Kácsor Zsolt

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 408 oldal, 3299 Ft

Az egyik kedvencem a mogorva és kiismerhetetlen Makovszky Emil, a másik kedvencem az ő egyik kényszerű lakótársa, a munkásmozgalom erős embere, Vágner elvtárs, aki olyan, mint egy szilárd és megingathatatlan kommunista bástya. A harmadik érdekes alak pedig báró Hetényi Miklós, akivel Gádort egy időre összezárják.  Remek figurák.

Tovább

Ez a beszélgetés az irodalomtudomány új alkalmazott műfajáról, a dedikációkutatásról szól. Irodalomszociológiai eszközökkel föl lehet térképezni egy szerző irodalmi kapcsolathálóját és szűkebb társadalmi kapcsolatrendszerét az általa írt, illetve a neki szóló dedikációk sorozatából. Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész kutatásaiból az is kiderül: mivel számítógéppel írunk, és eltűnnek a kéziratok, mára fölértékelődött az irodalmi személyesség szerepe.

 

Tovább

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 260 oldal, 3999 Ft

Mit értek azon, hogy a szerző olvasói világában történt némi elmozdulás? Azt, hogy az új kiadás új írásai alapján Cserna-Szabó az eddigieknél is radikálisabban képviseli a meg nem alkuvás, az irodalmi széljárásnak való ellenállás, az elvárásoknak való be nem hódolás, a kötöttségektől mentes, szabad irodalmi önkifejezés eszményét. Olyan szerzőket választ és szeret, akikben ezt a szabadságot képes fölmutatni. Ő maga nem pózol, nem finnyáskodik, nem sznob, ellenben imádja a pozőr, finnyáskodó, sznob írókat – feltéve persze, ha azok igazi írók.

Tovább

Egressy Zoltán: Százezer eperfa
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna – Altató
Zoltán Gábor: Szomszéd
Garaczi László: Hasítás

Tovább

Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei – Erdélyi zsidó történetek életről, szegénységről, éhségről és reménységről. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2018, 396 oldal, 89 lej / 6990 Ft

Munkájából az derül ki, hogy ezek az ételek bizony eléggé szegényesek voltak. Merthogy szegény volt az erdélyi zsidók zöme. Krumpli, bab, káposzta, répa, gomba, cékla, tojás – ezek voltak az alapvető nyersanyagok. Ritkán hús, főleg baromfi, ezen belül még ritkábban liba (hogy egy közhellyel leszámoljunk). Az utóbbi szárnyas drága volt, sokan csak eladásra tartották a gazdagabb, városlakó zsidó családok számára. Azok bizonyára ettek töltött libanyakat, a falusi zsidócskák nemigen. Miképpen flódnit sem sűrűn (hogy még egy közhellyel leszámoljunk). A sólet viszont kihagyhatatlan volt minden hétvégén, igaz, az erdélyi neve sokkal szebb: úgy hívják, hogy csólent. A krumplit pedig – mint az erdélyi magyarság – a zsidók is természetesen pityókának nevezték, a babot pedig paszulynak.

Tovább

Ma reggel eltűnt a világ címmel tavaly év végén jelent meg Ferencz Győző költő, irodalomtörténész legújabb kötete. Ennek apropóján beszélgettünk vele versírásról, a szerkesztési elképzeléseiről, az internetes irodalomról, végül – mint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökével – a tudományos és művészeti életben folyatott kormányzati rombolásról.

Tovább

Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek, Gondolat Kiadó, Budapest, 2018, 264 oldal, 3000 Ft

Összességében véve ez a nagy költői személyiség nyughatatlan kereső és kísérletező: mintha mindig belső vagy külső viszonyítási pontokat keresne saját magához, de ha végre talál is egyet, azonnal elbizonytalanodik, s hátrálni kezd, úgy értem, visszahátrál a biztos erővel kezelt nyelvbe, a költészetbe, a szó sáncai, a „betűk háta” mögé. Ha ez a költő leír két szót, akkor okvetlenül a szóközre réved a tekintete, s eltűnődik rajta, hogy hiány-e a semmi, vagy éppen fordítva: tán ez a semmi tölti meg mindenséggel a körülötte lévő szavakat. „Igazság”, ha van valamiképpen, akkor Ferencz Győzőnél (is) idézőjelbe kerül – ám ez nem csak őt jellemzi, ez nem más, mint a Zeitgeist által meghatározott: „a lehet biztos”. De milyen szép ellentmondás, hogy míg az ember nem is lehet bizonyos semmiben, a benne munkáló költő (legalábbis szakmai értelemben): igen! Ferencz Győzőnek a nagy témáiban (ilyen az időmúlás, az énkeresés, az emlékezet, a tudat működése) a költői tehetsége, képzelete erős és kimeríthetetlen, és szerencsére még humorérzéke is van, ami visszarántja a kétes értékű, patetikusságra hajlamosító „költői szerep” gyakorlásától.

