► A Közös többszörös című kiállítás április 19-ig látható a HAB-ban.

Az archaizálás – a régi technikák átültetése a kor gondolkodásába –, a korábban együtt sosem használt eljárások keverése, a méretek megnövekedése, ez a kortárs grafika egyik fontos döntése. Kónya Ábel bátran helyezi egymás mellé a különböző irányzatok, a modernizmus és a posztmodern, valamint a neodada és a szürrealizmus nyelvét beszélő alkotók műveit.

► Bánki Ákos kiállítása az Újlipótvárosi Klub-Galériában április 2-ig látható.

Bánki Ákos nagy méretű akrilképei az Újlipótvárosi Klub-Galéria falain mint egy háború emlékei, mint egy küzdelem mementói lógnak. Hatalmas, színes vásznak, sűrűn beborítva a fényes akrilrétegekkel. Első pillantásra is látható, hogy itt a festő keze nyoma konkrétan felismerhető, hisz kevés ecsetnyom, sokkal inkább tenyerek, ujjak nyomai érzékelhetőek. Érzékelhetőek, mégpedig érzékletes módon. Bánki gesztusfestő, korábbi művein inkább a nagy, széles ecsetnyomok, majd csorgatások árulkodtak temperamentumáról. Az elmúlt időkben inkább az anyaggal való fizikai közelség, a számos rétegre felhordott festék materiális élménye, annak a kézzelfogható eredményei foglalkoztatják.

 ► Cseh Lili kiállítása az Artus Galériában március 29-ig tekinthető meg.

Cseh Lili az Artus Galéria hatalmas termeiben újraírja mindazt, amit a holt tárgy és az eleven organizmus közötti különbségről gondolunk. Új metamorfózis-elméletet alkot meg plasztikáin játékosan, humorral, mégis szinte fenyegetően komor utópiaként.

► Bodóczky István-emlékkiállítás a Magyar Műhely Galériában

A Magyar Műhely Galéria fogadta be Bodóczky István emlékkiállítását, mely nem csupán emlék, de varázslat. Lebegő tárgyainak vázlatai, előképei, néhány megvalósult vagy tervben maradt munkája szerepel a tárlaton. Bodóczky az egyik legsokoldalúbb, legeltökéltebb alkotója volt a huszadik-huszonegyedik századi magyar képzőművészetnek. 2020-ban bekövetkezett  haláláig folyamatos alkotó, tanító, kereső „üzemmódban” létezett. Szobrász volt és festő, sárkányépítő és pedagógus (azon belül elméleti és gyakorlati szakember). Jelenléte a magyar művészeti életben és pedagógiában megkerülhetetlen volt.

► Juhász Éva és Menasági Péter Reliquiarium/Feledés-testünk című kiállítása a Karinthy Szalonban 2026. február 6-ig látható.

Belép a néző a Karinthy Szalon kiállítási terébe, és meglepetten látja, hogy valójában nem kiállításra, hanem egy rejtélyekkel teli szobába érkezett. A falakon elegáns fém kukucskálódobozok, a terem közepén egy ládában fekvő, életnagyságú mezítelen férfialak (bábu, szobor?), melyen szkarabeuszok mászkálnak (nemes anyagból nagy méretben kifaragva). Oldalt egy vitrinoszlop polcain kicsiny faragványok, tárgyak sorakoznak. A hátsó terem lezárva a néző elől. Egy nagy méretű kukucskálón át gombnyomásra kivilágított térbe látunk. Ott a kinti fekvő figura hasonmása áll, rajta lepelfoszlányok.

Mint egy archaikus kúrosz, például a Teneai Apollón.

► Zoltán Mária Flóra és Szotyory László Két festő című kiállítása a 2B Galériában január 30-ig tekinthető meg.

A 2B Galéria ad otthont (azaz kiállítási teret) Zoltán Mária Flóra és Szotyory László festőművészek közös tárlatának. Ha van két egymástól tökéletesen eltérő, festői nyelvben, magatartásban, technikában különböző alkotó, akkor ez az alkalmi kiállítópáros az. Két személyiség, két forma és tematikai rend, két művészi magatartás. Találkozásuk különös, megfoghatatlan és elgondolkodtató élményt nyújt a galériába látogató nézőnek.

