Benda László

Augusztus végén váratlanul – kiújuló betegségére hivatkozva – másodszor is lemondott Abe Sindzó japán miniszterelnök. Azóta a kormányzó párt sietve lezavarta az átmenetet. A külvilág kitartóan kémleli: változik-e ettől bármi Tokióban?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Megingott a mintaállam. Szingapúrt sokáig a világjárvány kezelésének modelljeként emlegették. A távol-keleti városállam sajátosan szigorú módszertannal, derekasan küzdött a koronavírus kordában tartásáért. Aztán amikor résnyire újranyitotta kapuit, maga is beleremegett. A „kis tigris” botlásának okai éppen történelmi görcseiben keresendők.

Tovább

Tovább

Karnyújtásnyira a béke? Afganisztánban aligha hisz ebben bárki is. Hallották ezt épp eleget az elmúlt jó négy évtized során. Időközben több nemzedék nőtt föl, amelyek nem ismertek mást, mint a robbanásveszélyes mindennapokat. De mit hozhat a hosszúra nyúlt amerikai–tálib tárgyalások eredményeképpen február 29-én aláírt megbékélési dokumentum? Ebben gyaníthatóan továbbra is több a kérdéses elem, mint a válasz.

Tovább

Tovább

Tovább

Nem született meglepetés a múlt hét végén a tajvani parlamenti és elnökválasztáson. A várakozásoknak megfelelően újraválasztották Caj Jing-ven elnök asszonyt. Sőt, pártja, a Demokratikus Haladó Párt (DPP) megőrizte törvényhozási többségét – ez kevésbé látszott biztosnak. Az viszont biztos, hogy a szigetország 19 millió választójogú polgárának döntése nem nyerte el Peking tetszését.

Tovább

Tovább

Tovább

Európa legfiatalabb állama (nemzete?) előrehozott választásokon döntött új parlamentjéről. A koszovói voksolás eredményeképpen a korábbi ellenzék vezető pártja, a Vetëvendosje (Önrendelkezés) párt vezére, Albin Kurti alakíthat új kormányt. De vajon merre navigálhatja majd az 1,8 milliós, több mint bonyolult helyzetű országot a szintúgy ellentmondásos nemzetközi térben?

Tovább

Tovább

Tovább

A lehetetlent nem ismerő Teng Hsziao-ping alkudta ki Hongkongot illetően az akkori londoni kormánynál az „egy ország – két rendszer” eladdig ismeretlen, ám annál kényesebb kompromisszumát. 1997-ben a brit koronagyarmat „visszatért az anyaország kebelére”. Azzal az ígérettel, hogy ötven esztendeig fönntarthatja saját jogrendszerét és fizetőeszközét, többpárti berendezkedését, sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadságát.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020