Jónás Tamás

A boldogság sosem gyanús, de mindig megvan a böjtje. Tehát Flóra teherbeeséséről a szülők tehetnének? Nem ők. De a boldogságuk. Mennek be az iskolába. Flóra otthon marad. Gondolkodnak, hogy hívjanak-e mellé valakit felügyelni, amíg ők kiderítik, ki lehet az apa. De minek. Akkor már. Ez a hányavetiség persze kifogásolható, ez a túlzott bizalom, mindig eshet újabb baj.

– Álljon fel, aki tudja, Flóra kikkel barátkozott. Úgy.

Az osztályfőnöknő derékig szoknya, afölött ing, de melltartó nincsen. Combközépig szoknya, alatta magassarkú csizma szára. Milyen jogon is kérdez ő ilyesmit?

Mindenki felállt. Majdnem. De a maradék is felállhatott volna, tudták mindannyian (vagy úgy tudták), hogy úgy nem barátkozott Flóra senkivel. Talán, akik nem álltak fel. Talán, akik elpirultak. Mind lány. Kétszer annyi lány volt az osztályban, mint fiú, de a fiúk mind álltak.

– Tanárnő, a Flórát egyáltalán nem érdekelték a fiúk.

Ezt fiú mondta.

– Vele lehetett haverkodni.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024