Losoncz Miklós

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a jelek szerint erős nyomást gyakorol, hogy a magyar kormány érvényesítse az Unió alapelveit és értékeit, hozza összhangba korábban elfogadott törvényeit az európai uniós jogszabályokkal, és fenntartható módon szorítsa a GDP három százaléka alá az államháztartási hiányt. Ezeket a követelményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal, amelyhez a kormány 2011 novemberében fordult hitelkérelemmel, és amely ezen a téren szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal. Bár az EU feltételei egyértelműek, az eddig tett intézkedések és kommunikáció alapján a kormány szándékai találgatásokra adhatnak okot.

Tovább

Tovább

A magyar államháztartás finanszírozásához 2012 tavaszáig áll rendelkezésre elegendő hazai pénzforrás. A jelenlegi gazdaságpolitika mellett a nemzetközi pénz- és tőkepiacokról való forrásbevonás lehetőségei szűkülnek, költségei nőnek. Ezért elengedhetetlen a hitel-megállapodás megkötése az EU-val és az IMF-fel, nélküle megnő az államcsőd valószínűsége. A tárgyalások lebegtetése elbizonytalanítja a piaci szereplőket, drágítja az államháztartás pénz- és tőkepiaci finanszírozását. Az IMF-hitel feltétele gazdaságpolitikai fordulat, szakítás a nem ortodox gazdaságpolitikával, visszatérés a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság elveihez.
Tovább

A magyar kormány hitelmegállapodásról kezdeményezett tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval, hogy elkerülje a Standard & Poor\'s nemzetközi hitelminősítő negatív döntését. Ez gyökeres változás az IMF-fel szembeni eddigi magyar politikában. Egy hitelmegállapodás mérsékelné a magyar gazdaság pénzügyi sérülékenységét. Annak feltétele azonban a gazdasági növekedést visszafogó, nem szokványos gazdaságpolitikával történő szakítás. A hitelmegállapodás szükségességét nyomatékosította, hogy közben a Moody\'s nemzetközi hitelminősítő a befektetésre nem ajánlott (bóvli) kategóriá­ba minősítette le a magyar államadósságot, majd a Magyar Fejlesztési Bankot és hét kereskedelmi bankot.
Tovább

A 2011. október 23-i és 26-i európai tanácsi értekezleten az EU-tagállamok állam- és kormányfői négy területen irányoztak elő intézkedéseket a Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU) fenyegető államadósság-válság megoldására. Először, támogatják a bajba jutott országok kiigazítási programjait, és lépéseket tesznek a magánszektor bevonására a válságkezelésbe. Másodszor, feltőkésítik a bankokat. Harmadszor, növelik a stabilizációs eszközök forrásellátottságát, és javítják működésüket. Negyedszer, javítják a gazdasági kormányzást a GMU-ban. A tervezett intézkedések a válság megoldásának szükséges, de nem elégséges feltételei. Megnyugtatták az elsősorban a görög és az olasz állam fizetőképessége, illetve a két ország esetleges államcsődje okán maga a GMU megrendülése miatt aggódó gazdasági szereplőket. Hatásaik és következményeik azonban ellentmondásosak, az oksági kezeléshez többre, a GMU-n belüli versenyképességi problémák orvoslására is szükség van.
Tovább

Szeptember 9-én a Fidesz-frakció elnöke a devizahitelek végtörlesztésére vonatkozó javaslatot jelentett be, amelyet a rákövetkező két napon a frakció és a kormány elfogadott, a bankokkal való konzultációk nélkül. Parlamenti jóváhagyás még nem volt. A pénzügyi rendszert veszélyeztető, többféle értelmezésre is lehetőséget adó eredeti elképzelés valószínűleg felpuhul valamelyest, így kevésbé súlyos következményekkel kell számolni. A javaslat viszonylag kevés devizahitel-adóson segít. Ezzel szemben nehéz helyzetbe hozza a bankrendszert, tovább bomlasztja a jogállamiságot, rombolja a kormány hitelességét és a bel- és külföldi befektetői bizalmat, amelyeknek hatásai megjelentek, illetve megjelennek a gazdasági mutatószámokban is.
Tovább

Az utóbbi hetekben a 2010 májusában Görögországból indult, majd Írországra és Portugáliára is átterjed államadósság-válság 2011 júliusában Olaszországot is elérte. Az olasz állampapírhozamok emelkedésnek indultak, a milánói tőzsdén jegyzett részvények árfolyama zuhant. Ez általános meglepetést keltett, mert Olaszország gazdasági és pénzügyi fundamentumai sokkal szilárdabbak, mint a három kis EU-tagállaméi. A lehetséges magyarázatok között előkelő helyet foglalnak el az olasz miniszterelnök felelőtlen kijelentései és tettei, saját érdekeinek előtérbe helyezése a nemzeti érdekekkel szemben, „extravagáns" magánélete. Olaszországra vonatkozó empirikus kutatások szerint a politikusok iránti bizalom, a belpolitikai döntések nemzetközi megítélése befolyásolja az egyes országok nemzetközi versenyképességét, különösen a pénzügyi források bevonása terén. Ennek jelentőségét a mostani nemzetközi pénz- és tőkepiaci turbulenciák idején nehéz túlbecsülni.
Tovább

