Károlyi Csaba

(Jó reggelt, Erdély! www.marosvasarhelyiradio.ro)

A legfontosabb különbség a Marosvásárhelyi Rádió és a magyarországi rádióadók között a hangvételben van. Ott valahogy nagyobb odafigyeléssel és több érzékenységgel segítik, buzdítják kitartásra az embereket.

Tovább

Krúdy Gyula: Álmoskönyv. A szöveget gondozta Pál Sándor Attila. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 450 oldal, 4499 Ft

Maga a szerző is elárulja a kötet végén: igazából az álmoskönyvek jórészt haszontalanok. Főleg a régiek, más a helyzet a Freud és Ferenczi professzorok nyomán elterjedt gyakorlattal, de az író siet biztosítani minket: ő költőféle, és nem tudós doktor. Főleg azt kárhoztatja, ha valaki eleve biztosra megy, és az álmoskönyv megfejtését egzakt leírásnak tekinti. „Nem cselekszik helyesen az a mohó álmodó, aki ébredés után szomjas kíváncsisággal esik neki az álmoskönyvnek, hogy abból különös álmára nézve magyarázatot keressen. Az ilyen ember rendszerint pórul jár, mert az álmoskönyv zagyvaságai, tarkaságai, szimbólumai annyira megzavarják, hogy se előre, se hátra nem tud igazodni.” Aha. Akkor mire jó az egész? Nem érdemes ébredés után az álmoskönyvhöz nyúlnunk, de „okos ember későbben se veszi kezébe azt”, írja Krúdy, mert maga is rájöhet, enélkül is, mért álmodta, amit álmodott. Mert azért „a legtöbb álomnak van valamely értelme”. Igen, biztos van, csak az a nagy kérdés, hogy mi. Az álmoskönyvek éppen azt mutatják meg, hogy lehet ez is, meg az is. Máskülönben az ilyen művek kultúrtörténeti, mentalitástörténeti, „nemzetkarakterológiai” szempontból nagyon is érdekesek!

Tovább

(Vers napról napra. Kossuth Rádió, naponta a 20 órás hírek előtt.)

Dragomán György nemrég azt vetette föl, jó lenne, ha mindenki olvasna naponta fél órát. Mármint irodalmat. Azt is lehetne, hogy hallgasson mindenki naponta öt perc verset. Ki olvas éjszaka verset? – kérdezte hajdan Kalász Márton verseskötetének címe. Ki hallgat az esti hírek előtt verset? – kérdezhetném. Főleg a Kossuthon. Bizony, biztosan többen, mint ahányan olvasnak. Ám még mindig mennyivel jobb Füst Milánt hallgatni (főleg Kézdy György kiváló előadásában), mint ennek a rádiónak a híreit.

Tovább

Kovács András Ferenc kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Két kötete jelent meg tavaly, a díjazott Requiem Tzimbalomra és a Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény. 2019-ben ünnepeltük KAF 60. születésnapját. Folyamatosan ünneplésre méltó költő.

Tovább

Csabai László: A vidék lelke. Hár­mas történetek. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 339 ol­dal, 3999 Ft

Csabai László remek novellista. Az utóbbi időben két igazán kiváló novellaírót fedeztem föl magamnak azok közt, akik már sok kötetet kiadtak, Berta Ádám a másik. Csabai novellái komoly történelmi, szociológiai, helytörténeti anyagot mozgatnak. Nagyon ismeri a szerző a XX. század „vidéki” magyar történelmét, a beregi-nyírségi falusi világot, a kisvárosi atmoszférát és mindezen helyszínek sokféle szereplőjét, a kondásoktól a téeszelnökökig (ezek néha ugyanazok), a kisnyilasoktól a kiskommunistákig (néha ezek is ugyanazok), a kurváktól az újvállalkozó gengszterekig (ezek nem biztos, hogy ugyanazok). Realista alapozottságú, de esetenként játékosan fantasztikus történeteket kapunk, a hiteles mesékben remek párbeszédeket, és a tragikum néha gyorsan föloldódik a humorban.

Tovább

(Világtalálkozó. Kadarkai Endre műsora, Klubrádió, szombat 12:00–13:00)

Kadarkai Endre Világtalálkozó című műsora október 12. óta megy: „két teljesen eltérő habitusú és értékrendű közismert embert ültet egy asztalhoz” – így a beharangozó. Elképzelem, amint a műsorvezető és Warholik Zoltán szerkesztő ötletel, ki lehetne a két ember legközelebb, és milyen alapon. Vajon jók-e együtt, mi lesz, ha „összeengedjük” őket. Ez a projekt ki van találva, az átlagosnál jóval több „agyalás”, szellemi, lelki és technikai tudás van benne.

