Tóth Vivien

Mikor újra bejött hozzám, mintha törölték volna a beszélgetést a fejéből. Évek mentek el így. Nekem meg ketyegett a biológiai órám. Féltem, hogy bedarál a nagymutató. Benyúlok a combom alá, már jó meleg a műanyag. Nyílik az ajtó, az asszisztens engem szólít, a szívem ott dobog a torkomban. Próbálom lenyelni, hogy visszakerüljön a helyére, de nem megy. Mesélem a tüneteim, közben az jár a fejemben, hogy valami baj lehet velem, mert az nem lehet, hogy egy kis élet lakik bennem. Talán rákom van. Egy daganat elzárja a méhem kijáratát, ezért nincs vérzésem. Azt sem tudom miről beszélek, de elhiszem magamnak. Felfekszem az asztalra, kedves a doktornő, nyugtat, lazuljak el. Gratulálok, ez bizony egy kisbaba. Nem daganat? Mosolyog, nem. Mutatja az ultrahangot. 18 milliméter, akkora, mint egy málna. Eszembe jut a gyümölcs édes íze.

Tovább

Áll a mentő a ház előtt, tudom, hogy hozzánk jött. Véres a járda a bejárat előtt. Hat éves koromban anyám bejelentette, hogy egyszer ki fog ugrani az erkélyről. Ezt kaptam a szülinapomra. Elég lett volna a plüss, de megfejelte egy traumával. Egész nap sírtam, fogtam a szoknyáját, hogy visszahúzzam, pedig messze volt a korláttól, a kanapén ült. Remegtem mellette, előre gyászoltam, majd másnap elfelejtettem. Sokszor felvetődött benne az ötlet, akkor is, amikor kiöntöttem a pudingot a szőnyegre. Fogta az erkélyajtó kilincsét, üvöltöttem artikulátlanul, hogy ne vegye el tőlem az anyám, kihajolt, és behozta a vödröt. Rám parancsolt, hogy halkabban legyek, a pudingot akarja felmosni. Meg volt az a másik eset, amikor apámmal kaptak össze, és kirohant az erkélyre.

Tovább

Lekaparták a nevem a postaládáról. Nem jött meg a pénz. Vagy megjött, csak a postás anyám zsebébe tette a postaláda helyett. Nehezen veszem a lépcsőfokokat, lefele húz a szégyen, amit miatta érzek. Vajon könyörög érte, vagy elég, ha megcsillan a képzelt szegénység a szemében? Működik a lift, szól utánam a szomszéd. Belépvén a lakásba, megcsap a bujkálás szaga. Nem elég nagy a konyhánk, könnyen megtalálom. Hazugságát már kitalálta, az életén töpreng, amit én csesztem el, amikor kettészakítottam vagináját. Ezt betéve tudom már, tíz éve verte belém a karácsonyfa mellett. Egyél szépen még szaloncukrot, a büdös picsádat, te kurva gyerek, hogy miattad lettem ilyen löttyedt, melyik a kedvenc ízed? A karamellás?

Tovább
Élet és Irodalom 2019