Tovább

Kőbányai János: Izrael az új nép­ván­dorlás korában – Naplók, ri­por­tok, esszék, interjúk, 1984–2018. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2018, 430 oldal, 5778 Ft

A kötetet a „Majd ha a Messiás...” című, Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu tavalyi, budapesti találkozója alkalmából íródott szöveg zárja, amely többek közt arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy antiszemita-e az a Soros Györgyöt ábrázoló plakát, amellyel az Orbán-kormány elárasztotta az egész országot. Még erősebben fogalmazva: antiszemita-e a magyar társadalom, amely ez efféle hecckampányt tűri, sőt, netán támogatja. Jó kérdés, de Kőbányai is arra jut, hogy nincsen rá jó válasz. Változás meg nemigen várható – legalábbis addig, míg kultúránkat a felülről irányított kulturálatlanság uralja.

Tovább

Ketten egy új könyvről – Tar Sándor: Vén Ede. A vagy.hu online újságban megjelent írások, 2003–2005. Szerkesztette Porcsin Zsolt. Együtt Debrecenért Egyesület, Debrecen, 2018, 122 oldal, 1750 Ft

Az ügynökmúltja és lebukása miatt bűntudattól gyötört, a saját démonai elől az alkoholba menekülő Tar Sándor tárcái nem egyenletes színvonalúak, és vannak köztük kimondottan rossz darabok – de én volnék az utolsó, aki elvárnám egy írótól, hogy a legjobb formáját hozza a sírgödör szélén támolyogva. Éppen ellenkezőleg: ahhoz képest, hogy milyen pokoli kínok között élt, Tar Sándor érzékeny, sőt, kiélezett figyelmű maradt az úgynevezett kisemberekre: a megélhetési gondokkal küszködőkre, a hétköznapok halálos súlya alatt meggörnyedt, a mindenkori elit által közönyösen semmibe vett, még inkább lenézett, megvetett, üldözött szerencsétlenekre. Ez az oka annak, hogy érzékletesen kirajzolódik írásaiból az ezredforduló utáni Debrecen valósága – bármit is nevezünk valóságnak egy „realistának” tekintett író műveiben.

Tovább

Marianna D. Birnbaum: Lát­ha­tat­­lan történetek. Magvető Könyv­ki­­adó, Budapest, 2018, 154 oldal, 2999 Ft

Azt hiszem, hogy a hat szöveg közül a Mici forgatókönyvét jellemzi leginkább a kötet címe, ebben az elbeszélésben szó szerint egy „láthatatlan”, belső folyamat részesei vagyunk: a haldokló asszony ugyanis úgy dönt, hogy nem kívánja kimutatni érzelmeit az őt ápolók és látogatók előtt. Emiatt mindenki azt hiszi, hogy nincs magánál – holott nagyon is eszénél van. A főhős karakteres személyisége és (mind magánéleti kalandokban, mind történelmi eseményekben bővelkedő) élete elbírt volna egy kisregény hosszúságú szöveget is. Kár, hogy elbeszélés lett belőle, mert így, önmagában nem tesz ki egy kötetet. Szerintem ez lehet az oka annak, hogy a könyv másik felébe beválogattak még öt rövid történetet.

Tovább

„A költészet társadalomformáló erejében korábban se nagyon, ma már végképp nem hiszek. Más utakon jár a világ” – mondja Aczél Géza, akivel a Jelenkor Kiadónál az idén megjelent (szino)líra 2. című verseskötete kapcsán beszélgettünk a költészetről, a szerkesztői munkáról, az avantgárdról, sőt a közéletről is. Aczél Géza 1947-ben született Ajakon. 1978 és 2015 között a debreceni Alföld folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt.

