Siba Antal

(Ibizai és adriai rejtett kamerás videók a neten)

Most, néhány héttel az adriai ügy után két mozzanat izgatja a közvéleményt – és a jobboldali sajtó mindent megtesz annak érdekében, hogy ez így is maradjon: a felvételeket nyilvánosságra hozó blogger személye, valamint igaz-e, hogy egy valamikori válogatott futballista zsarolta meg a polgármestert.

Nem vitás, ezek fontos kérdések, de az már mégiscsak közállapotainkat jellemzi, hogy a sorban harmadik helyre került az , mi történt az Audi-park környéki földekkel, igaz-e, hogy egy jó behatárolható társaság jelentősen meggazdagodott, igaz-e, hogy mindenféle offshore cégekbe helyezték ezeket a pénzeket.

Tovább

(Vetélkedők a képernyőn, Sztárban sztár leszek, X Faktor, Fölszállott a páva)

A síró ember látványa meggondolkodtató, és föltétlen tiszteletet parancsol. Azt mutatja, hogy embertársunk fájdalma a szokottnál nagyobb, és az elviselhetőség határát érinti. Ilyenkor az ember megadja magát, elhallgat, ha előtte mondatba kezdett, vagy kiissza a konyakját, ha maradt még a poharában. Fegyelmezi magát, mert a síró ember erre inti. De ha egy műsorban ötpercenként fakadnak sírásra, akkor nem tudni, mi a teendő. Egyre közömbösebb lesz, aki látja, és a végén már nem érdekli. Ebben a műsorban sírnak – összegez.

Tovább

(X Faktor, RTL Klub)

A zsűri pompásan érzi magát, vele van tele a képernyő, a versenyző teljes megalázottságában már azt is megbánta, hogy világra jött, hogy benevezett, hogy odakerült, hogy most ott áll egy mikrofonnal a kezében. Kivételes pillanat. A mentorok arról vitatkoznak, hogyan nem szabad megalázni egy embert, miközben gőzerővel folyik a megalázás.

Tovább

Lipovecz Iván: Tízek társasága. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 173 oldal, 3000 Ft

A történetek nagy ereje, hogy a szerző nem óhajt ideologikus és történeti mélységekbe bocsátkozni, hanem egyszerűen leír tíz történetet, ami persze, azok számára igazán érdekes, akik a szereplőket felismerik. Mert Lipovecz olykor elmond a szereplőkről, vagy azok környezetéhez tartozó emberekről olyan információkat is, amelyeket csak ő vagy az ő barátai ismerhetnek. Ezek természetesen nem személyeskedések, de nagyobb körben aligha ismert adatok és tények.

Tovább

(Választás Kispaládon – A Partizán filmje.)

A hosszú, mély hallgatást egy tetovált helyi ember töri meg. Azt magyarázza, hogy ezeknek a szavazóknak semmi közük Kispaládhoz, már azon kívül, hogy ezek a határon túliak valamikor bejelentkeztek a községbe. Most átjöttek szavazni, aztán vissza is mennek. Ez az összes, faluval kapcsolatos teendőjük. Semmilyen kispaládi kötődésük nincs. Végül a fogyatkozó helyiek közül egy dörgedelmes hang visszaszól: „Ukránokkal nyeretitek meg a választást, Gabi.” Hogy a Gabi kicsoda, az nem derül ki, vélhetően a település egyik vezetője.

Tovább

(Ma Este – Egy ítélet ismertetése az állami tévében.)

Amit az állami, pontosabban a párttelevízió művel, az nem elfogultság, valószínűleg nem is szakmai hiba, már csak azért sem, mert ezt a televíziót tévedés volna szakmailag értékelni. Gyakorlatilag Orbán Viktor harcászati terepén egy hadoszlop, ahol olyan katonák harcolnak, akik meg sem kísérelnek gondolkodni. Azt hajtják végre, amit kiképzésük alatt megtanultak.

