Wagner István

(Vija Celmins / Gerhard Richter. Double Vision, Hamburger Kunsthalle. Megtekinthető augusztus 27-ig.)    

Tovább

Timeless. Contemporary Ukrainian Art in Times of War, Bode-Museum, Berlin, megtekinthető augusztus 20-ig.

Tovább

Cornelia Gurlitt & Anton Kolig – Reise der Herzen, Lentos Kunstmueum Linz, megtekinthető augusztus 13-ig.

Tovább

Tovább

(Vladimir Baranoff-Rossiné, Galerie Le Minotaure, Párizs. Megtekinthető július 29-ig.)

A Le Minotaure galériát 2002-ben alapította Benoit Sapiro, a Párizsi Iskola (L’École de Paris), valamint Közép- és Kelet-Európa avantgárdjának specialistája. Vezetője kezdettől fogva számontartja és forgalmazza a mi modernjeinket is, rendszeresen részt vesz a budapesti művészeti vásárokon. Székhelyén most Vladimir Baranoff-Rossiné (1888–1944) sokoldalú festő-szobrász-zenész-feltaláló retrospektív tárlatát mutatja be, aki az ukrajnai Herszonban született jómódú, középosztálybeli zsidó famíliában, és Auschwitzban ölték meg. A kiállítás átöleli a mester teljes pályafutását, műveit a család tulajdonából, valamint számottevő európai és amerikai köz- és magángyűjteményekből kölcsönözték, szomorú aktualitása a szomszédságunkban dúló háború.

Tovább

(Ursula – Das bin ich. Na und? Museum Ludwig, Köln, július 23-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König 400 oldalas kétnyelvű, német–angol katalógusával, 242 képpel)

Ursula – Ez vagyok én. Na és? – ez a tárlat provokatív címe, amelyet utolsó, 1995-ös önarcképétől kölcsönöztek. Az olajfestményen örökös bubifrizurája alól óriási, sokszorosan körülkontúrozott kék szemmel és műszempillával mered a nézőre, rúzsos ajka sarkában mintha mosoly bujkálna – az általa okozott meghökkenést élvezve –, lila alapon fehér gyöngyös és rojtos szegélyű ruháján applikált barna prémmellekkel, valódi pávatoll kitűzővel, tarkabarka virágos tüll ruhaujjakkal, csípőre tett kézfején vérvörösre lakkozott körömmel. Körülötte rózsaszín gomolyfelhő-kavalkád barokkos mustrái, és az általános „flamboyant” hatást még mozgalmasabbá teszik az ecsetvonások apró rovátkái, amelyek szinte hímzéssé vagy horgolássá varázsolják a felszínt.

Tovább

(Retrotopia. Design for Socialist Spaces, Kunstgewerbemuseum, Berlin. Megtekinthető július 16-ig, a dortmundi Verlag Kettler gazdagon illusztrált, 144 oldalas angol katalógusával.)

A berlini Iparművészeti Múzeum kezdeményezésére nyolc posztszocialista ország (észtek, litvánok, lengyelek, magyarok, szlovákok, horvátok, szlovének és ukránok) testvérintézményei fogtak össze, hogy Retrotopia – Dizájn a szocialista térségből címmel az 1950-es évektől az 1980-as évekig készült terveiket és termékeiket bemutassák. Ennek a régiónak a feltérképezése a beható kutatások nyomán Európa nyugati felének fehér foltok eltüntetését jelenti, a keletieknek pedig lehetőséget ad az újraértékelésre, ezzel is hozzájárulva a globális dizájntörténelem teljessé tételéhez.

Tovább

(Stepping out! Female identities in chi­nese contemporary art. A kiállítás június 25-ig látható a Museum der Moderne Salzburg mönchsbergi részlegén.)

Azért fogott össze a norvég Lillehammer művészeti múzeuma és Koppenhágából a dán Kunstforeigningen GL Strand, hogy negyedszázada először bemutasson ugyanennyi mai kínai női képzőművészt. Kilépés! – Női identitások a kortárs kínai művészetben címmel fiatal pályakezdőtől rangos mesterig terjed a korhatár, száznál több mű erejéig, amelyek közt grafika, festmény, fotó, film, plasztika, installáció és performansz egyaránt szerepel. A salzburgi modern művészeti múzeum mönchsbergi részlege ehhez illő tálalást nyújt két teljes emeletén.

Tovább

(Kiki Kogelnik: Now is the Time, Kunstforum Bank Austria, Bécs. Megtekinthető június 25-ig, a heidelbergi Kehrer Verlag német vagy angol katalógusával, 280 oldalon 150 színes képpel, majd Zürich és Odensee a közös vándortárlat következő állomása.)

A mostani bécsi tárlat eddigi legnagyobb retrospektívája mintegy 180 alkotással, amely a bécsi és New York-i székhelyű Kiki Kogelnik Foundation jóvoltából jött létre a Kunstforum Bank Austria, a svájci Kunsthaus Zürich és a dániai Kunstmuseum Brandts Odensee összefogásával. A tárlat címét – Now is the Time – 1972-es képétől kölcsönözték, és hét tematikus fejezetben mutatja be játékos, koloritgazdag és mégis politikailag mélyen elkötelezett életművét festmények, rajzok, kerámiák, installációk és fotós, valamint filmes performanszainak dokumentációja révén.

