György Péter

(Kis Róka Csaba kiállítása megtekinthető január 5-ig az Art Quarter Budapest kiállítóterében.)

Kis Róka festményeit én mindössze zavaros paródiáknak látom, s nem felkavaró disztópiának, a horror tapasztalata és a történelem fogalma közötti különbségek egymásra vetítéséből következő feszültségek megteremtésének. A képek nem a történeti festészet rafinált kritikái, ironikus átiratai, hanem a kortárs pop és populáris kultúra ikonográfiájának, tematikájának mechanikus fordításai – jelentésüket, kontextusukat vesztett, üres képek.

Tovább

(Nemes Csaba kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben december 20-ig látható.)

A társadalomkritikus művészet egyértelműsége vagy bonyolultsága mindig összefüggésben áll az adott társadalom politikai viszonyrendszereinek mintázatával. A kormánypárt hosszú éveken át egy virtuális ellenség, ugyanis a migránsok elleni „küzdelmet” használta az egyértelmű viszonyrendszereket fenntartó, félelemből fakadó lojalitás biztos megszerzésére. Nemes Csaba pontosan megértette, mi a különbség a valóság és annak ideológiai másolata között, s ennek megfelelően rendezte át munkássága súlypontjait.

Tovább

(Lakner Antal Casa activa című kiállítása a Glassyard Galleryben megtekinthető november 30-ig.)

Lakner munkássága valóban elbűvölő, elgondolkozató és szórakoztató egyben. Jól érzékelhetően pontosan tudja a korszak összes, a progresszív művészet benyomását keltő retorikai elvárását, de esze ágában sincsen szorgalmasan és egyben szolgaian követni azokat. A kulturális zajokon persze átszüremlik a poszthumanizmus beszédmódjának idei divatja, amint az ásványvíztilalom és a divatból kiment látványos, exhibicionista gazdagság kritikája. Manapság a Bauhaus a divatos tánc, inkább Budán, mint Pesten, de a luxusvilláknak illő puritán benyomást kelteniük.

Tovább

 (Molnár Vera Rendetlenség a rendben című kiállítása a Kiscelli Múzeumban)

A logika, a geometria, a művészet mechanizmusainak az értelem megfontolásai általi követése, a hibák keresésének és az érvelő ész intenzív használatának eredménye az elme működésének és az érzelmek elragadtatottságának kísérleti körülmények közti nagy találkozása. Mindez együtt nagy művészetet teremtett, amelynek radikálisan más a pszichológiája, a hírnévhez való viszonya, mint az egomán kortárs művészetnek. Molnár Vera minden egyes műve, sorozata új világokat, összefüggéseket, lehetőségeket tár fel.

Tovább

(Képzeljétek el – Választott múltak, felforgatott tények. Budapest Galéria, kurátorok: Erőss Nikolett, Gadó Flóra. Megtekinthető december 1-jéig.)

Tény, hogy a Képzeljétek el című kiállításon korunk egyik legfontosabb problémájára, az igazság melletti elkötelezettség megőrzésének, megismerésének mikéntjére kérdező munkák között jelentős koncepcuális különbségek vannak, azaz nem egyszerűen másként felelnek meg azonos esztétikai normáknak, hanem mást akartak bemutatni, mást véltek autentikus válasznak, ha a képzelet, az emlékezet és az igazság viszonyrendszeréről, kooperációjáról volt szó.

Tovább

(Ways of Being, Alberina, Bécs, megtekinthető 2019. dec. 1-jéig; Eine Hom­mage, Albertina, Bécs, megtekinthető 2020. jan. 19-ig.)

A Lassnig életművét módszeresen rekonstruáló kiállítást, a Ways of Beinget, az amszterdami Stedelijk Múzeumban már láthatta a közönség, Rainer Eine Hommage című tárlata az életmű kiemelkedő darabjaiból nyújt áttekintést. Mindkettejük megbecsültségére mutat, hogy idén tavasszal a linzi Lentos múzeumban mutatták be a Lassnig–Rainer Das Frühwerk (korai művek) című kiállítást.

Tovább

(Ziffer Sándor Van, aki marad című kiállítása a székesfehérvári Városi Képtár–Deák Gyűjteményben látható december 11-ig.)

Szabadságában állott eldöntenie, hogy mikor milyen kompozíciót, festésmódot, színegyütteseket alkalmaz a megőrzésre, hiszen az expresszionizmus, a posztimpresszionizmus és egyes pontokon a konstruktivizmus normái felidézhetőek voltak, ha ugyan nem álltak össze mind egyetlen sajátos világot szolgálni. Az ismerősség, Nagybánya vizuális gazdagsága Ziffer fényben úszó városképein igazi utópia.

