László Noémi: Műrepülés. Kürti Andrea illusztrációival. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020, 70 oldal, 3300 Ft

A kötet egyik kritikusa kiemelte már a test és lélek távolságának motívumát, amelyet Kürti Andrea illusztrációi a test mögött lebegő, gyakran világos árnyékokkal jelenítenek meg. Az Ember című vers és a címadó Műrepülés ugyanezt a személyiség láthatatlanjaként, vagy az életút során letört, eltűnt, kicsorbult részeiként mutatja meg. Több vers is beszél arról, ahogy elfogynak, elsodródnak az emberből a dolgok az élet során. Az viszont, ami ellensúlyként megjelenik a könyvben, archetípusszerűen villantja fel a másik lehetőséget is: a szonettkoszorú-témává formált tenger vagy a kőbe zárt város az életnek és az épülésnek a jelölői, noha egyik kép sem mentes a Műrepülésben az ambivalenciáktól.

Az nyilvánvaló, hogy egy hiphop dalszöveg máshogyan és mástól lesz jó/működőképes, mint egy heavy metal dalszöveg vagy egy alternatív regiszterben működő szöveg. Fentebb azt mondtam, az értelmezések hangneméből olvasható ki elsősorban, hogy a tanári értelmezés nem veszi figyelembe az alternatív kódot, implicite tehát a kontextust. De mi volna az „alternativitás” szubkulturális jelölője? Amikor Lovasi Andrást arról kérdezik egy interjúban, hogy volt-e valami eltervezett például a Kispál és a Borz színpadi imázsában, akkor inkább negatív értelemben tartja ezt meghatározhatónak: hogyan nem kinézni. Aztán mégis eszébe jut egy „újraértelmezett”, ironikus viseletté tett bőrkabát. Ez azért is fontos, mert a téma nemzetközi szakirodalmában az alternativitást általában jellegzetes stilisztikai határátlépésekhez, transzgressziókhoz kötik. Mindenféle popzenei stílust lehet alighanem valamiféle bricolage-ként jellemezni, de az alternatív zenékben ez az elem hangsúlyosabb.

Bob Dylan: Lyrics. Dalok
Bródy János: 52 év dalszövegei
Sarány István: Garabonciások
Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének

Van egy író, százharminc éve született, Karácsony Benőként jegyezte a könyveit. Többek számára afféle titkos kamaszkori kedvenc, de akik így vannak vele, jellemzően nem az iskolában vagy bölcsészkaron találkoztak a regényeivel, hanem valamilyen titokzatosabb és személyesebb úton-módon. A Felméri Kázmér-regények (Napos oldal, A megnyugvás ösvényein) olyanok, mintha Szerb Antal regényhőseit kissé az élet peremterületei felé tolnánk el, de úgy, hogy elemző- és reflexiós készségük, művészi érzékenységük megmaradjon. Ha mindehhez a Rejtő Jenő-féle helyzetkomikum iránti fogékonyságból és nyelvi sziporkákból is hozzászámítunk valamit, akkor már szinte kész is a koktél. Arra viszont vigyázni kell, hogy az alaphang a melankóliáé és a rezignált bölcsességé legyen.

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 236 oldal, 2990 Ft

Lapis József: Az elmúlás poétikája

Lapis József: Líra 2.0: közelítések a kortárs magyar költészethez

Kollár Árpád: Milyen madár

Németh Zoltán: Kunstkamera

Ketten egy új könyvről - Láng Zsolt: Szerelemváros (és más történetek). Kalligram Kiadó, Pozsony 2013. 249 oldal, 2900 Ft

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Milyen lehet a „budapesti francia irodalom”? Van-e értelme egyáltalán egy ilyen fogalomnak? Kosztolányi egyik közismert kijelentésében a nyelvhez köti az irodalom identitásának kérdését („Magyar író az, aki magyarul ír”), de a dolog persze valamivel bonyolultabb. A magyar könyvkiadás jó érzékkel kezdte el lebontani mostanság ezt az egyre merevebbnek tűnő keretet, és Ilma Rakusa, Melinda Nadj Abonji, korábbról Tomaso Kemény vagy Agota Kristof könyveinek magyar nyelvű kiadása jó lehetőség a kérdés újragondolására: beépülhetnek-e és hogyan a magyar származású szerzők (akár magyar tapasztalatokat is feldolgozó) idegen nyelven írott művei a magyar irodalmi gondolkodásba?

Markó Béla: Visszabontás. Szonettek