Tovább

(Kampány a televízióban)

Az egyetlen eddigi komolynak mondható megnyilvánulás az ATV előválasztási vitája volt. Kulturált, informatív műsor, amelyben a néző valamennyire megismerte a jelöltaspiránsokat. Volt a műsornak győztese, vesztese, volt remek műsorvezetés.

Aztán semmi.

Tovább

(Beszélgetés Schlagmüller Gábor főpolgármester-jelölttel – M1)

Ezt az embert valóban nem a Fidesz indíthatta, ő nem úgynevezett kamujelölt. A stúdióban jól bántak vele, a legtöbb, amit elérhetett, ez a hét perc negyven másodperc. Föltűnt, megmutatta magát, és ezzel befejezte röptét. Maradnak a többiek, mi meg nézzük.

Tovább

(Futballközvetítések a televízióban)

Tudni jól, hogy a labdarúgás Magyarország húzóágazata, így mondta a miniszterelnök. Ettől kezdve a magyar közmédiában – kivált a köztelevízióban – a hazai riporterek és szakelemzők elkeseredett küzdelmet folytatnak, hogy bebizonyítsák a képernyő nyújtotta keserves látványról, az egyre laposodó színvonalról, hogy az jó. Vagy, hogy nem is olyan rossz. Vagy, hogy úgy általában nézhető.

Tovább

(Reklámeltakarítók – 444.hu)

A Coca-Coca-botrány újabb állomásaként a Pesti Srácok nevű Fidesz-traktátum blogon Vésey Kovács László  Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket! című írásában azt magyarázza, hogy nemcsak homoszexuális, hanem tolószékes embereket sem szeretnének hirdetéseken nézegetni. Hogy ez miként kerül ide, az ép ésszel aligha magyarázható, de úgy látszik, Vésey Kovács koponyájába minden belefér, még ha nem rendeződik is el normális struktúrában. Enyhe zűrzavar képződik, Coca-Cola, tolószék, miegyebek tolonganak az agyban, ennek a fogalmi sokadalomnak aztán meg is vannak a következményei.

Tovább

(Berki az ATV-ben)

A néző ilyen produkció utánnehezen dönti el, kabarét lát – igen gyengét – vagy komolyan veendő választási beszélgetést. Leginkább arra gondol, hogy nyár van, a nyárba meg ez is belefér. Már épp belealudtunk volna Berkinek az átlagosnál is unalmasabb közhelyeibe, ha a végén egy kérdést nem vett volna zokon, és nem pattant volna föl a székből. Rónai Egon kérdése a Berki ellen indult büntetőeljárásra vonatkozott, ami, lássuk be, lévén szó egy főpolgármester-jelöltről, mégiscsak közérdekű.

Tovább

(Erőszak amatőr felvételeken)

Eldurvult az utca, a közlekedésben (meg úgy általában mindenhol) mindent elural az erőszak, föl nem robbant kézigránátok jönnek-mennek, tegyük hozzá: a rendőrség pedig csak áll és néz. Ez a valóság.

Tovább

(Főpolgármester-jelölti vita az ATV-ben)

Kis vita volt, ezt is állapítsuk meg, kis létszámú, meglehetősen kiválogatott nézőközönséggel, ezeken a kereteken belül viszont arányos és helyenként tartalmas is. Az arányosság és a lendület főként Simon András működésének köszönhető, jól szerkesztett kérdéseket tett fel, ezekre többnyire közérthető válaszokat adtak a résztvevők. A három jelöltből ketten – Kálmán Olga és Karácsony Gergely – komoly helyzeti előnnyel indulnak, mindketten régi szereplői a hazai nyilvánosságnak. A Momentum jelöltje, Kerpel-Fronius Gábor  viszont – ha politikusi pályán marad – ebben a vitában sikerrel alapozta meg a jövőjét érthető, világos és tartalmas gondolataival.

