Jónás Tamás

– Be akarom neked mutatni a barátnőmet – ezt úgy mondta, mintha azt mondaná, ugyan neki nincsenek ekkora mellei, mint nekem, de ő is egy érdekes lány, ha másért nem, hát mert én azt állítom.

– Tudom – ezt se hallotta meg, már ment is, hogy elém hozzá leendő szerelmemet.

Hatan ültünk az asztalnál, ő és én a legtávolabbi pontokon, mintha a többiek távol akartak volna tartani minket egymástól. Milyen hiábavaló igyekezet volt. A vele szemben ülő lány folyamatosan szóval tartotta, nem törődött vele, hogy megszakított egy olyan beszélgetést, amit talán senki másnak nem engedek meg, de ő a túljátszott részegségére hivatkozva közénk lépett, egy lényeges mondat közepén voltam, s olyan közel Annához, hogy el kellett löknie minket egymástól. Éppen elmondtam neki egy verset, amire nagy mellű barátnője szólított fel, engedtem ennek az olcsó manipulációnak, Anna szemébe mondtam a sorokat, ritmust tévesztettem, zavaromban elcsuklottam, a hátam mögött ugyanis a csapos barátom elejtett egy poharat, ránk figyelt ugyanis, éreztem a méltatlankodását, nem szabadott volna a lánnyal szóba elegyednem.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A boldogság sosem gyanús, de mindig megvan a böjtje. Tehát Flóra teherbeeséséről a szülők tehetnének? Nem ők. De a boldogságuk. Mennek be az iskolába. Flóra otthon marad. Gondolkodnak, hogy hívjanak-e mellé valakit felügyelni, amíg ők kiderítik, ki lehet az apa. De minek. Akkor már. Ez a hányavetiség persze kifogásolható, ez a túlzott bizalom, mindig eshet újabb baj.

– Álljon fel, aki tudja, Flóra kikkel barátkozott. Úgy.

Az osztályfőnöknő derékig szoknya, afölött ing, de melltartó nincsen. Combközépig szoknya, alatta magassarkú csizma szára. Milyen jogon is kérdez ő ilyesmit?

Mindenki felállt. Majdnem. De a maradék is felállhatott volna, tudták mindannyian (vagy úgy tudták), hogy úgy nem barátkozott Flóra senkivel. Talán, akik nem álltak fel. Talán, akik elpirultak. Mind lány. Kétszer annyi lány volt az osztályban, mint fiú, de a fiúk mind álltak.

– Tanárnő, a Flórát egyáltalán nem érdekelték a fiúk.

Ezt fiú mondta.

– Vele lehetett haverkodni.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább
Élet és Irodalom 2019