► A Merítés-díj szépprózazsűrijének podcastja

A Moly olvasói rájöttek már arra az elemi dologra is, hogy attól, hogy a kiadótól megkapják a könyvet, amiről írnak, még nyugodtan lehúzhatják, nincsenek lekötelezve, lekenyerezve. Örülök, hogy ezt mondják, hiszen ezzel a recenziós példány fogalmát határozzák meg. „Az olvasó azt írja meg, amit gondol.” Igen, az olvasó azt. A kritikus is.

A Városmajor 48 Alapítvány által szervezett beszélgetések 43. vendége Szilágyi Ákos volt, aki az ÉS-nek is kedves szerzője, kiadtuk 2010-ben A populista című könyvét is. Legutóbb szeptember 6-án jelent meg nálunk Lakodalmas keserves című Posztpetőfi Sándor-verse. A beszélgetés Kicsiny Balázs Akit a saját sorsa bátorít föl című kiállításának terében zajlott az Art Departmentben.

► Berta Ádám: Gyerekkorunk legszebb nyara. Cser Kiadó, Bu­da­pest, 2024, 256 oldal, 4995 Ft

Különböző antológiákban és periodikákban olvasva Berta Ádám novelláit, mindig érezni lehet, hogy nyelve elüt a legtöbb írásétól, egyszerű prózanyelvet használ, de fifikás, sok a játék, az irónia, izgalmas a történetmondás, néha vázlatos a szöveg, sokszor minimalista, néha átjárja a szimpla történetet valami irracionális, netán misztikus enigmatikusság. A mindennapi banalitások mögött titkok sejthetők, de csak megsejthetők, kimondva azért nagyrészt nincsenek. A novella sokszor szembe megy az olvasói elvárásokkal, sőt, a magas irodalmi trendekkel. Sokszor nincs fogódzó, vagy éppen túl sok van. Az író sokat játszik a nyomkeresőkkel, a mindent megfejteni akarókkal. Mintha minden szellemességével azt üzenné, hogy nem kell mindent megoldani, nem kell mindent komolyan venni, nem kell mindig mindenhol mélyebb összefüggéseket keresni.

► Tilos Rádió, Majom a vízben – irodalmi rádióműsor, olvasókör. Minden második hétfőn 17.00–18.30

Jó lenne itt egy könyvklub, írtam Czabán György ötletére helyeselve (Szabadrádió, ÉS, 2022/36., szept. 9.), azóta már van is. Szó volt mostanában Tar Sándorról, Kabai Lórántról, Cormac McCarthy életművéről (nem Cormack, hanem Cormac), hallhattunk Ivo Andrić és Saša Stanišić regényeiről, mert sorozatot kezdtek a szomszédos népek irodalmáról.

► Nagy Gerzson: Meddig él egy anya. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 192 oldal, 3990 Ft

Meddig él egy anya? A regénycímben lévő kérdés nemcsak arra vonatkozik, vajon meddig nem tud a felnőtt nő, Ágota szabadulni lehetetlen helyzetéből (ráadásul az anya ebben a regényben nem túl rokonszenves, miközben persze szerencsétlen), hanem a cím arra is utal, hogy az anya lényétől nem szabadulhatnak a gyerekek, akkor sem, ha elmenekülnek előle. (…) „Meddig él egy ember?” – hangzik el a kérdés a 45. oldalon. Ameddig emlékszünk arra, hogy itt lakott valaha? Ameddig még halála után is kint van a neve a postaládán? (Ugyanakkor a lány neve nincs kint a postaládán. Akkor ő valójában nem is él?)

► Nyáry Krisztián beszélgetése Nagy Bencével a Moly.hu-ról – Buksó, 83., a 24.hu podcast-sorozata

A Molyról sok mindent szoktak mondani pró és kontra, kívülállóként mindezt nehezen látom át. A beszélgetésben Nagy Bence nem kapott kemény kérdéseket, de Nyáry Krisztián Facebook-posztjának kommentjeiben szóba kerültek vélt vagy valós kifogások. Van, aki azt nehezményezte, hogy a munka nagy részét a felhasználó közösség végzi ingyen. De hiszen ez a projekt lényege, nem?