► Hajgató Terézia kiállítása a Ladó Galériában 2026. január 16-ig látható.

Hajgató Terézia kiállítása a Ladó Galériában különös és megfoghatatlan érzéseket vált ki a nézőiből. A primer reakció az lehet, miért nézzünk jól megfestett Disney-figurákat olajképeken. Aztán: más ez, mint egy­szerű gyerekkönyvmásolat, majd: hiszen ez én is lehetnék.

Valóban, Hajgató Terézia perfekt festőiséggel idézi fel és meg gyerekkorunk Bambiját, Donald kacsáját és egyéb jól ismert mesehősöket. Ezek az ismert figurák azonban valahogy másként bukkannak elő a vászon teréből-síkjából. Többnyire tépett, színes hátterek mögül érkeznek, nem is teljesen szakítják át a festett hátteret, inkább felsejlenek, megidéződnek. Plasztikus játékalakok, ám van bennük valami fenyegető, valami veszedelmes.

► Lajta Gábor Isteni színjáték – Inferno című kiállítása a Vigadóban november 30-ig látható.

A magyar festészetben szinte páratlan kísérletnek lesznek tanúi, akik Lajta Gábor Dante-sorozatát megnézik a Pesti Vigadó 5. emeleti termében. Tizenhárom nagy méretű (200 cm × 160 cm) vásznon jeleníti meg Lajta Gábor festőművész Dante Isteni színjátékának Infernóját, a Pokolt.

Hatalmas illusztrációsorozat? Cselekményelbeszélő storyboard vagy képregény? Esetleg mindez együttesen? Mindenesetre a történetmesélés, cselekményes festmény jó ideje „ki ment a divatból” Magyarországon a kortárs képzőművészeti szcénában. A sokalakos, elbeszélő jellegű kompo­zíciók sorába talán Véssey Gábor munkái sorolhatóak, ám ő sem törekedett a realitás megragadására. Lajta azonban már tíz évvel ezelőtt készített hasonló felfogásban képsorozatot egy francia lány (Ophelie) budapesti eltűnésének kapcsán.

Négy napig jártam Bécs kiállítási helyszíneit, tárlatokat, múzeumi eseményeket és random bemutatókat. Hazajövet a vonaton felötlött bennem a címadó nóta, no meg a kérdés: miért kell nekem Bécsbe utaznom, hogy európai szintű tárlatok sorát (például egy kiállítási helyszínen négy zseniális kiállítást) nézhessem meg? Miért? No de erre a választ nem ebben a cikkben olvashatja az olvasó. Tőlem ugyan nem fogja megtudni. Én most egy szubjektív válogatás impresszióit villantom fel kedvcsinálónak.

► Nádas Alexandra kiállítása a Tornyai Múzeumban november 30-ig látogatható.

Nádas Alexandra kiállítása a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban egyfajta összegzés. Az elmúlt néhány év terméséből válogatva Nádas – a tavalyi Őszi Tárlat fődíjas alkotója – megmutatja nekünk, nézőknek érdeklődésének, alkotói fókuszának legjavát.

► El Kazovszkij Bálványállítás című kiállítása a Godot Galériában november 15-ig látható.

„Nem férek bele az idő bőrébe.” (El Kazovszkij)

Különös tárlatnak lehetünk szemlélői a Godot Galéria Bartók Béla úti kiállítótermében. A 2009-ben elhunyt El Kazovszkij munkásságának jószerint ismeretlen darabjait láthatjuk a falakon. Jószerint ismeretlen, mert ezek a munkák gyűjtőktől, az ő felajánlásaikból származnak (ráadásul értékesítés céljából). Így hát olyan darabok kerültek elő, melyek talán az életmű-összefoglalókból is hiányoznak. Főiskolás rézkarcok, korai kollázs-montázsok, a későbbi érett festmények, grafikák előképei, kezdeményei. Emellett számos rövid részlet olvasható az El Kazovszkijjal készült interjúkból, a róla megjelent kötetekből.