem klasszikus irodalomtörténetet ír. Felesleges méricskélnünk, ki hány oldalt kap ebben a könyvben, s hogy kinek jár egynél több fejezet novellisztikus bővítésekkel vagy fordulatokkal (Petőfi, Jókai, Weöres, Kassák, Szabó Lőrinc, Szabó Magda), s kinek nem. Hogy miért szerepel benne Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Erdély Miklós, Vígh Mihály, s miért nem szerepel Radnóti, Németh László, Karinthy. Hajnóczy és Petri miért igen, Nádas, Esterházy, Parti Nagy, Kovács András Ferenc, Markó Béla és még sokan mások miért nem.

Valami más lehet a titka ennek a könyvnek. Talán olyan – iszonyatos mennyiségű munkával megteremtett! – egyszemélyes irodalomtörténet ez, amelyben a tankönyvfigurák élő szereplőkké szeretnének változni? Melyben az ő sorsuk a mi sorsunk modelljévé válhat? Ezért olvashatunk ugyan olykor a művekről is élénk és friss megállapításokat, de vélhetően elsősorban mégiscsak az életsorsok referenciális megelevenítése a lényeg az alkotó számára.

Tovább

Szlovákiai magyar szép irodalom
Barabási Albert-László: A képlet
Bergman 100
Tanya Goodin: Off

Tovább

Kaszap-Asztalos Emese–Sidó Anna: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018, 80 oldal, ár nélkül

Hogy Arany miért viszonyult annyira karakterisztikusan saját képmásaihoz, hogy azokhoz nemegyszer bökverseket is fűzött, annak oka ma már aligha rekonstruálható. Próbálkozásainkra bizonnyal így válaszolna: „Gondoltam fenét!” Talán megsejtett valamit a XX. század vizualitásából, vagy akár a XXI. század szelfiőrületéből? Nem lehetetlen, bár nem is valószínű. Az sokkal inkább hihetőnek tűnő magyarázat, hogy a XIX. század második felében – a fényképezés feltalálása és lassan tömegessé válása, illetve a képes újságok megjelenése révén – feltétlenül megérezhetett valamit az idő képek általi megragadásának örök vágyából. Eddig csak a szavak tudták visszaidézni a múltat, ábrázolni a jelent, ők tudtak utalni a jövőre, mostantól a képek lesznek azok az ikonok, amelyek segítségével még érzékletesebben és akár egy pillanatba sűrítetten megjeleníthető minden időélmény és tértapasztalat.

Tovább

Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2018, 808 oldal, 7190 Ft

Egyszer éppen egy kolozsvári antikváriumban tudtam megvenni az első Kántor–Láng egy példányát. Milyen boldogság volt, hogy most már van sajátom belőle. Évtizeddel később pedig jött a másik öröm: egészen Kolozsvártól Székelyudvarhelyig – és persze visszafelé is! – „a Kántor–Láng” sofőrje lehettem… Igazi továbbképzés volt az nekem erdélyi magyar irodalomból! – Aztán már csak Kántor Lajos temetésére autóztunk 2017 végtelen nyarán Láng Gusztávval. Szomorú emlék, de feledhetetlen a kígyózó embertömeg méltósága, amely a koporsót kísérte a Kolozsvári Magyar Operától Házsongárdig.

Tovább

Ady megmondja
Nógrádi Gábor: Zöldségkommandó
Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg
Bödecs László: Az árvíz helye

Tovább

Varró Dániel: Aki szépen butáskodik [Szűcs Édua illusztrációival], Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 288 oldal, 3499 Ft

Aparegénnyé válik végül is ez a könyv, bár Anya rokonszenves alakja is meg-megjelenik néha, érdekesen ellenpontozva az apafigura álmodozós-költői világát a maga valóságközeliségével (ő az, aki például eligazodik a barkácsszerszámok között). A szöveg a maga keresetlenségével válik meggyőzővé. Könnyedén és örömmel olvasható, s jószerivel végigkuncogja az ember. De legjobban talán mégis a saját esetlenségein derülni tudó felnőtt férfi alakja: ahogyan öniróniával, néha már szarkazmussal tekint saját magára, hibáira és butáskodásaira – értetlenkedéseire a gyerekvilág természetes csodáival szemben.

Tovább

Lackfi János: Emberszabás. Versek, 2010–2016. Helikon Kiadó, Budapest, 2018, 276 oldal, 3499 Ft

Amilyen egységes tónusú az első rész, a szerelmi ciklus – alighanem ez a kötet legerősebb korpusza –, annyira sokféle hangon szólal meg az utolsó verscsokor (Időbomba). Tréfás gyerekdaloktól a rapversen keresztül az apa-köszöntőkig és apa-siratókig találhatunk benne szövegeket. Az egész kötetet végül egy erős Illyés-parafrázis zárja: „Ahol idő van, ott idő van, / országútban és dűlőútban, a pörgő kamionkerékben / idő dolgozik észrevétlen” (Egy mondat az időről, 263.). Lackfi János hallatlan nyelv-érzékenységéhez nem férhet készség – versei azonban akkor igazán átütő erejűek, ha nem enged a könnyűszer csábításának. Ez a kötet nagy többségében olyan verseket tartalmaz, amelyeknek igazi súlyuk van.