► Láng Zsolt: Az emberek meséje. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 489 oldal, 6299 Ft

Láng a vele készített interjúmban azt mondta: „A gyilkosság volt az élesztőm” (ÉS, 2024/18., május 3.). Valójában minden gyilkosság rejtélyes. De a legnagyobb rejtély nem más, mint az emberek – akárhonnan nézzük – örökké megbízhatatlan meséje. A cselekmény végig kitartott feszültsége éppen abból a dilemmából következik, elhisszük-e, hogy a véletlenül bekövetkező események elkerülhetetlenek. Eddig a Bolyai volt Láng Zsolt legtitokzatosabb regénye, de Az emberek meséje még megfejthetetlenebb, és ezért még izgalmasabb.

► Biró Zsombor Aurél: Vissza­té­rő álmom, hogy apám vállán ébredek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 180 oldal, 3990 Ft

Pályakezdő regény ritkán szokott ennyire beletalálni az aktuális irodalmi közérzet kellős közepébe. Mégpedig úgy, hogy az író nem szimplán trendi akar lenni, nem az van, hogy leveszi, mi lóg a levegőben – hanem saját műhelyében alaposan végiggondolja a dilemmákat, és eredeti képzelőerővel adja meg válaszát a kor (a mai semmilyen kor és a saját zsenge életkora) kínálta kihívásokra. Ráadásul a rendelkezésre álló csekély életanyagát játékos humorral kezelve szól hozzá a családregény (aparegény, anyaregény), a bildungsroman, a generációs regény, az autofikció és „a regény regénye” témákhoz, a hiperrealizmus vs. szövegkígyó, avagy a macsóizmus vs. feminizmus kérdéséhez. Nem utolsó sorban az őszinteség, hitelesség vs. hazugság, fantázia álkérdéséhez is. És még szex is van.

► Olimpiai Klub, műsorvezetők-szerkesztők: Turák Péter, Warholik Zoltán és Horváth Ádám, Klubrádió, péntek 20.00–21.00

„A kommentátort is a győzelem teszi sikeressé” – ezt már Vitray Tamás mondja, akivel Warholik Zoltán beszélget jó félórán keresztül. Nagy dobás ez a beszélgetés, remek indítás. A 91 éves legendás televízióst nem lehetett könnyű megszólaltatni, Warholik tanár urazza, sejthetően korábban is kapcsolatban állt vele. Vitray Rómától Athénig huszonegy nyári és téli olimpiát közvetített, 1960-tól 2004-ig. Warholik jól kérdezi, Vitray pedig jókedvvel válaszol. Az őt ismerők hallhatták már egyes történeteit, de nagyon jólesett őket összeszedve újra hallani. Ennél szebb indítását nehezen lehetett volna elképzelni egy olimpiai műsornak.

► Nem rossz könyvek – a 444.hu podcastja. Nádasdy Ádámmal beszélgetett Ott Anna és Horváth Bence.

Nádasdy Ádám nyitotta meg egy fergeteges beszéddel a 95. könyvhetet, és megjelent új verseskötete, a Billeg a csónak. A kötetet nem annyira fergetegesnek, mint inkább nagyon barátságosnak nevezném, személyen túli személyesség van benne és sok finomság. Aki pedig Nádasdyt olvas vagy hallgat, nemigen teheti meg, hogy előbb-utóbb ne jó ismerőseként gondoljon a szerzőre, akkor is, ha élőben nem ismeri. Ez nagy szó. Szóval minden indok megvolt rá, hogy legyen vele ez a beszélgetés.