Tovább

Sonnevend Júlia: Határok nélkül. A berlini fal ledöntésének története a globális médiában. Corvina Kiadó, Budapest, 2018, 210 oldal, 3990 Ft

Mit állít Sonnevend Júlia? Röviden összefoglalva azt, hogy vannak olyan ritka történelmi események, amelyek a pozitív üzenetük révén mitologikus erővel bírnak, így a nemzetközi és helyi médiák közvetítésével az egész világon egyetemes értéket nyernek, a rituális megemlékezések során pedig mindenütt hasonló szimbolikus erővel hatnak. E globális eseményeket Sonnevend azért nevezi ikonikusnak, mert ezek a történetek a média tálalásában elemelkednek a valóságtól, s megbízható viszonyítási pontokat jelentenek nem csak társadalmi, de egyéni szinten is. Szerinte a globális ikonikus történetek fontos jellemzője, hogy a mitizálás révén irrelevánssá válnak az eseményeket magalapozó történelmi tények. Hogy az ő példájánál, a berlini falnál maradjunk: a „berlini fal” jelentős hosszúságban nem is „fal” volt, hanem szögesdrót, továbbá nem is „döntötték le”, hanem hosszú folyamat révén fölszámolták, ráadásul ez a fölszámolás a valóságban nem úgy történt, ahogyan az – a tudósítások alapján – az emlékeinkben él. Arra ma is mindenki emlékszik, ahogyan boldog berliniek állnak a falon, de arra kevesen, hogy ezeket a pillanatokat megelőzte egy unalmasnak indult sajtótájékoztató, ahol (újságírói kérdésre válaszolva) Günther Schabowski, a kommunista párt szóvivője bejelentette a határnyitást Nyugat-Németország irányába. Ez volt a „berlini fal ledöntése”, ám a világ közvéleményében mégis az a kép rögzült, hogy ujjongó tömegek másznak át egy kőfalon.

Tovább

A rabbi és az oroszlán. Zsidó mesék, legendák, történetek. Baj­záth Mária válogatása Herbszt Lász­ló illusztrációival. Kolibri Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 296 oldal, 3699 Ft

A kötetben hetven írás található – azért éppen ennyi, mert a zsidóság számára a hetven különleges, kiemelt szám (a hagyomány szerint a Tórának, magának a legszentebb szövegnek is hetven [értsd: nagyon sok] arca van). A meséket Bajzáth Mária mesepedagógus válogatta, akinek munkáját – a Balázs Gábor eszmetörténész által írt előszó szerint – a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola judaisztikai tanárai és szakértői segítették. A felhasznált irodalom 24 műből álló jegyzékéből az látszik, hogy Bajzáth Mária mély merítésből dolgozott.

Tovább

Mezei Márk: Utolsó szombat. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 248 oldal, 2990 Ft

Soha parádésabb kezdést egy írói pályán. Mezei Márk 1972-ben született, azaz 46 éves, és idén jött ki az első regénye. Mielőtt a könyvét kézbe vettem, nem olvastam tőle semmit, sőt, a neve sem rémlett irodalmi lapokból, folyóiratokból – persze, nem kizárt, hogy publikált valahol korábban, csak nekem nem tűnt föl. Most pedig itt van az Utolsó szombat, amely igazi, letisztult, megmunkált irodalom, számomra az év nagy könyve és egyben váratlan szerzői felfedezése.

Tovább

Sándor Iván: A hetedik nap. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 256 oldal, 3299 Ft

Azt már megszokhattuk Sándor Ivántól, hogy rövid, kijelentés szerű, tömör mondatokat használ, a múlt és jelen időt gyakran váltogatja, gyakran esszéisztikus, míg leírásai, jellemzései és ábrázolásai mentesek a túlfűtött érzelmektől. Ez az érzelemmentes, intellektuális szikárság jellemzi az új regényét is, azzal a különbséggel az előzőektől, hogy ennek a szövegnek a hangja olyan, mint a sófáré: hosszan kitartott, kegyetlenül fájdalmas, velőtrázó hang. Nehéz tőle szabadulni. A szöveg másik jellemzője az a komor, fekete-fehér, drámai képi világ, amely engem Tarr Béla filmjeire emlékeztet. Tarr utolsó remekműve, A torinói ló jelenetei sorjáztak a szemem előtt Sándor Iván regényének olvasása közben.

