► Vlagyimir Korotkevics: Sztah király szörnyű vadászata. Fordította Horváth Iván. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2023, 220 oldal, 3900 Ft

Az angolszász gótikus rémregény elemeit tehát tökéletesen felvonultató szüzsében azonban mégis van egy olyan összetevő, amely nagyon is belarusszá teszi – pontosabban: megtartja belarusznak a történetet. Ez pedig az a hazafias érzésből fakadó szociális érzékenység, amellyel a szerző alteregójaként is értelmezhető hős felvázolja a XIX. század végén az országában fellelhető csöppet sem rózsás viszonyokat. Egyfelől a hazai kisnemesség hanyatlását, pusztulását, amely nemcsak önmaga ellen, hanem a kiéheztetett szegényebb néprétegek ellen is fordul. „Ottromba szörnyűség, éhség, esztelenség mindenfelé. Belarusz – egy sivár halálmező, amely felett üvölt a szél” (119.).

► Szerhij Zsadan: Harkiv Hotel. Fordította Vonnák Diána. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 148 oldal, 2699 Ft

Más nyelv szükségeltetik ugyanis annak a közép-kelet-európai létnek a lefestéséhez, amelybe annak idején, a 1991-es függetlenedése után Ukrajna is betagozódott, más a 2013 végével kezdődő időszak, és főleg más a 2022 után történtek érzékeltetéséhez. Így a Vonnák Diána által kiválóan fordított és összeállított kötet Zsadannak a különböző (háborús) korszakokra adott retorikája változását tükrözi. Azét a Zsadanét, aki 1995 után – pályája kezdetekor – a közép-kelet-európai régiót összefogó közös történeti sors krónikásaként a szocializmusból a vadkapitalizmusba való átmenet – sokszor véres, a helyi oligarchák leszámolásaival tarkított – folyamatát a rádióból hallható aktuális hírek alapján, a hírek szavaiból állította össze.

Karolina Ramqvist: Medveasszony
Marilynne Robinson: Jack
Julie Otsuka: Buddha a padláson
Christian Oster: Az én nagy lakásom

► Marina Lewycka: Cse­resz­nyés­kert Londonban. Fordította Szabó Réka Eszter. Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2022, 401 oldal, 4990 Ft

Mit tehet egy Shakespeare-összessel felvértezett, a halhatatlan bárdtól a leglehetetlenebb helyzetekben is idézni képes, állástalan londoni színész, ha édesanyja halálával még az a veszély is fenyegeti, hogy kirakják az anyja bérelte önkormányzati lakásból? Nos, beköltöztet maga mellé egy „anyuka-pótlékot”, a kórházban megismert ukrán származású idős hölgyet, aki megígéri neki, hogy a lakhatásért cserébe folyamatosan főz majd neki „golubki kolbaszki szlatkit” (23.) – bármit is jelentsen az.

► Ketten egy új könyvről – Csehov: A szerelemről és más történetek. Válogatta és fordította Morcsányi Géza. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 338 oldal, 4499 Ft

Csehov, miközben folyamatosan a szerelmi érzéssel operál, tisztában van vele, hogy a szerelemről mindeddig „egyetlen elvitathatatlan igazságot mondtak ki, mégpedig, hogy »felette nagy titok ez«” (283.). S mivel ezt igen jól tudja, ez a megfejthetetlenség nemcsak a szerelmes hőseinek okoz főfájást, hanem az erről értekező szerzőnek is. Aki, miután A szerelemről Aljohinjával kimondatja, hogy „ha egy magyarázat érvényesnek látszik valamely esetre, már nem érvényes tíz másikra, és szerintem a legjobb minden esetre külön magyarázatot keresni, anélkül, hogy általánosítani próbálnánk. Minden egyes esetet, ahogy az orvosok mondják, individualizálni kell” (uo.), orvos végzettségű íróként  – bár a megfejtés továbbra sincs a kezében  – egy természettudós analitikus képességével képes elénk tárni az individualizált eseteket.

► Oroz klazzika. Fordította György Norbert. Typotex Kiadó, Budapest, 2022, 128 oldal, 2990 Ft

A kötet borítóján ugyanis Daniel Majling nem szerzőként, csak összeállítóként szerepel. Majd az elő-és utószóból megtudjuk, hogy itt olyan rövid történetek olvashatók, amelyek Dosztojevszkij-, Tolsztoj- vagy épp Turgenyev-szövegek utánzatai, és amelyeket a felsőnémeti határátkelőn ugyanúgy szállítanak át a kamionok, mint a márkás ruhaneműk olcsó kínai másolatait. Hogy azután a gömöri és nógrádi falvak lakói – akik az eredeti és igényes orosz irodalomhoz a szűkös anyagi körülményeik miatt nem jutnak hozzá – e hamisítványok olvastán maximálisan felvértezve érezzék magukat az orosz klasszikusok nagy témáival, „az Istennel, a szerelemmel, a halhatatlansággal, a bűnnel, a büntetéssel és a halállal” (8.) kapcsolatban.