Tovább

Parti Nagy Lajos: Félszép. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2019, 498 oldal, 4999 Ft

A könyv nagy tipográfiai leleménye, hogy a lapok szélén végig futnak az évszámok, és bolddal van jelölve, melyik évben vagyunk. Olvassuk a mondatokat, kipillantunk a lapszélre, és máris világos minden. Egyetlen oldalpáron – nyilván véletlenül – elmarad az évszámok futtatása, a 348-349. oldalon. Ahol épp egy súlyos pillanatról van szó: mikoris a kormányzat a kiskorúak iskolakerülését a rendőrök segítségével próbálta megrendszabályozni. Ki emlékszik már erre? 2012-ben volt. Hoffmann Rózsa volt az oktatási államtitkár, Gloviczki a közoktatási helyettes államtitkár. Istenem... „Pintér belügyminiszter javaslatára Orbán Viktor parlamentje ezen a júliusi csütörtökön a szokásos arányban megszavazta a dicsőséges fülkeforradalom tán legszánalmasabb és legröhejesebb törvényjavaslatát. Erejük volt hozzá, az eszük a jelek szerint teljesen elment.” – olvasom az Iskolásbilincsben, és csak nevetek ma ezen. Ugyan, kérem, hol vagyunk már ettől. Legszánalmasabb? Legröhejesebb? Az elmúlt három hétből hozok simán három ennél szánalmasabb és röhejesebb példát.

Tovább

Az ÉS könyve januárban – Láng Zsolt: Bolyai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 457 oldal, 4499 Ft

A regénynek tárgya, de nem témája Bolyai János élettörténete. A Bolyai leginkább arról szól, hogyan volna lehetséges (ha lehetséges volna) a Világtan, azaz inkább: hogyan volna elképzelhető a Világtan elveinek átfordítása a Regényesztétikába. Mégpedig úgy, hogy a privát élettől a csillagokig befogjuk az egészet. („Csillagporból vagyunk” – így szól az utolsó mondat a 457. oldalon.)

„A valóságon túli térből látszik igazán, hogy a nemlét is lét. És akkor kit érdekel a halál?” (238.) Ezzel foglalkoznak ennek a hihetetlenül gazdag, sűrű szövésű regénynek a legborzongatóbb mondatai. Az utolsó oldalak fantasztikus beszéde! És János nagy dilemmái. („Ha pusztán azt tekintjük igaznak, ami létezik, mit kezdjünk a nullával? (...) Ha édesapám nem létezik, hogyan van itt mégis?” – 300.) Hát, ennyi.

János persze meghal, Éva ellenben azt kéri a végén: „Ne legyen halál”. Minden attól függ, milyen térben gondolkodunk. A paprikás krumpli (189., 450.) ugyanúgy fontos, mint a csillagpor.

Nagyon világos és mégis nagyon titokzatos regény a Bolyai. Jó benne ellakni, nézelődni.

Tovább

(Élőben a városból 2.0. Klubrádió, szerdánként 13.05–14.00, ismétlés szombat reggel 8-kor)

A műsor alapvetően az autózással foglalkozik. Hogyan közlekedjünk, milyen KRESZ-szabályokra érdemes figyelni, milyen veszélyes helyzetek adódnak az utakon, hol van rosszul szervezve a közlekedés. A betelefonálók és az SMS-t írók is lelkesek, sok jó kérdésük van. Ezekre pedig jó válaszokat kapnak, nyilván ezért szeretnek betelefonálni.

Tovább

„láthatatlan selyemsál a számon” – Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs leveleiből. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, jegyzetelte, a bevezetőt írta Buda Attila, Pataky Adrienn, Tüskés Anna. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 271 oldal, 4000 Ft

Azt javaslom, a bevezetést ne olvassák el. Olvassák csak a leveleket. Remek részletekre lehet bennük találni. Például Lengyel Balázs lelkesedik Kassák remekművéért, A ló meghal, a madarak kirepülnekért, Nemes Nagy arról panaszkodik, hogy a telefon Amerikában másként búg, Lengyel attól fél, hogy Mészöly valami extrémet küld az évkönyvbe, és akkor ő mit csináljon. Nemes Nagy lelkes, mert a Kossuth-díjból „gyönyörű színes tévét” vett, és azt nézik Balázzsal 1985-ben (mikoris már 27 éve elváltak, Lengyel Balázs meg 15 éve újranősült). Különleges információ, hogy Lengyel Balázs bátyja volt a nevelőapja Lengyel Péter írónak. Az is, hogy Nemes Nagy Ágnesnek többször veserohamai voltak. De a legszebb ez: Balázs megelégeli, hogy egyformán kapjanak honoráriumot az Újhold-Évkönyv szerkesztői, ez igazságtalan, ha egyszer nem egyformán dolgoznak, és módosítja a listát a saját javára, helyesen. Viszont máig élnek sajnos azok a furcsa hagyományok, melyeket ő szerkesztőként akár a szerzőkkel való levelezésben, akár a szerkesztői háttérmunkát tekintve képviselt.

