Dobozi István

A 2016-os elnökválasztás idején a gazdasági ragadozóként, Amerika megerőszakolójaként beállított Kína Donald Trump egyik leghatásosabb kampányfogása volt. A Peking elleni kereskedelmi háború azonban láthatóan kudarcot vallott. A már javában zajló 2020-as elnökválasztási küzdelemben a „demokratikus szocializmus” rémével való ijesztgetés lesz Trump egyik sarkalatos témája. Az erősen balra tolódott demokraták tálcán kínáltak fel számára egy potenciálisan hatásos kampányfegyvert. Tud-e Trump élni ezzel a lehetőséggel a 2020‑as újrázáshoz?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A viharos első év után sem csillapodott le Donald Trump. A folyamatos kampányüzemmódban végzett kormányzás a szélsőségek csatáját hozta, új szembenállással fejelte meg az eddigi kultúraháborúkat: etnonacionalista trumpizmus vs. demokrata progresszivizmus. Mi a trumpizmus? Átmeneti politikai rendellenesség vagy az identitásliberalizmus elleni átfogó, konzervatív ellenforradalom, amelyben Trump a hasznos idióta szerepét játssza? Félidős elnöki teljesítménye alapján újrázhat‑e Trump 2020-ban? Mit hozott a világnak az America First nacionalista külpolitika? A multilaterális nemzetközi rend rombolásán túl van-e belső logikája a trumpi világpolitikának?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Olaszország egyszerre szenved a strukturális reformok hosszas halogatásától és az eurótól. Az utóbbi két évtizedben a gazdaság és az életszínvonal veszteglése szinkronban volt az euróövezeti tagsággal. A márciusi választások populista pártjai euróellenes platformon diadalmaskodtak, a „német ketrecnek” becézett közös valutát hibáztatva az „elvesztett” évtizedekért. Furmányos kampányfogás, bűnbakkeresés volt ez csupán, vagy van alapja az eurókételkedésnek? Kiléphet‑e Olaszország a valutaunióból? Mi várható a jobbos/balos kormányzó koalíciótól a belső és macroni eurózóna-reformok terén?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Donald Trump elnöknek is politikai fekete hattyú maradt. Nem váltott át méltóságteljes, prezidenciális modorra, a Fehér Ház folyamatos kampányüzemmódban működik. Az elnök stílusa és megosztó személyisége jóval népszerűtlenebb, mint tényleges politikai-gazdasági intézkedései. A kultúraháborúk, vallási, faji és etnikai ellentétek tovább éleződtek. Anti-Obamaként az előd vívmányai visszafordításának szánta az induló évet – nem kis sikerrel. Az adórendszer ellentmondásos reformja volt eddigi legfőbb politikai trófeája. A világ – egészében véve – jól alkalmazkodott az új elnök agresszív, nacionalista külpolitikai doktrínájához. Ám közben Washington mind jobban elszigetelődik, teret nyitva a fő geopolitikai riválisoknak.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019