A kormány 2010. májusi hivatalba lépése óta a magyar gazdaságpolitika prioritásai többször változtak. Az egyik hosszabb ideje érvényes prioritás a gazdasági önrendelkezés és önállóság visszanyerése (többek között a Nemzetközi Valutaalap további hiteleinek visszautasítása formájában) és az államadósság elleni harc. Az utóbbi hónapok kormányzati intézkedései nyomán a magyar gazdaság külső függősége nem gyengült, hanem erősödött, bár formái módosultak. A világgazdasági recesszió lecsengésével a magyar gazdaság bizonyos mutatói javultak ugyan, a gazdasági helyzet mégsem jobb, mint a kormányváltáskor.

Tovább

Az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország a következő két évben nem képes finanszírozni államadósságát. Nem zárható ki a görög államadósság „átprofilírozása" vagy újraszabása, azaz a kibocsátott állampapírok futamidejének meghosszabbítása, illetve az esedékes tőketörlesztés és a fizetendő kamat némi mérséklése. A várhatóan kedvezőtlen pénz- és tőkepiaci reakciók miatt ezt az Európai Központi Bank (EKB) ellenzi. Ehelyett arra kívánják rávenni a piaci szereplőket, hogy lejáratkor a görög állampapírok ellenértékét újra befektessék. Görögország érdekeit gazdasági szempontból hosszú távon az államadósság egy részének leírása szolgálná. Mindegyik változat jelentős politikai ellenállásba ütközik. A nézetkülönbségek arra is utalnak, hogy az EU illetékes intézményei nem képesek politikai szempontból megfelelően kezelni az államadósság-válságot a Gazdasági és Monetáris Unióban.
Tovább

A társasági nyereségadó kulcsának lefaragása, a vállalatokra nehezedő adminisztratív költségek tervezett csökkentése, az oktatási rendszer átalakításával és a dolgozók jogaival kapcsolatos elképzelések stb. nyomán mérséklődnek a munkaerőköltségek. Ebből a vállalati szféra, azon belül is a kis- és középvállalati profitálhat. A kormányzati lépések eredményeként az adózás terén a magyar vállalatok versenyképessége nemzetközi összehasonlításban nagymértékben javult. A munkaerőköltségek adott formában történő csökkentése azonban (amit más kormányzati intézkedések bizonyos mértékben semlegesítenek) egyrészt hátrányos makrogazdasági mellékhatásokkal járhat, másrészt hosszabb távon nincs összhangban sem a nemzetközi trendekkel, sem a magyar gazdaság sajátosságaival.
Tovább

A 2011. március 11-i földrengés, az azt követő szökőár és ezzel összefüggésben a fukusimai nukleáris erőmű megrongálódása rövid távon nemcsak a japán gazdaságot érinti kedvezőtlenül, hanem az utóbbi évtizedekben kibontakozott globalizáció következtében az egész világgazdaságot is. A Japánra és a nemzetközi gazdaságra gyakorolt hosszabb távú hatások még nagy hibahatárokon belül jelezhetők előre. A számszerűsítés korlátai ellenére megalapozottan vélelmezhető, hogy jelenlegi ismereteink szerint (ha nem lesz nukleáris tragédia, aminek bekövetkeztére gondolni is borzalmas) ennek a természeti katasztrófának a következményei sokkal számottevőbbek lesznek, mint a legtöbb hasonló korábbi eseményé.

Tovább

Nagyszámú jel szerint a március elején bejelentett Széll Kálmán-terv külföldi visszhangja kedvezőbb volt, mint a hazai. Ebben szerepe lehetett annak, hogy tanulva a múlt kommunikációs hibáiból a kormány korábban és sokkal részletesebben tájékoztatta a külföldi gazdasági szereplőket, azok közül is a Magyarország külső adósságának és államadósságának finanszírozásában kiemelkedő szerepet játszó befektetőket, mint a hazaiakat. Az eddig nyilvánosságra hozott információk és más jelek arra engednek következtetni, hogy a kormánynak van elképzelése a régóta szükséges szerkezeti reformokról, de azokat nem kívánja megszorításokként beállítani. Politikai és kommunikációs okokból a kormány reformprogramjának részleteit fokozatosan kívánja a magyar lakosság és a gazdasági szereplők tudomására hozni.

Tovább

A 2010 első felében kibontakozott államadósság-válság felkészületlenül érte az Európai Uniót. A körülmények nyomására a Nemzetközi Valutaalappal együttműködve egyrészt megteremtette a szuverén adósságválság kezelésének intézményes mechanizmusait, másrészt - részben erre támaszkodva - hitelt nyújtott az államháztartási hiány és az államadósság finanszírozására a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) két legjobban eladósodott tagállamának: Görögországnak, majd Írországnak. Ezzel mind az EU, mind a két érintett tagállam idő nyert. Idén márciusban a tagállamok állam- és kormányfői és pénzügyminiszterei a szuverén adósságválság hosszabb távú kezelésére és megelőzésére vonatkozó javaslatokat tárgyalnak meg. Az egyelőre még javaslat formáját öltő német-francia versenyképességi paktum megvalósítása viszont a kétsebességes Európai Unió veszélyét idézi fel.