► Szép versek 2024. Válogatta Turi Tímea. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2024, 256 oldal, 4999 Ft

► Körkép 2024. Harminchét mai magyar író kisprózája. Vá­lo­gat­ta Szegő János. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2024, 344 oldal, 4999 Ft

A könyvhét ünnepi pillanatai közé tartozik minden évben ennek a két antológiának a megjelenése. 1964 óta léteznek, és csak egyszer, 2020-ban nem jelentek meg a pandémia miatt, hogy aztán 2021-ben két év terméséből válogassanak. Hagyomány, hogy ezek a gyűjtemények sokszínűek, megbízhatóak, színvonalasak – és mindig kimarad belőlük valami. A szerkesztők lelkiismeretesen átnézik az elmúlt év folyóiratait és a hetilap ÉS-t, hogy a szerintük legjobb, legérdekesebb írásokat megtalálják. A két szerkesztő neve garancia a minőségre.

► Görcsi Péter: Várni a 29-esre. Regény. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 466 oldal, 4999 Ft

A kötetzáró levélben a fiú azt írja: „én magam nem vagyok író” (463.). Na persze. A regény szerzője nagyon ügyesen beszélteti kitalált „nem-író” hősét, elhiszem, hogy ő pont ilyen. Izgatottan követem emlékezését, elkábít és megvisel az emlékező alkati gyámoltalansága. És már megint eszembe juttatja egy magyar regény – Závada és Jánossy után – Flaubert „dezillúziós” remeklését, az Érzelmek iskoláját.
Görcsi Péter kiváló regényt írt. Nem lehet letenni. Aztán meg nem lehet nem rá gondolni. Mióta elolvastam, csak az van a fejemben, miért érdemes várni a 29-esre, akkor is, ha nem jön.

Így kellene a rádióban irodalomról beszélgetni, ahogyan itt csinálják. Egyébként ugyanolyan izgalmas terület ez, ha jól van megmutatva, mint a közélet vagy bármi más népszerűbb kulturális jelenség. Biztos vagyok benne, hogy akiket érdekel az irodalom, szívesen hallgatják ezeket az félórákat. Persze kell hozzá egy szakértő, aki nem unalmas, lényegre tör, tudja, hogyan lehet fölkelteni az érdeklődést.

Most jelent meg Láng Zsolt új regénye, Az emberek meséje. Novellák, esszék, kritikák, naplók, drámák mellett írt már öt regényt, ez a hatodik, a Perényi szabadulása (1993), a Bestiárium három kötete (1997–2011) és a Bolyai (2019) után. Más, mint a korábbiak, azonban közös az életműben a formai kényszerek nélküli írás gyakorlata. Az új regény hátterében a máig felderítetlen chevaline-i gyilkosság húzódik meg, miközben egy apa-fiú történetet is kapunk megint. A legfontosabb helyszín pedig egy fiktív erdélyi falu: Medárd.

► Kovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd minden. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024, 470 oldal, 4999 Ft

Eredeti a hangütés. Ez a regény olyan mesterséges nyelvet talál, amelyen a szokásosnál lazábban lehet beszélni a falu világáról. (Ebben és csak ebben Bognár Péter regényeihez hasonlít.) Komikus elem sok van itt, parodisztikus vagy ironikus elem nem sok. Ám mintha egyensúlyozás lenne a humor és a komolyság között, és a végén mégis valami komorabb hang győzne, és ez nem biztos, hogy jó. Az a hang ugyanis nem párosul kellő mélységgel. Ez nem feltétlenül volna baj (mily sekély tud lenni a mélység…), ha nem éreznénk azt, hogy a fokozatos megkomolyodás szerzői szándék.

Több mint húsz éve vannak jóban a beszélgetők, félszavakból értik egymást, ez nem válik hátrányára a dialógusnak, inkább olyan, mintha a kérdező direkt késve adagolná az információkat. A végére azért összeáll a kép. Szűcs Teri édesanyja orosz zsidó asszony, a szerző a maga anyanyelvét nem tökéletesen beszéli (ennek ellenére a könyv tele van orosz félmondatokkal), élettársa a szlovén Maja, akivel angolul beszélnek, bár ő megtanul oroszul is Teri anyjának kedvéért, ámde unokák bizony nem lesznek. A „középkorú leszbikus lánygyermek” meséli el a kötetben anyja ötévnyi betegségtörténetét, illetve az öt év gondozástörténetet.

