Kőszeghy László

Maria Kronfeldner egyetemi tanár a CEU filozófia tanszékén, kutatási területe a tudományfilozófia. Korábban a bielefeldi egyetemen tanított, valamint ösztöndíjasként kutatott Berlinben, Chicagóban, Pittsburghben és Sydneyben is. Az utóbbi időben vizsgálódásai középpontjában az emberi természet, a dehumanizáció és a tudományos kutatás szabadságának témája áll.

Tovább

Mán-Várhegyi Réka első regényében visszatérnek a Boldogtalanság az Auróra-telepen (PRAE.HU–József Attila Kör, 2014) címadó novellájának fő témái: értelmiségi buli, szociológusszerelem, centrum és periféria közötti feszültség. A Mágneshegy (Magvető, 2018) úgy szól az ember meghatározottságáról, az újratermelődő egyenlőtlenségekről, az akadémiai életben jelen lévő szexizmusról, hogy a legkevésbé sem válik didaktikussá. Lehetek-e más, mint a szüleim? Áthidalható-e a szakadék, amely azáltal jön létre, hogy a társadalom tagjai különböző mennyiségű kulturális tőkét tudnak maguknak felhalmozni? Mit jelent értelmiségi nőnek lenni? Egyszerű válaszok helyett pazarul megírt regényt kapunk, amely égetően fontos társadalmi problémákat tár fel.

Tovább

Han Kang: Nemes teremtmények. Fordította Kiss Marcell. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018. 220 oldal, 2999 Ft

A történet egyes szálai közötti összefüggések fokozatosan válnak világossá, egy-egy adott eseményt – ismét a Növényevőhöz hasonlón – sokszor több nézőpontból is megismerünk. Az időbeli ugrások (egyrészt a fejezetek között, másrészt a szereplők gyakori visszaemlékezéseiben: milyen volt a mészárlás előtti, örökre elveszett világ), a narráció fejezetenkénti megváltozása, valamint a szöveg elsöprő lendülete miatt (például a párbeszédet mindössze új bekezdés jelöli) nem mindig egyszerű felderíteni a kapcsolódási pontokat. Bár ezek alapján érthető, hogy az angol fordításban a fejezetcímeket az egyértelmű kronologikus rend és az elbeszélői hangok közötti tagolás céljából átírták, azt gondolom, jó döntés volt Kiss Marcell fordítótól, hogy kiváló magyar szövege hű maradt a dél-koreai eredetihez, s megtartotta a regény visszatérő szimbólumait tartalmazó címeket (Madárfióka, Vas és vér, A nyíló virágok felé stb.).

Tovább

Kazuo Ishiguro: Noktürnök. For­dította Polyák Béla és Todero Anna. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018, 272 oldal, 3699 Ft

A téma variációi közül a második történetet – Akár esik, akár fúj – tartom a legjobbnak. A Spanyolországban élő, középkorú angoltanár meglátogatja régi barátait Londonban, akiket még az egyetemen ismert meg. Hamar kiderül: küldetése, hogy rendbe hozza a házasságukat. Ebben a műben, illetve a negyedik, Noktürn című novellában (Steve, a tehetséges, de nem elég szép szaxofonos elhatározza, kés alá fekszik és új arcot varrat magának, hátha az elindítja a sikerhez vezető úton) Ishiguro komikus, már-már abszurd jelenetek sorozatával csillogtatja meg pazar humorát – úgy gondolom, ezek a kötet csúcsteljesítményei. A helyzetkomikumból fakadó viccek időnként kiszámíthatók, mégis hatásosak, olyan jól időzítettek.

Tovább

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk. Fordította Patat Bence. Typotex Kiadó, Budapest, 2018, 350 oldal, 3200 Ft

A halaknak nincs lábuk a hazatéréskor érzett fájdalom könyve: Ari egy apjától kapott csomag hatására visszatér Koppenhágából Izlandra, ahol felesége és gyerekei élnek, akiket két évvel korábban hirtelen felindulásból elhagyott.. A műben elmosódik a határ az emlékezést kiváltó hazaút története és a feltörő emlékek között – nehéz volna megmondani, van-e fő szál. Az út Keflavíkba, Ari gyerekkorának városába, mindössze egyetlen napot ölel fel, amelynek eseményei lineárisan haladnak előre, az emlékek azonban cikáznak, előre- és visszaugranak az évtizedekben, egészen a dédszülőkig.

Tovább

Tóth Gábor Ákos: Ki(ny)írlak. 21. Század Kiadó, Budapest, 2017, 336 oldal, 3490 Ft

Finoman fogalmazok: a regény többször szeretne vicces lenni, mint amennyiszer sikerül. A mindentudó, harmadik személyű narrátor, valamint a négy főszereplő imádja a szóképeket. Az össze-nem-illés, a váratlan társítás lehetne akár valódi humorforrás, ehelyett csupán fárasztó erőlködés. Vég nélkül záporoznak a poénosnak szánt hasonlatok (találomra: „az irodalmi tevékenységük olyan a politikai múltjuk huszárcsákóján, mint holmi rácsomózott csokréta, ami – félő – állandóan a leesésnek, méltánytalan porba hullásnak van kitéve” [73.]), és mindenki túlontúl laza szeretne lenni („Egy genyófesztiválon feltehetően dobogós helyezést érne el” [99.]; „Mi ez az ótvar duma, faszikám?” [110.]). Valamiért még az irodalmi tisztogatókhoz csatlakozó hacker beszédstílusa is ugyanilyen: „mi a helyzet, öregfiúk? Úgy ülnek ott, mint a kóbor cicák, akik legszívesebben belenyalnának egy jó kis aludttejbe” (276.).

Tovább

A Nem csak egy kaland sokkal egyszerűbb szerkezetű, mint a szerző előző könyve: elmaradnak a narratológiai bravúrok, a nagy térbeli és időbeli ugrások, az elbeszélő végig egyes szám harmadik személyben szól hozzánk. Ez jót tesz a műnek. És talán az is, hogy az alaptónus sötétebb. Élve elégetett egerek, rohadó lábú, ágyhoz kötött nagymama, „őrült” szexuális fantáziák: a nyomasztó hangulat forrása leginkább Szaszkó János, a tudóscsapat vesztese, „a megtestesült jelentéktelenség”. Ő már az első fejezetben találkozik egy szárnyas óriással. Ennek a környezetnek könnyebben lesz szerves része a sok bombasztikus mondat, az azonosíthatatlan óriásszázlábú, a „galaktikus ügynök” és a hallucinogén gomba, a „fekete hús”.

Tovább

Kun Árpád: Megint hazavárunk

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk

Márton László: Hamis tanú

Tovább
Élet és Irodalom 2019