Tovább

Kovács József: A blues története a kezdetektől napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017, 592 oldal, 6990 Ft

Számomra vicces, ahogyan egyes magyar zenészek a blues hazai népszerűtlenségét siratják, és azon lamentálnak, hogy szerintük sajnos kiment a divatból. Ami ráadásul szöges ellentétben áll a Gondolatok a blues jövőjéről (551.) című utószó mondandójával, amiből kiderül: huszonöt éve vélhetően sokkal kevesebben hallgattak bluest Magyarországon, mint manapság, amikor az interneten bárkire, de tényleg bárkire rákereshetünk a műfaj egykori és mai nagyjai közül. A világhálón olyan előadókat fedezhetünk föl, akiknek a nevét negyedszázada még nem is hallottuk.

Tovább

Hargitai Miklós: És bocsásd meg vétkeinket. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018, 357 oldal, 3999 Ft

Hargitai könyvének legfőbb problémája, hogy nem regény. Nem mintha regényként tételezné magát – hiszen műfaji besorolása nincs –, ugyanakkor a szöveg rendelkezik olyan sajátosságokkal, amelyek egy regényt általában véve regénnyé tesznek. (...) Vannak benne kifejezetten mívesen megírt részek: az Áldozat (53.) és a Csóka (271.) című fejezetek a maguk nemében gyönyörű darabok olyan tájleírásokkal, hogy elakad az ember szava. A 19 fejezetből álló szöveg egészéből azonban hiányzik a nyelvi feszültség. Nincsen sodrása. Azt az izzást hiányolom belőle, amitől a kortárs magyar remekírók esetében kigyullad a papír.

Jó, de ha ennyi rosszat mondtam róla, akkor miért is ajánlom elolvasásra? S miért szurkolok a szerző esetleges második könyvének? Mert ennek a szövegnek az őszinte, lobogó hite mellbevágó. Olyan meggyőződés, felelősségérzet, okító és jobbító erő sugárzik belőle, ami szokatlan a kortárs irodalomban. Ezt az erőt Hargitai a keresztény vallásból meríti, holott a magánéletben (tapasztaltam a Népszabadságnál) nem egy hittérítő és hitvalló alkat.

Tovább

Szécsi Noémi–Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914–1939). Európa Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2017, 440 oldal, 4490 Ft

Ha bárki azt a következtetést vonná le, hogy Szécsi Noémi és Géra Eleonóra kötete ultrafeminista vádirat volna despota férfiak ellen, az téved. A szerzőpáros bőven idézi a tárgyalt kor keresztény, jobboldali, nemzeti nőmozgalmainak tanácsait, amelyek a föntiekhez hasonló elvárásokat fogalmaznak meg. Éppen ez a lenyűgöző forrásgazdagság a könyv egyik legnagyobb erénye. Magától értődik, hogy a szerzők merítettek a korabeli sajtóból Az Esttől kezdve a Magyar Uriasszonyok Lapján át a Vörös Ujságig, de a levéltárakban olyan kútfők között is kutattak, mint a Lehotkay-, a Rédly-Weszycki-Hellebrandth-, a Gerenday család, Méhely Pál, Veress Endréné és Charmant Oszkár iratai, sőt, bőven használtak magántulajdonban lévő családi anyagokat, így a Neÿ család levelezését és fényképeit (Buzinkay Géza sajtótörténész tulajdona).

Tovább

Konok Péter: Történetek az innen is túlról. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 304 oldal, 3490 Ft

A szerző nyilvánvalóan azonos saját magával, sőt, törekszik arra, hogy minél többet mutasson abból az emberből, akinek a gondolatait megosztja, hiszen józan, kritikai dühét éppen saját életének tapasztalatai hitelesítik. Ez az ember – a könyvből tudjuk – budapesti gyökerű, de falun élő történész doktor, aki szereti a családját, a sört és a kutyáját, fiatalabb éveiben sokat bulizott, s részesült a keleti blokk által nyújtott szabadságfoszlányokból, az olcsó bulgáriai tengerparttól kezdve a lengyel és a csehszlovák csajok elcsábításáig. Ez az ember rajong az irodalomért, főleg a huszadik századi amerikai szerzőkért, olvasott, művelt, de nem hivalkodó: érvei között nem hivatkozik a tudományos fokozatára, annál többet a művészet szeretetének és az élet élvezetének elsőbbségére a magyarországi politikai bűnözéssel szerzett haszonszerzéssel szemben.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019