Tovább

Most jelent meg Balla Zsófia gyűjteményes verseskötete, Az élet két fele, a könyvhétre pedig az esszékötete, A darázs fészke, és idén lett 70 éves. Verseskötete néhány kivétellel tartalmazza az életművet. Esszékötete korábban még soha nem látott napvilágot. Ebben a két könyvben benne van az életművének java. A költő azzal a verssel zárta 2015‑ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglaló beszédét, mellyel indult, és melyet ma is élete emblémájának tart: „Újra, csak újra megtérek, / nem akarok más lenni, / (félek) / mint ami lenni szeretnék. / Ahogyan élek, az a hazám.” (Ahogyan élsz). De azt is mondja, hogy Budapesten talált igazán magára.

Tovább

(Orvosmeteorológiai percek. InfoRádió, hétköznapokon 4 alkalommal, először reggel 7.20 körül)

Nem javallott ez a műsor dolgozó embereknek, idősödőknek, bármilyen betegségre hajlamosaknak, iskolásoknak, szülőknek, nagyszülőknek, magas vérnyomásban szenvedőknek, alacsony vérnyomásban szenvedőknek, továbbá azoknak, akik már egy kis fényhiánytól is depressziósak, akik nem bírják jól a tűző napot, és azoknak sem, akik tényleg próbálnának télen-nyáron odafigyelni a megfelelő öltözködésre. A többiek nyugodtan hallgathatják.

Tovább

Harag Anita: Évszakhoz ké­pest hűvösebb. Novellák. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 133 ol­dal, 2999 Ft

Kiváló első kötet. Szvoren Edina pályakezdő kötetéhez, a Pertuhoz tudom hasonlítani. (Az első három novella lezárásában éreztem is konkrétan Szvoren hatását, később nem ilyen direkt módon.) Sok jó novelláskötetet olvastam mostanában olyan szerzőktől, akik még ezután fognak csak annyi figyelmet kapni, amennyit megérdemelnek: Molnár Krisztina Rita, Papp-Zakor Ilka, Juhász Tibor, Moesko Péter, Vass Norbert könyveit érdemes olvasni (és biztosan van még, akire nem figyeltem eléggé). Most hozzátehetem: Harag Anita novelláskötetét is érdemes kézbe venni. Sokat tanult Tóth Krisztinától, ahogy ő mondja, azt, hogy az apró gesztusokból hogyan bontakoznak ki a bonyolult emberi viszonyok. És sokat tanulhatott Raymond Carvertől is, az amerikai minimalista próza letisztult, egyszerű, mindennapi világa ott van az írásaiban.

Tovább

(Utcafront. Klubrádió, szombat 17.00. Szerkesztő Árva Brigitta, műsorvezető Rózsa Péter)

Szenvedélyes és szakszerű a műsor. Azt érzékelem, hogy itt fontos dolgokról beszélnek. És mivel a beszélők komolyan gondolják, képesek a lehetetlenre: tényleg elmondják azt, amit látni kellene. Olyan ez, mint amikor eltáncolják az érzelmeiket a táncosok, eléneklik az énekesek. Azért a honlapra meg a fb-oldalra kitesznek néhány képet. Nyugodtan lehetne többet is.

Tovább

Babarczy Eszter: A mérgezett nő. Novellák. Jelenkor Kiadó, 2019, 251 oldal, 2999 Ft

Sose felejtem el azt az írását, amely a Nappali ház 1998. 2. számában jelent meg Szülök címmel. Újszerű szöveg volt ez akkor, több hasonló megnyilatkozással együtt abban a folyóiratszámban, Hübner Teodóra gondosan szerkesztett képanyagával (többek közt Eperjesi Ágnes Újszülött fotogramok sorozatával). Most ez az írás is itt van ebben a kötetben, kicsit javítva. Kimaradt például a kisfiú neve, meg a végéről az apuka neve is. Talán azért, hogy általánosabb érvényű legyen, nem személyes napló ez immár, hanem fikció. (A Nappali házban egyébként követte egy másik írás: Szijj Ferenc (függelék) című szösszenete.) Azért is jó példa ez a szöveg, mert mutatja, hogyan lesz a magánközlésből közügy. Bár a kötet novelláiban a narráció hol egyes szám első személyű, hol harmadik személyű, sejthető, hogy a témák alapvetően az író életéből valók, a szövegek egyfajta autofikcióként működnek. Ugyanakkor a nagymama valakinek a nagymamája, de közben mindnyájunk nagymamája, az anya, a fiú az én anyám is, az én fiam is, mikor a novellát olvasom.