Carsten Henn: A könyvsétáltató. Fordította N. Kiss Zsuzsa. Animus Könyvkiadó, Budapest, 2022, 210 oldal, 3490 Ft

Henn regénye mesébe illően érzékelteti azt a folyamatot, ahogyan az öregúr könyvek uralta világában nemhogy új lapot, de egészen új fejezetet nyit a kislánnyal való találkozás. Ahogyan a gyerekek világától is ódzkodó Carl fokozatosan meghajlik a kislány idősek bölcsességével felérő akarata előtt, és például beleegyezik abba, hogy ne csak a városlakók habitusához illőnek vélt, nekik ajánlott köteteket szállítsa ki, hanem ezzel épp ellenkező tematikájúakat is. Mert Sasa, bár öreg barátjával egyetért abban, hogy a könyv gyógyír nagyon sok mindenre, gyermeki látásmódjából fakadóan a „kuncsaftokban” egész más gyógyítandó területeket vél felfedezni.

Peter Balko: Akkor, Lošoncon. Fordította Mészáros Tünde. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 208 oldal, 3990 Ft

„– Ez nem novella!” (22.) „Az van, hogy minden novellában kell lennie nőnek, mert ha nincs, az nem novella” (25.) – olvashatjuk a szlovák szerző, Peter Balko kisregényében, amely egy igaz barátság, egy plátói szerelem, az íróvá válás, és mindezek eredményeképp egy sorsfordító, felnőtté tevő tragédia bekövetkeztének története.

Guillaume Musso: Regényélet. Fordította Füsi Lídia. Park Könyv­kiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 3999 Ft

Mire teljesen átérezzük Flora kislánya eltűnése miatt érzett fájdalmát, kiderül: az írónő „csupán” egy másik szerző, Romain Ozorski regényének a hőse. Annak a párizsi írónak a szereplője, aki mind mostanáig abban a hitben élt, hogy íróként hatalma van a szereplői felett: „amikor írtam, mindenható voltam” (163.) – vallja eddigi pályafutásával kapcsolatban.

Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted
Király Farkas: Sortűz
Mihai Radu: Átszivárgás
Ruxandra Cesereanu: Angelus

Vanessa Springora: Be­le­egye­zés. Fordította Tótfalusi Ágnes. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 185 oldal, 3499 Ft

A „vadász” tehát épp a lány messziről ordító apakomplexusát és az irodalom, az olvasás iránti szenvedélyét kihasználva tudja őt elcsábítani, aki kezdetben – a férfi részéről is igaz szerelmet feltételezve – lubickol a befutott író társaságában, s tegyük hozzá, a karjaiban is. Az viszont szintén a koraérettségét mutatja, hogy bő egy év leforgása alatt ki is tud ábrándulni a környezete által következetesen „mocskos pedofilnak” (73.) titulált íróból.

Iva Pekárková: Ide a pénzt. Fordította Forgács Ildikó. Napkút Kiadó, Budapest, 2021, 297 oldal, 3490 Ft

A naivitás azonban New York városában csak addig „kifizetődő”, amíg az adott bevándorló komoly bajba nem kerül. Ez a baj először a Jindriskához képest másképp hiszékeny, de az amerikai életérzéssel szintén össze nem egyeztethető naivitással megáldott Talibét éri utol. Aki New York városába azért hozta magával a rituális varázslatait és az amulettjét, hogy ezek védjék meg a lövedékektől és a rossz szellemektől egyaránt. Csakhogy, miután Talibéról mégse pattan vissza az egyik golyó, az afrikai törzsből ide emigráltak, plusz a kelet-európai „feleség” is kénytelen feltenni azt a most már álnaiv kérdést, hogy „lehet, hogy az egész amerikai kontinens valamiféle zavaró elektromágnes volt, ellenséges terület, ahol a Maliból származó, megbízható, jól bevált varázslatok többé nem működtek? Lehet, hogy az amulett erejét az a nevetséges kapu szívta ki a reptéren, amely sípol, amikor átmész rajta?” (178.)

Wiesław Myśliwski: Értekezés a babfejtésről
Vigdis Hjorth: A tanárnő dala
Matĕj Hořava: Pálinka
Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok

Martin Michael Driessen: Folyók. Fordította Daróczi Anikó. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 150 oldal, 3200 Ft

Driessen kötetét három, a szüzsé szempontjából látszólag egymástól független elbeszélés alkotja. Ám azáltal, hogy a küzdelem és annak metaforikus színtere mindhárom alkotásban központi helyet foglal el, illetve, hogy ennek a harcnak az időtartama és a benne résztvevők száma is folyamatosan bővül, a kötet egysége megkérdőjelezhetetlenné válik.

