Puskás Panni

Mikor a kulcsot a zárban elfordította, azonnal érzett valami furcsa szorongást. A lakásban szokatlanul csönd volt, és sötét, a meleg levegőben idegen testek és parfümök illata terült el. Oldalra nyúlt, és egy ideges mozdulattal felkattintotta a villanyt. Ott állt a családja, az összes barátja, és ott volt a pasija féltérdre ereszkedve, kezében apró bársonydoboz, belőle egy gyűrű ágaskodott felé. Talán őszintének kellett volna lennie a barátaihoz és a családtagjaihoz, el kellett volna mondania közülük legalább pár embernek, hogy a magánytól való rettegése miatt élt ebben a kapcsolatban akkor már két éve. Némi haragot érzett, hogy ezt senki nem vette rajta észre. Aztán végighallgatta azt a pocsék filmes monológot, amely immár két éve jelentette számára a jó ízlés tökéletes meggyalázását. Olyanok voltak benne, mint „szerelmem, én egész életemben az otthonomat kerestem. Körbejártam a világot...” – jártad a faszt, suhant át az agyán, Horvátországnál messzebb sose merészkedtél, de nem volt ideje továbbgördíteni a gondolatot, mert a nyálcunami ellepte a tudatát: „soha eddig nem találtam a helyem és a boldogságom.

Tovább

Néha azért itt is hideg van tavasszal – idegesen húzom össze a széldzsekit a pulcsimon, miközben az ezredik képet csinálom rólad, ahogy épp támasztod vagy a helyére tolod a ferde tornyot. Ha elkészül a tökéletes fotó, amelyen a hajadba éppen jó irányból kap a szél, és a mosolyod is nagyon természetes, akkor kirakod majd instára, hogy a volt faszid lássa, milyen boldog vagy nélküle, ettől szorongás törjön rá, megbánjon mindent, és térden állva várjon a reptéren, könyörögjön, hogy bocsáss meg neki, és te a sok megaláztatás után, amit ő okozott neked, úgy tehess, mintha észre sem vennéd. Ezerötvenkettedik kép, végeláthatatlan tortúra a semmiért, de te csak ezzel a gondolattal a fejedben tudsz elaludni már hónapok óta. Ezerötvenhárom, kérdezem, hogy ez már jó-e, te meg azt mondod, még mindig nem.

Tovább

Egész nap üzeneteket küld a Facebookon, hogy döntsem már el, mi lesz a karral, mert ő tudni akarja, hogy mire számítson, nem akar többé bizonytalanságban élni. Ez végül is érthető, de csak azt írom neki, hogy várjon egy kicsit, egy kar sorsáról nem lehet ilyen gyorsan dönteni. Erre előhúzza az adu ászt, hogy visszamegy az exbarátnőjéhez, ha nem mondom meg, mi van, amúgy akkor is, ha a válaszom az, hogy nem, csak akkor még jobban visszamegy. Én ekkor már rohadtul reszketek, elkékül a szám a hidegtől, mert hónapok óta nem csókolta meg senki. Pötyögök a telefonomon, hogy oké, oké, de akkor örökre szeretni fog, ugye. Ötvenkét percet várok a válaszra, pedig látom a Messengeren, hogy látta. Ez nem tűnik jó előjelnek, de azt írja, hogy persze, úgyhogy elhessegetem a rossz érzéseimet, biztos csak szarni volt ennyi ideig. Megmondom neki, hogy erről szerződést írunk ám összetéphetetlen papírra, amire küld egy lájkot, azonnal írom is a szerződést, átviszem, aláírja, hatalmasat szeretkezünk. Azt hiszem, neki is jó volt, de nem merem megkérdezni.

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019