Tovább

(A Hableány nevű hajó tragédiája a televízióban)

Ami felfoghatatlan, amit a már említett hajóskapitány mondott már az első nap: hogy ilyen tragédiára számítani lehetett. Merthogy, ha ez annyira várható volt, akkor miért kellett megvárni, amíg meg is történik? Akkor itt azért nem csak egyik vagy másik hajó irányítója volt a hibás, hanem egy hajóforgalmi szabályzat kidolgozói és elfogadói is.

Tovább

(A V4-ek három vezetője találkozik Emmanuel Macronnal)

Mondhatnánk, nem történt semmi érdemleges a találkozón, legföljebb annyi, hogy láttunk egy embert kétségek közt gyötrődni. De az is lehet, hogy ezt csak mi, magyarok láttuk, mert csak mi, magyarok érthetjük, mit mutat Orbán tekintete. Ezzel a tekintettel élünk lassan tíz éve, értünk mindent.

Tovább

(Hadházy Ákos hirdetése a köztévében)

Önmagában érthetetlen, hogy miért nem ad le a köztelevízió egy közérdekű felhívást, de ma már mindegy, a Momentum hirdetési idejében jelent meg: csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez!

Tovább

(Valóság a köztévében és az RTL Klub Híradójában)

Ami a kereskedelmi televíziókat illeti, a közéleti hírek az adás második felében kezdődnek, ha úgy vesszük, az első fele tisztán bulvár. Javaslom, ne vegyük úgy! Hogy mi történik Magyarországon, és hogy az emberek jelentős része hogyan él, annak pontos lenyomata például az RTL Klub Híradója.

Tovább

(Gajdics a Hír Tv-ben)

Kérdés, van-e ennek az egész Hír Tv-ügynek röviddel az események után levonható tapasztalata. Kevés. Annyi bizonyosan, hogy még erőteljesebben látszik, hogy a Fidesz és vele eszmeileg összetartozó közeg a sajtót és az újságírókat (hangsúlyozandó: a számára szimpatikusakat is) kutyáknak tartja, akiknek enni ad, cserébe azok majd ugatnak, ha kell. Ez a kegyetlen igazság.

Tovább

(Orbán Viktor a déli vasútvonalról egyeztetett Lázár Jánossal – közzétette: Lázár János hivatalos oldala)

A főhős később belép a karmelitakolostor kapuján, valakivel lekezel, majd egy nagyméretű helyiségbe érkezik. A következő kockákon Lázár guggolva magyarázza, mi is van a falnak támasztott ábrán. Egy térképet látunk, Nagy-Magyarország térképét, ezen vázolja Lázár azt a vasútvonalat, amit megépítendőnek gondol. „Debrecen, Nagyvárad, Szalonta, Kötegyán, Gyula, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka, Bácsalmás, Baja, Bátaszék, Pécs. Ezt a vasutat fogjuk megépíteni. Ezért jöttem.”

Az ember hajlamos arra, hogy ne csak az elesetteket sajnálja meg, hanem azokat is, akik saját elhatározásukból, önként csinálnak hülyét magukból.

Tovább

(Razzia, Echo Tv)

Hogy Molnár mit beszél, hogyan szépít, az kizárólag az ő dolga, ő maga is úgy érzi, börtön előtt áll. De annak azért ki kellene derülni, hogy a vele szemben ülő riporter mit is akart ezzel a beszélgetéssel. Olyan volt, mintha meg lett volna illetődve, hogy egy ekkora emberrel készíthet interjút. Tulajdonképpen érthetetlen is. Eldurvult az utca, a közlekedésben mindent elural az erőszak, föl nem robbant kézigránátok jönnek-mennek, tegyük hozzá: a rendőrség pedig csak áll és néz. Ez a valóság, M. Richárd ennek a világnak egy tipikus figurája, ilyenformán ez a riport egészen egyszerűen megtévesztő. Ettől csak nagyobb lesz a közutálat.

Tovább
Élet és Irodalom 2019