A képviselővé választásom után a rövidített tavaszi ülésszak volt az első, amelyet az Országgyűlés falai között eltölthettem honatyaként. Sokan kérdezték tőlem,  mi a véleményem a parlamenti képviselői munkáról úgy általában és ellenzékben, a Fidesz újabb kétharmados nyomasztó fölénye mellett. A kérdésre szinte minden esetben azt válaszoltam, hogy sok rosszat gondoltam előzetesen, de azért a valóság mindezt jelentősen felül-, pontosabban fogalmazva, alulmúlta. Most, az őszi ülésszak kezdetén úgy döntöttem, hogy ezekből a páratlan élményekből néhányat megosztok az olvasókkal is, hogy legyen néhány konkrét kapaszkodójuk, amikor a „tornyos házban” történtekről alkotnak véleményt.

A legutóbbi három negyedév növekedési száma elég egyértelműen mutatja, hogy a megelőző három esztendő 3 százalék körüli növekedési ütemét az idén nem fogjuk elérni. A növekedés lassulását a kormányzati gazdaságpolitika is érzékelte, s a tendencia megfordítására igen erőteljes – hat év alatt mintegy 40 százalékos minimál- és a jelentős járulékcsökkentés hatására ugyanilyen mértékű átlagos – béremelést helyezett kilátásba. Az inspirációt minden bizonnyal az adta, hogy az idei évben 7 százalékkal emelkedtek a bérek. Nem kell ugyanis mást tennie a kormányzatnak, mint fenntartani az elkövetkező öt évben is ezt az ütemet, s akkor a kamatoskamat-számítás szerint kijön a 40 százalék. Tegyük hozzá, hogy ehhez a kincstári optimizmushoz szükség van a közgazdászok által kedvelt „ceteris paribus” (egyébként változatlan feltételek) elv érvényesülésére is. A változatlan feltételek fennállása persze nemcsak azt jelenti, hogy a bérek emelkednek nagy ütemben, hanem hogy a GDP is ugyanilyen mértékben, tehát 40 százalékkal fog emelkedni hat év alatt.

A visszafogásokra hivatalos magyarázat nincs, de a kormányzat suttogó propagandájában az a verzió járja, hogy mindkét szektorban igen nagy a pazarlás, ezért szükséges a forrásmegvonással mérsékelni a felelőtlen túlköltekezést és így racionális gazdálkodásra kényszeríteni az intézményeket.

Az MNB elnöke és kormányközeli közgazdászok szerint a magyar gazdaságpolitika páratlan sikere, a stabilizáció és a növekedés egyidejű megvalósítása azon alapult, hogy bátran szakított az ortodox, neoliberális közgazdasági doktrínával, és új, unortodox elveket alkalmazott. Ezért aztán a felnövekvő közgazdásznemzedéknek az elavult, hasznavehetetlen neoliberális elmélet helyett az új, unortodox paradigma alapján kell tanítani a közgazdaságtant. A páratlan sikerrel kapcsolatban ugyancsak megoszlanak a vélemények, mert a kormányközeli szakembereken kívül szinte senki sem tartja az elmúlt évek gazdaságpolitikáját különösen sikeresnek, előremutatónak, folytathatónak pedig kiváltképpen nem. De foglalkozzunk most ennek a gazdaságpolitikának a másik említett jellemzőjével, nevezetesen azzal, hogy szakított a neoliberális elmélettel, és teljes egészében unortodox elvekre építette azt.