Ketten egy új könyvről – Annie Ernaux: Lánytörténet. Fordította Lőrinszky Ildikó. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 148 oldal, 3299 Ft

Az első nehézségben „Proust is benne van” (71.) ― ismeri be a szerző, hiszen az mindenekelőtt az emlékezés sajátosságaiból fakad. Abból, hogy az „eltűnt idő”, azaz itt egy fél évszázados időintervallum alatt az emlékezet nem csak megkopik, de rakódnak is rá olyan, sok-sok év alatt felgyülemlett tapasztalatok és érzések, amelyekkel a felidézni kívánt tizennyolc éves én még nem rendelkezett. Például azzal a szégyenérzettel, aminek az eredője a lány egy nyári táborbéli viselkedése, ahol, miután a tábor vezetőjével, H.-val eltöltött két éjszakát, teljesen kifordul önmagából. Ám az emiatt érzett szégyene nem közvetlenül az események után, hanem csak később válik a további személyiségfejlődése szempontjából fontos tényezővé.

Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! Fordította Rajsli Emese. Metropolis Media Group Kft., Budapest, 2020, 263 oldal, 3490 Ft

A regény óriási érdeme, hogy ennek a furcsa társfüggőségnek minden egyes szegmensét és tünetét láttatja. Sara patologikus ragaszkodásának eredője állandó kisebbségi érzete a barátnőjével szemben, akit valamiért mindig is valamiféle felsőbbrendű lénynek látott. Olyan teremtménynek, aki mindent a saját logikája szerint észlel: „a gravitáció az oka, ha az embert lelökik a lépcsőn. Minden fát azért ültetnek, hogy ő mögéjük guggolhasson pisilni. És minden út, legyen bármilyen kanyargós és távoli, egyetlen közös pontban fut össze ― az ő személyében. Róma egy vicc” (11.) Az azonban, hogy Lejla személyiségrajzát társfüggő barátnője szemüvegén keresztül kapjuk meg, Lejla érzéseinek közvetítése nélkül, két dolgot eredményez: egyfelől tökéletesen tükrözi egy társfüggőnek a másik személyiségével kapcsolatos (tév)képzeteit, másfelől a szerző ezzel folyamatos bizonytalanságban ― a továbbolvasás vágyában ― tartja az olvasót, hiszen egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy Lejla valóban ilyen-e, hogy más is ennyire tökéletesnek látja-e, s erre végig kíváncsiak vagyunk-e.

Radu Țuculescu: Sztálin, ásóval előre!
Szasa Filipenko: Vörös keresztek
Mircea Cărtărescu: Káprázat
Ilmar Taska: Pobjeda, 1946

Pavol Rankov: Túl a térképen. Fordította Vályi Horváth Erika. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 2990 Ft

A szlovák szerző huszonkét éves, gyerekkora óta súlyosan traumatizált hősének íráskényszere újabb bizonyíték lehetne arra, hogy a művészhajlamú ember valóságban megélt élményei ― akár tudatosan, akár tudattalanul ― mennyire erőteljesen hatnak a később születő alkotásaira. Azonban nem PavolRankovot olvasnánk, ha ezt a „tényt” nem csavarná meg sokszorosan, azaz nem mutatna rá ennek az alkotáslélektani mechanizmusnak a korántsem egyértelmű jellegére.

Goran Vojnović: Jugoszlávia, édes hazám. Fordította Rajsli Emese. Typotex Kiadó, Budapest, 2020, 281 oldal, 3500 Ft

Ezeket az eseményeket azonban a regény nem a kisgyermek szemszögéből, hanem a főhős tizenhat évvel későbbi retrospektív szemüvegén keresztül láttatja: ekkor derül ki ugyanis a már a húszas éveit taposó Vladan számára, hogy az apja mégis él. Sőt: a nyugat-szlavóniai Višnjići faluban történt tömegmészárlás felelőseként háborús bűnösnek nyilvánítva álnéven, Tomislav Zdravkovićként bujkál a hatóságok elől.

Osvalds Zebris: Gyerekrablás Rigában. Fordította Laczházi Aran­ka. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019, 195 oldal, 2990 Ft

Zebris a lett nép történelmének egyik meghatározó korszakába részben retrospektív módon vezeti el az olvasót. Regényét azzal az 1906-os karácsonyi eseménnyel kezdi, amikor a főhős, az agglegény, középkorú Rũdolfs „eltulajdonít” három gyereket egy rigai játszótérről. A gyerekrablás azonban – derül ki a visszafelé láttatott történésekből – mindössze egyik tünete annak a „felfordulásnak”, amely a letteknél egy évvel korábban, 1905-ben kezdődött. Ekkor indult Rigában a „hangos húszévesek türelmetlen sprintje” (23.), mégpedig két célkitűzéssel. Egyfelől, hogy népüket az 1905-ös orosz forradalmi mozgalom mintájára a cári rezsim elnyomása alól függetlenítsék, másfelől, hogy a balti területeken ekkoriban túlzott befolyással bíró német nagybirtokosok rabigája alól a parasztjaikat felszabadítsák.