► Demény Péter: Forog bennem. Esszék. Ariadné Könyvek, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2023, 176 oldal, ármegjelölés nélkül

Számomra ma Demény Péter a legizgalmasabb magyar esszéista. Sokan vannak kiválóak, de ő talán a legmeghökkentőbb. Néha kiszámíthatatlan, merész állításokat tesz, néha a bátrabbnál is egy fél fokkal merészebb, néha a személyesnél is magánjellegűbb, ámde közben alapos, körültekintő, méltányos, pontosan tudja, mi merre meddig. Nem árul zsákbamacskát, nem ötöl-hatol, nem mondja, hogy ha akarom így, ha akarom úgy. Azt mondja, amit gondol. Lehet, hogy az újságírói múltja az oka, lehet, hogy más családi oka van, de Demény Péternek mindig olyan viszonya van a tárgyához, ami kikezdhetetlenül az övé, megkérdőjelezhetetlenül tisztességes, a szónak abban az értelmében, hogy ha a szerzőt álmából fölvernék, akkor is pont azt mondaná, amit az alapos gondolkodás, meditálás, árnyalás során kiküzdött magából. Személyesen „kiküzdött” írások ezek, de nincs bennük semmi fárasztó küzdelem, semmi izzadtság. Gördülékenyek, lazák, jól olvashatók, szellemi izgalmat és olvasói örömöt egyaránt adnak.

(Mese – Móricz Zsigmond híres szép történetei. Kossuth Rádió, 2024. március 4–9.)

Mindez most azért érdekes, mert a Kossuthon a múlt héten, láss csodát, mintha tisztelegni szerettek volna a maguk módján a csodás Móricz-monográfia előtt, esténként Móricz-meséket adtak. Hétfőtől szombatig nyolc után Móricz Zsigmond híres szép történetei címmel ment egy réges-régi sorozat. Nem a mostani NER-rádió érdeme. Az archívumban találták, ami kimeríthetetlen kincsesbánya, 1993-ban készült a felvétel. A szerkesztő Marschall Éva, a rendező Gáll Ernő volt, sajnos, nem derült ki, a hangmérnök ki lehetett, pedig szépen dolgozott ő is. Mácsai Pál mondja a meséket, mégpedig káprázatosan.

Kertai Csenger: B. rövid élete. Kisregény. Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2023, 98 oldal, 2900 Ft

Engem első ránézésre jobban érdekeltek a megváltásnál a szövegben ügyesen megformált váltások. Mígnem rájöttem, hogy a beszédmódok hatásos váltásai mögött valóban az egzisztenciális útkeresés áll, a lehetőségek számbavétele. A hangok, a műfajok, a megszólalásformák váltogatása kísérleti jellegű. A kísérlet pedig az esszé műfajával áll kapcsolatban. Mégsem esszéregény ez – bár tartalmaz esszészerű részeket –, inkább egy nevelődési regény nyomait fedezhetjük fel benne. Néha naplóformát ölt, néha a vallomás, az elmélkedés, a hitvita, a perlekedés, a példabeszéd, és végül a lírai költészet hangján szólal meg. Zavarba ejtő már a szerkezete is.

(Ahogy tetszik – Kritikai podcast #36: Cormac McCarthy két utolsó regényéről, Litera, 2024. február 10.)

Igazából kár, hogy mind a ketten úgy látják, nem olyan jó ez az ikerregény, mert így nincsen vita, nem hangzanak el erős ellenérvek. Éppen ezért Greff András próbál dicsérni is. Jelentős szerző, aki élete végén száraz keserűséggel igyekszik megtalálni azt, ami még érdekli, valláspótlékot találni, leginkább a természettudományokban. „A bánatos hang tetszett Az utasban” – teszi hozzá. Azok olvassák el, mondja, akik olvasták a korábbiakat, és kíváncsiak, hogyan búcsúzik el egy nagy amerikai író. Szekeres Dóra pedig azzal zárja: olvassák el, lehet, hogy másként fogják látni.