Tovább

(Balra át, jobbra át – az Orfeo és az Inconnu csoport felidézése)

A két csoport társadalmi helyzete, kulturális horizontja, lehetőségtartománya közti eltérés drámai volt. Az Orfeo tevékenységében 1969–1978 között több mint félszázan vettek részt, s a mai kiállításlátogató számos ismerős névvel találkozhat: írókkal, festőkkel, szobrászokkal, táncművészekkel, zenészekkel, színészekkel. Az Orfeóban dolgozók, azzal kapcsolatot tartók jelentős részben a társadalmi elithez tartoztak, akkor is, ha ez adandó alkalommal olyan drámai sorsokat jelentett, mint például a Kolinda együttesben zenélő Zsigmondi Ágnesét, aki csecsemőként a Pikler Emmi vezette – igencsak homályos etikai normák szerint működő – intézet „lakója” volt, lévén kommunista szüleit koholt vádakkal börtönbe zárták.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(Csend – Időszaki kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban megtekinthető november 11-ig.)

 

Tovább

Tovább

Tovább

(A Goldberger Textilipari Gyűjtemény állandó kiállítása)

A Goldbergerek textilkereskedőkből lettek műhelytulajdonosok. Kékfestőműhelyük működésének bemutatása számos lehetőséget kínál a múzeumlátogató gyerekeknek, s az első terem múzeumpedagógiai megoldásai olyan közvetlen tapasztalatot kínálnak, amely a múzeum egészét meghatározó élményt jelenthet. Az 1828 utáni évtizedek, majd a dualizmus kora egyaránt lehetővé tették a műhely gyárrá változását, majd eljöttek a modernizáció és a világsiker évtizedei. Goldberger Leó nem pusztán sikeres s a rendszer elitjéhez tartozó izraelita vallású gyártulajdonos, a filantróp, elkötelezett Buday-Goldbergert 1937-ben Vida Jenő, Stern Samu, Láng Lajos társaságában audiencián fogadta Horthy Miklós, aki bármit mondott is, sermmit sem tartott be. Goldbergert más előkelőségek tárdaságában Mauthausenbe deportálták, s egy év után megtörten halt éhen, a tábor felszabadulásának napján.

Tovább

(Nyilas Ilona: Múlt századi történetek, Capa Központ, nyitva szeptemner 15-ig.)

Nyilas Ilona évtizedek óta lezárult fotográfusi munkássága egy azóta más dimenziókban kiteljesedett élet egy fejezetét idézi fel, úgy is mondhatnánk, a képek a magyar neoavantgárd határvidékén készültek. Azaz bármi volt a kép tárgya, éppoly magától értetődően készítette el felvételeit, nem tett különbséget azok témája, illetve reprezentációjuk között. Egy 1979-ben, az eső áztatta Kálvin téren készült felvételen egy asszony áll háttal a kamerának, mögötte a tűzfalon írás a falon: Girl rock Bestiák. S ez valóban éppúgy lehet pillanatfelvétel, mint konceptuális munka.

Tovább

(Balatonfüred – Zsidó Kiválóságok Háza: Einsteintől napjainkig – Zsidók és csúcstechnika, állandó kiállítás)

Attól tartok, hogy ez az – ismétlem – vitathatatlanul jóindulatú vállalkozás semmi más, mint akaratlan vagy szükségszerű lenyomata annak a kultúra-, illetve nemzetiidentitásfogalomnak, amely a Fidesz politikai programjának lényegi része. Mintha a Sorsok Háza-szindróma ismétlődött volna meg Füreden. A Fiumei úton lévő épületet is jeles építész, Ferenczfy-Kovács Attila tervezte, s kívülről nézvést látványos is.

Tovább

Tovább

(Király Tamás Out of box című kiállítása a Ludwig Múzeumban megtekinthető szeptember 15-ig.)

Amikor Tímár Katalin kurátor úgy döntött, hogy a kiállításon a döntő szerepet nem a magyarázatok, az egykori kontextusok – így például a Fiatal Művészek Klubjának rekonstrukciói – játsszák, hanem Király munkái, azaz jelmeznek, szobornak, díszletnek egyként látható ruhái, akkor megteremtette annak a lehetőségét, hogy az egykori szubkultúráról keveset vagy semmit sem tudók is valóban álmélkodva, szobrászati munkákként láthassák a 90-es évekre a divatbemutatók exkluzív pillanatait ígérő „ruhákat”. Király a testet látható és átalakító, nem pusztán felöltöztető műveket hozott létre, melyeket elég könnyű – némiképp tévesen – a kizárólag szexualitás megjelenítésével, reprezentációjával összefüggésbe hozni.

Tovább

(Le Modèle Noir, de Géricault à Matisse, Musée d’ Orsay, március 26-július 21.)

A párizsi tárlat a különböző reprezentációkat mutatja be, amelyek nyilvánvalóan összefüggésben állnak a rabszolgaság 1848-as betiltásával, illetve a bemutatott művek földrajzi kontextusával. A kérdés az, miként ábrázolták a fekete modelleket a kortárs európai, illetve gyarmati társadalmakban, s miként azokon túl, a Másik példájaként. A feketék, azaz az afrikaiak Mássága testi kérdés volt, akár az emberi nem (bibliai elbeszélésre visszamenő) egységét feltételezték, akár a természetttudományos hipotéziseknek megfelelően a fajok eltérő eredetét vallották.

Tovább
Élet és Irodalom 2019