Tovább

Murai András–Tóth Eszter Zsófia: 1968 Magyarországon. Miért hagytuk, hogy így legyen? Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 280 oldal, 3990 Ft

A nagy generáció akkori lázadó, tekintélyellenes lelkesedése azonban mára erősen megfakult, az akkori hitek elfogytak. Ma már inkább csak a Patyomkin-paravánok mögötti hazugságok látszanak, a szégyenpír az arcunkon és a disszonanciák bennünk, kérdések, hogy akkor vajon miért nem vettük észre, hogy mennyire vakok voltunk, hogy vajon miért inkább a hűtőszekrényt és a Trabantot választottuk meg a balatoni telket, és nem az igazságot. Vajon miért voltunk gyávák beszélni ’56-ról, miért nem mertük kimondani az igazságokat, miért nem vettük észre a gulyáskommunizmus hamiskás Kádár-mosolya mögé rejtett cinizmust, miért hittük el a szörnyű butaságokat a „fejlett szocializmus”-ról, a „proletárdiktatúrá”-ról, a kommunizmusról? Aligha érthetjük meg akkori önmagunkat. Egy egész rendszer épült a hazugságra, és mi bedőltünk neki(k).

Tovább

Az év versei
Az év novellái
Szép versek
Körkép 2018

Tovább

Ketten egy új könyvről – Különben magyar költő vagyok. Radnóti Miklós levelezése I. Sajtó alá rendezte Bíró-Balogh Tamás, Jaffa Kiadó, Budapest, 2017, 560 oldal, 5990 Ft

Egy olyan korban, melyben az elektronikus levelezés átveszi a kommunikáció legnagyobb részét, szinte felfoghatatlan, mennyi örömmel és érdekességgel ajándékoz meg bennünket egy ilyen kötet. Bíró-Balogh Tamás igényes és pontos munkája révén olyan „titkok”-nak jutunk a nyomára, melyekről sejtelmünk sem volt. (Vajon mit és hogyan fognak kutatni ötven, száz év múlva a filológusok? A papírlevelek eltűnésével végképp le kell mondanunk majd az [ön]dokumentálás egy igen jelentős információforrásáról?)

Némely levelüket mindketten, Fifi és Radnóti is belemásolták naplóikba, hogy így is megőrizzenek fontosnak tartott gondolatokat. Vagy egyszerűen eleve másolatot készítettek leveleikről. Ma mindez egy kattintásba kerül, ugyanakkor azonban szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy pár hét vagynéhány hónap múlva eltűnik gépünkről az e-mail szövege. Nos, Radnótiék levelezéskultúrája jellemezhető azzal a talán ki nem mondott, ám mégis tudatos igényükkel, hogy szövegeikből rekonstruálható legyen majd az életük.

Tovább

Fábián László: Kiált a kő a falból. Szülőföld Kiadó, Szombathely, 2017, 264 oldal, ár nélkül

Kiált a kő a falból című regény szakít a klasszikus prózaformálás hagyományaival, ám részben meg is tartja azokat. Az idősíkokat itt is felbontja a szerző, a szöveg mikroszerkezete azonban mondatok szintjén nem enged a „lírai linearitás”-ból. A szenvedélynek, melyet megfogalmazni, érzékeltetni szeretne, sugallatokra van szüksége, a sugallatokat és sejtelmeket pedig csak aprólékos gonddal megformált mondatokban lehet megfogalmazni. Ezek a mondatok ilyenek: úgy jellemzőjük a spontaneitás, hogy észrevehetetlenül mégiscsak alaposan végiggondoltak.

A főszereplő fiú egy rendes munkásember, a lány operaénekes és zsidó származású – Budapesten, közvetlenül a második világháború után… Ennél távolabb aligha állhatnának egymástól. Ám a szerelemnek nem lehet parancsolni, mint tudjuk. Menni vagy maradni? – vetődik fel nemsokára a kérdés mindkettejükben.

Tovább

Praznovszky Mihály: Madách arany évei. Madách és Arany irodalmi barátsága. Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete, h. n., 2017, 120 oldal, ár nélkül

Madáchot Arany vezette be az irodalmi életbe, ahogyan ezt mondani szokás. Ő mutatta be a Tragédiát a Kisfaludy Társaságban, ő gondozta és közölte Madách más írásait is lapjaiban. A Tragédia kapcsán bizonyosan tisztában volt vele, hogy remekművel van dolga, más Madách-művek esetében – mint ez a levélváltásokból szintén látható – pedig nyilvánvalóvá tette (akár szerkesztői üzenetben is), hogy azok nem a „nagy mű” színvonalán készültek.

