Mártonffy Marcell

Ha egy nyugalmazott pápa (papa emeritus) megtöri a hallgatást, amelyet visszalépésekor ígért, és véleményét az egyházban zajló folyamatokról a nyilvánosság elé tárja, könnyen az ellenpápa szerepében találhatja magát, ha akarja, ha nem. S ha ő maga nem akarná, akadnak bőven olyanok, akiknek kapóra jön egy saját pápa mint megfellebbezhetetlen tekintély és hivatkozási alap: mint maga az időlegesen háttérbe szorult, de el nem némítható igazság a hivatalban lévő utód tévelygéseivel szemközt.

Tovább

Az év két nagy keresztény ünnepköre közül első pillantásra a karácsonyi látszik közérhetőnek és a húsvéti tartalma nehezebben hozzáférhetőnek. Karácsony népszerűbb, húsvét exkluzívabb: az előbbi úgyszólván mindenkié, s ha az utóbbi is, akkor csak azért, mert jóval határozottabban elkülönül benne a szoros értelemben vett vallási hagyomány és a néprajzi elemek mozaikja. Az egyházi tisztségviselőknek nem kell homlokukat ráncolva emlékeztetniük a locsolkodás és a misztérium távolságára, egyidejűségük nem kelt megbotránkozást: a tavasz és a feltámadás jól megfér egymás mellett, noha különbségük is nyilvánvaló.

Tovább

Tovább

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai 2017. november 20–24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A hagyományos kifejezés eredeti értelme szerint „az apostolok küszöbéhez” járultak: egy ötévente esedékes utazás keretében – amelyre ezúttal kilenc évvel az előző, hasonló célú látogatás után került sor – beszámoltak a helyi egyház helyzetéről a pápának és az illetékes vatikáni hivataloknak. A kötetlen beszélgetést, tanácskozást, hivatalos jelentést, felsőbb útmutatást és a zarándoklat különböző elemeit magában foglaló programmal kapcsolatban több tudósítást is közölt a Magyar Kurír. A katolikus hírportál munkatársai az esemény során szerzett tapasztalataikról kérdeztek néhány püspököt, s az eddig megjelent interjúkhoz várhatóan továbbiak társulnak. Ferenc pápa kétórás megbeszélést folytatott a magyar egyházvezetőkkel – az ennek légkörére és tartalmára vonatkozó kérdés természetesen első helyen szerepel az interjúkban.

Tovább

A magyar egyházvezetés értékbizonytalanságát kivált éles megvilágításba helyezte a menekülteknek segítséget nyújtó civil szerveződések erőteljes morális válasza a krízishelyzetre. Sokakban felötlött a Máté-evangélium 25. fejezetének apokaliptikus jelenete, amely Krisztust a nélkülözőkkel azonosítja, és tanításának lényegét – az utolsó ítélet nézőpontjából – a nélkülözők szolgálatában mutatja fel. Az eredetileg sajátos céllal, egy környezetétől elkülönült zsidókeresztény csoport vigasztalására és öntudatának megerősítésére íródott szöveget gőgös félreértés volna bárki fejére olvasni (ezt legkevésbé a nagyszabású tabló indokolná). A jelenet azonban okkal vált a humánum követelménye szerinti önzetlenség allegóriájává, hiszen sokan vállalkoztak olyan, mindenfajta hitvallástól függetlenül cselekedetekre, amelyek akarva-akaratlanul az evangélium szeretetparancsának engedelmeskednek.

Tovább

Tovább

Az ÉS könyve májusban - René Girard: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. A kereszténység kritikai apológiája. Fordította Sujtó László. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2013. 232 oldal, 3295 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Szűcs Teri: A felejtés története. A holokauszt tanúsága irodalmi művekben. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 224 oldal,2600 Ft

Tovább

A magyar parlament által először 2011 júniusában elfogadott, majd az év végén csekély módosításokkal végérvényessé vált egyházi törvény az országgyűlésre bízza annak eldöntését, hogy mi minősül egyháznak vagy vallási közösségnek és mi nem. Annak ellenére rendelkezik így, hogy a vallási közösségek, illetve az egyházak önértelmezésébe kívülállóknak nincs illetékességük beleszólni.
Tovább

Marcel Lefebvre érsek, a X. Szent Piusz Papi Testvérület nevű ultrakonzervatív katolikus tömörülés vezetője a kánonjog értelmében kiközösítette magát az egyházból, amikor 1988 júniusában engedély nélkül felszentelt négy püspököt. Az érsek már korábban „újmodernista" és „újprotestáns" tendenciákat kárhoztatott egyházában, elutasította a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) tanítását, és saját papneveldét alapított Svájcban. Bírálata egyaránt sújtotta VI. Pált - akinek „katasztrofális pápasága", „liberalizmusa" több kárt okozott, „mint az 1789-es francia forradalom" - és II. János Pált, aki pápasága kezdetén ellátogatott a római zsinagógába, majd találkozóra hívta Assisibe a világ legkülönbözőbb vallásainak képviselőit.
Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tolcsvai Nagy László: Pilinszky János. Kalligram Könyvkiadó, 2002. 200 oldal, 1400 Ft
Tovább
Élet és Irodalom 2019