Tovább

(Bartók rádió, szombat, 10:00–11:00)

Egy hónap alatt egyetlen riport szólt csak irodalomról. A Várkert Bazárban zajló Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásárról Valuska László adott rövid összefoglalót. Úgy tűnik, irodalomról csak akkor van szó, ha eseményhez köthető, úgy értve, ha van egy rendezvény, ahová oda lehet menni. Ott ugyan nem olvasnak az emberek, hanem csak nyüzsögnek.

Tovább

Végel László különleges kötetet jelentetett meg a könyvhétre. A Temetetlen múltunk remek önéletrajzi regény, vagy ahogyan az író most mondja, autofikció (a könyvről lásd Benedek Szabolcs és Károlyi Csaba írását, ÉS, 2019/24., június 14., illetve ÉS, 2019/25., június 21.). A poszt­trianon-traumás szülők leszármazottai a Tito-rendszer gyermekei lettek, baloldaliként lázadtak szüleik és a kommunisták ellen, majd maguk is csalódtak, még saját lázadásukban is. Végel a kisemberi, paraszti világból jött plebejus ember nézőpontjából írja meg új művében is a sajátos jugómagyar létet: „többnyelvű fattyú lettem”, mondja, aztán leszögezi, hogy „győztünk”, azaz végül „vesztettünk”. Nem túl vidám.

Tovább

Molnár Krisztina Rita: Remélem, örülsz. Novellák. Scolar Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 184 oldal, 2990 Ft

Molnár Krisztina Rita a köznapi dolgokat mutatja föl, de úgy, hogy álljunk meg egy pillanatra. A banalitásokból építkezik, de nem mélyíti el azok képét túlzottan, csak egy kicsit. Azért valamennyi mélységet ad a dolgoknak. Milyen fontosak a minket körülvevő apró tárgyak, ruhák, bútorok. Nem a jelenségekre figyelünk valójában, hanem annak a lelkére, a sorsára, aki őket nekünk meglátja. Ez már valami. Ludmilláról például, akinek kivételesen neve van, ezt olvassuk: „Nem sokat eszik, egy héten három krumplit vesz, megfőzi, aztán kidobja a maradékot.” (31.)

Erőssége ezeknek a novelláknak a lezárás.

Tovább

(Dobszerda – Váradi Júlia műsora, Klubrádió, szeptember 4., szeptember 11.)

Závada regénye emberi dilemmákat jár körül. Ez a két óra pedig remek összefoglalója mindannak, hogyan érdemes és hogyan nem érdemes regényt olvasni. Ám az is érdekes, hányféle olvasata lehet az irodalomnak, mely a mi sorsunkról szól.

Tovább

Az ÉS könyve szeptemberben – Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 406 oldal, 3990 Ft

Nagyon trükkös a narráció. Bár egy szereplő beszél egyes szám első személyben, mégis mindentudó az elbeszélés. Karl tudja azt is, ami rejtve kell, hogy legyen előtte. Bár sok mindent hallhat Kristóftól vagy apjától, de ő olyan intimitásokat is elárul például Olga életéről, amelyeket semmiképpen nem tudhat. Ez a rejtett mindentudás, ami ugyanakkor Karl labilis személyéhez kötött, végig feszültségben tartja az elbeszélést. Az előző regénynek, a Kitömött barbárnak is nagy bravúrja volt a különleges elbeszélésmód. (Már az Örök völgy és a Halál Budán is sokat kísérletezett a narratív struktúrákkal, melyeket talán a Misikönyv idején gondolt végig először komolyan a szerző.) A Kitömött barbárban Kazinczy felesége, Török Sophie volt az elsődleges narrátor, aki férje halála után, Angelo Soliman kitömött testét nézve emlékezik Ferenc szavaira, aki meg fölidézte neki Soliman történetét. A jó regény egyik titka, hogy jól kell megválasztani az elbeszélésmódot. A választás megint eredeti.

Tovább
Élet és Irodalom 2020