Tovább

Miután teljesítette a csatlakozás szigorú feltételeit, Észtország 2010. január elsején a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) tagja lett. Ez azért igen figyelemreméltó teljesítmény, mert a 2007 nyarán az USA-ban kezdődött, majd globálissá vált pénzügyi és gazdasági válság kevés országot érintett olyan súlyosan, mint Észtországot (a másik két balti köztársasággal együtt). Utólag visszatekintve nem a válságot megelőző rendkívül dinamikus növekedés és felzárkózás minősíthető gazdasági csodának, hanem inkább a válságkezelés és a válságból való kilábalás, amit az euróbevezetés szolgálatába állítottak. A valutaövezet jövőjével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére a világgazdaságra nyitott Észtország számára a GMU-tagság egyrészt pótlólagos biztonságot ad esetleges külső sokkokkal szemben, másrészt hozzájárul a gazdasági növekedés gyorsításához.
Tovább

A Moody\'s Investors Service 2010. december elején két fokozattal, a befektetésre ajánlott kategória utolsó csoportjába, annak alsó határára minősítette le Magyarország deviza- és forintadósságának besorolását, méghozzá negatív kilátások fenntartásával. A leminősítésre adott reakciók arra engednek következtetni, hogy a kormány nem vette komolyan a figyelmeztetést. A meglepő magabiztosság oka az lehet, hogy a kormány úgy véli, a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyomán tartalékokra tesz szert a következő két év esetleges gazdasági turbulenciáinak kivédésére. Reformok nélkül ugyanakkor a hosszú távú kilátások nagyon rosszak.

Tovább

Az önkormányzati választások után elhárult az utolsó politikai akadály is a kormány részletes gazdaságpolitikai, azon belül költségvetési elképzeléseinek közzététele elől. A kabinet eddigi intézkedései és jövőre vonatkozó bejelentései olyan, jelentős mértékben piacellenes gazdaságpolitikára engednek következtetni, amelyet a hatalom megtartását célzó politika vezérel, és amely a nemzetközi kötelezettségeket csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben veszi figyelembe. Ugyanakkor - eltekintve attól, hogy rossz irányba tereli a közgondolkodást - ez a gazdaságpolitika rövid távon sikeres lehet, bár kockázatai számottevőek, hosszabb távon viszont megnehezíti, sőt ellehetetlenítheti a gazdasági-társadalmi modernizálódást és a fejlett országok mögötti felzárkózást.

Tovább

Tovább

 

A 2007 nyarán kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság alkalmat adott a Nemzetközi Valutaalap számára tevékenységének megreformálására. Az IMF konstruktív szerepet játszott a krízis kezelé­sében, az általa nyújtott hitelek megakadályozták több ország likviditási és adósságválságának elmélyülését, illetve más országokra való átterjedését. Jelenleg tevékenységének súlypontját az IMF a válságmegelőzésre helyezi. Az ennek jegyében felajánlott új, biztonsági hitelkeret igénybevételének visszautasítása a magyar kormány részéről indokolatlan lemondás egy külső pénzügyi védelmi eszközről akkor, amikor a világgazdasági feltételek rosszabbra fordulása nem zárható ki.

Tovább

A magyar kormány szembefordulása a Nemzetközi Valutaalappal - ami nem csekély mértékben támaszkodott a hazai és nemzetközi bankellenes közhangulatra, és támogató, valamint ellenző reagálásokat egyaránt kiváltott külföldön - a kormányfő szerint a nagyobb mozgástér megteremtését szolgálja a fiskális politikában. A megtett és a nyilvánosságra került tervezett kormányzati intézkedések, továbbá a gazdasági szemlélet és a gazdaságpolitikai prioritások alapján az államháztartás rendbehozatalának terheit a kormány az üzleti szférára kívánja hárítani, hogy elkerülje a háztartásokat érintő megszorításokat. Ez a gazdaságpolitika rövid távon működhet, de hosszabb távon a terheket mégis a lakosság fogja viselni.

Tovább

A miniszterelnök július 22-i parlamenti beszédében bejelentette, hogy a jelenlegi hitelkeret októberi lejárta után Magyarország - a korábbi elképzelésektől eltérően - nem kíván a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) újabb, biztonsági tartalékként szolgáló hitelszerződést kötni. Bár Magyarország közvetlenül nincs ráutalva az újabb hitelre, ezzel a döntéssel a kormány különösen a nemzetközi gazdasági klíma romlásakor fontossá váló védőhálóról mond le, ezáltal számottevő kockázatot vállal az államháztartás és a külső adósság finanszírozásában. Ilyen körülmények között a gazdasági és pénzügyi önrendelkezés vagy függetlenség erősítése vagy visszanyerése sokkal szigorúbb feltételeket támaszt a gazdaságpolitikával szemben, mint akkor, ha van hitelmegállapodás.

Tovább
Élet és Irodalom 2020