Tovább

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában
Veress Ferenc: Michelangelo és a vatikáni Pietà
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Tolnai Ottó: Nem könnyű

Tovább

Sirató Ildikó: A magyar színjátszás rövid története. Holnap Kiadó, Budapest, 2017, 272 oldal, 3500 Ft

Sirató Ildikó izgalmasan mutatja be az 1900 körüli, majd az azt követő évtizedek színházművészetét, továbbá kitérőket tesz a táncjátékok, a balett, a bábszínházak világába, de főképpen az operett, a musical és az opera (illetve az Opera) magyarországi történetét jellemzi pontos ecsetvonásokkal.

Mindvégig érezhető: a szerző mondandója mögött olyan hatalmas háttértudás húzódik meg, amelynek eredményeképpen az alkotó magabiztosan és otthonosan mozog az elmúlt harmadfélszáz év magyar színjátszásának deszkáin.

Tovább

Visy Beatrix: „Nem ahogy ma szokás”. A narráció jegyei, szépirodalmi elbeszélőszerkezetek Babits Mihály Az európai irodalom története című művében. Balassi Kiadó, Budapest, 2017, 184 oldal, 2900 Ft

Az európai irodalom történetének elbeszélője „erőteljes vonásokkal jellemezhető” (49.), s ennek következtében a mű – nem kis örömet okozva e sorok írójának – „a hipertextualitással is kapcsolatba hozható” (51.). A szöveg maga pedig lehet regény, memoár, sőt, még dráma is – vélik a korabeli s a későbbi értelmezők, s erre a nézetrendszerre építi fel Visy Beatrix (szerinte nem, szerintünk azért meglehetősen újszerű) meglátásait: „Az európai irodalom története mint (nemzeti) eposz” (57.), mint „családregény” (74.), illetve mint „memoár, önvallomás” (106.). De sem a pozitivizmus, sem a szellemtörténet „nem elég” Babitsnak (105.): a „világirodalom” (értsd: európai irodalom) legnagyobb értékeit szerinte egyszerűen ama legkiemelkedőbb alkotók, a „hegycsúcsok” életművei hordozzák magukban.

Tovább

Csepeli György: A meg nem gon­dolt gondolat. Kossuth Kiadó, Bu­da­pest, 2016, 256 oldal, 2990 Ft

„Minden népirtás a Semmi üzenete az embernek, aki az üzenetet hol meghallja, hol nem hallja meg. A holokauszt egyedisége az identitását a görög-zsidó-keresztény hagyományból merítő emberben van, akinek nem lehet az üzenetet nem meghallania. A holokauszt tagadja az emberi létezés nyugati felfogását, mely mindenki számára ígéri az életet. A holokauszt rettenete arra figyelmezteti a nyugati embert, hogy nem lehetünk annyira idegenek egymás között, hogy azt higgyük, a másik halála más, mint a miénk.” (245.) A kötet esszészerűen fogalmaz, a nem szakember számára is világos és érthető a stílusa és a gondolatvezetése, beszéljen akár a „politikai antiszemitizmus”-ról, „Bibó István antiszemitizmus-elméleté”-ről vagy az „új antiszemitizmus”-ról. E fejezetcímek mellett olvashatunk például Trianon és az antiszemitizmus összefüggéseiről is, mely szempont talán meg is lepi kissé az olvasót, hiszen aligha szoktunk a közbeszédben e témával foglalkozni.

Tovább

kukorelly endre [sic!]: porcelánbolt. Kedvenxcekről. Olvasókönyv. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016, 520 oldal, 4499 Ft

Jó volna hosszas passzusokat idézni az irodalomtanításról szóló szövegekből, mert Kukorelly itt is példátlan éleslátással szól az iskolai irodalomtanítás visszásságairól. „A gyerekek rendben vannak, romlottságuk romlatlan, hibátlanok, zseniálisak, még minden visszacsinálható, kicsalogathatod őket a zsákutcából. […] 33 perc múlva 33 potenciális író ül veled szemben.” (247.) Ám sajnos „[i]rodalmat tanulva nem irodalmat tanulnak, hanem irodalomtörténetet. // Legyen ez írásom legsúlyosabb tétele.” (247.) Úgy tűnik, hiába minden modernizáló szándék, a magyar irodalomtanítást az oktatásirányítás mára végképp visszataszította a múltba.

Tovább

Sipos Lajos: Berda József

G. Komoróczy Emőke: Avantgárd kontinuitás a XX. században

Dérczy Péter: Között

Orbán Ottó: Színpompás ostrom

Tovább
Élet és Irodalom 2019