Benda László

Tovább

Tovább

A lehetetlent nem ismerő Teng Hsziao-ping alkudta ki Hongkongot illetően az akkori londoni kormánynál az „egy ország – két rendszer” eladdig ismeretlen, ám annál kényesebb kompromisszumát. 1997-ben a brit koronagyarmat „visszatért az anyaország kebelére”. Azzal az ígérettel, hogy ötven esztendeig fönntarthatja saját jogrendszerét és fizetőeszközét, többpárti berendezkedését, sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadságát.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A „demokrácia legnagyobb fesztiválján” – Indiában így hívják a választásokat – az új szövetségi parlament alsóháza volt a tét. A győztes Modi maradt, „a” Modi - a meghatározó, erős ember Újdelhiben. A világ legnépesebb demokráciájában rá épített, elnökies választási kampányt folytatott, és biztosabban nyert, mint öt esztendővel ezelőtt. Sőt, pártja, a hindu nacio­nalista Bháratíja Dzsanata Párt (BJP, neve szerint Indiai Néppárt) egyedül is abszolút többséget szerzett az 545 fős újdelhi alsóházban. A dél-ázsiai szubkontinensen ilyesmi utoljára három évtizeddel ezelőtt fordult elő.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Donald Trump amerikai elnök – a tőle megszokott barokkos túlzással – „az évszázad találkozójaként” hozsannázta villámrandiját Kim Dzsong Ün észak-koreai vezérrel. Kellő számú konkrétum híján elhamarkodottság volna megvonni a szingapúri találka végleges mérlegét. De a lassan kiszivárgó értesülések nyomán jó pár következtetés máris levonható. Vitathatatlan tény, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök és a sztálinista diktátor első, hosszú kézfogása valóban „történelmi”.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019