Tovább

(Alex Katz – Cool Painting, Albertina, Bécs, június 4-ig, a Hatje Cantz 224 oldalas német vagy angol katalógusával)

Az Action Painting gesztusfestészetéhez közelíti, hogy képeit néhány óra alatt befejezi széles ecsetvonásokkal, nedvesre felvitt nedves technikával, de ezt aprólékos felkészülés előzi meg kisebb ceruza-, szén- és olajvázlatokkal, aztán a végleges vászonnal azonos méretű kartonsablonnal. Így éri el az értelem és érzelem, az indulat és a precíz kalkuláció közötti kényes egyensúlyt, amely munkáinak mélabús hűvösségét, azt a bizonyos „három lépés távolságot” biztosítja. Öröklét helyett a jelent, a pillanatot szeretné megragadni.

Tovább

(Wayne Thiebaud, Fondation Beyeler, Basel – Riehen, megtekinthető május 21-ig, a berlini Hatje Cantz Verlag 160 oldalas, bőséges képanyaggal illusztrált katalógusának kíséretében.)

Noha az amerikai figuratív piktúra vezéralakjai közé tartozik – mint Edward Hopper vagy Georgia O’Keeffe, akiknek európai tárlatairól korábban magam is beszámoltam lapunkban –, és Amerikában éppolyan népszerű, mégis kontinensünkön a matuzsálemi kort megért Wayne Thiebeaud (1920–2021) úgyszólván ismeretlen, és ez a bázeli az első retrospektívája a német nyelvterületen.

Tovább

 (Klimt. Inspired by Van Gogh, Rodin, Matisse... Unteres Belvedere, megtekinthető május 29-ig.)

A bécsi Belvedere mostani kiállítását 2015-től tartó alapos kutatómunka előzte meg az amszterdami Van Gogh Múzeummal karöltve. Először azt vizsgálták, milyen hatással volt osztrák kollégájára a holland festő, aztán sorra kerültek utóbbi honfitársai – Jan Toorop és Law­rence Alma-Tadema – is, majd a francia Henri Matisse, Claude Monet és Auguste Rodin, aztán a skót Margaret Macdonald-Mackintosh, az olasz Giovanni Segantini, továbbá németek és osztrákok meg más nyugat-európai kortársak. Ezekhez az izgalmas szembesítésekhez több szálon vezetett a nyomozás: az olyan fontos bemutatóhelyek mellett, mint a Wiener Secession vagy a Galerie Miethke, kevésbé ismert privát kollekciók is szóba kerültek, mint a Wittgenstein famíliáé vagy Carl Rei­ninghausé. A nemzetközi avantgárd 1900 táján a császárvárosban kiállított vagy megvásárolt remekei mellett korabeli sajtóközleményeket is összegyűjtöttek (Neue Freie Presse, Ver Sacrum stb.), Klimt utazásai nyomán pedig utalásokat ottani tárlat- és galérialátogatásaira.

Tovább

(Mehr Licht, Die Befreiung der Natur, Die Kunst der Ölstudien im 19. Jahrhundert, Kunstpalast Düsseldorf. Megtekinthető május 7-ig, a drezdai Sandstein Verlag 208 oldalas, 180 színes repróval illusztrált katalógusának kíséretében.)

Felhő és hullám, napsütés és vihar, a fények és az árnyak kavalkádja került a vászonra, a mellékesből fő elemmé válva. Két századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szemlélet megváltozzon, és saját lábán is megálló, önálló képpé váljon a helyszíni rögtönzés. A düsseldorfi Művészet palotája most – országosan először – 75 alkotó eddig sohasem látott 170 vázlatát válogatta össze nemzetközi bemutatójára, állami és magángyűjteményekből.

Tovább

(Albertina és Albertina Modern, Bruegel und seine Zeit május 29-ig, Dürer, Munch, Miró május 14-ig és Andy Warhol bis Damien Hirst július 23-ig.)

Monstre ikertárlat az Albertina mindkét épületében – szintén „háztájiból”, 169 + 70 művel – a nyomat hatszázados fejlődése napjainkig, amely a műfajt a piktúra rangjára emelte és tömegmédiává tette Dürer – Munch – Miró, illetve Andy Warholtól Damien Hirstig címmel. Helyszűke miatt távirati stílusban utalunk a fa- és rézmetszet, rézkarc, litográfia műfajára, a hidegtű, savmaratás és mezzotinto eljárásaira, majd a szitanyomatra.

Tovább

 (Jean Egger – Revolutionär der modernen Malerei, Lentos Kunstmuseum, Linz, május 7-ig)

Jean Egger 1926-tól rendszeresen szerepelt a legnevesebb francia kiállítóhelyek csoportos tárlatain (mint a So­cieté des Artistes Independents, a Salon des Tuileries, a Salon d’Automne, Salon du Franc vagy a bordeaux-i nemzetközi seregszemle). 1930-ban a Galerie Sloden prezentálta egyéni bemutatkozását, amellyel pályafutása zenitjét érte el. Súlyos tüdőbaja miatt élete utolsó két évét Mallorca szigetén töltötte, ahol Joan Miró festőművész többször is meglátogatta őt. Itt festette 1933 körül Mallorca című vásznát olajjal, amely vörös és kékesszürke árnyalatokban tobzódó mediterrán tornádó.

Tovább

(Femme fatale – Blick, Macht, Gender. Hamburger Kunsthalle, április 10-ig.)

Az 1860–1920 közötti időszakban főleg mitológiai, bibliai és irodalmi nőalakok (mint a Meduza meg a szirének, Judit és Salome vagy Salambo stb.) ihlették a klasszikus „femme fatale” figuráját. Ezek hol idealizálták, hol démonizálták a női szexualitást. 1900 tájától olyan konkrét személyekre vetítették ki ezt a nőképet, mint a legendás színésznő, Sarah Bernhardt, Anita Berber erotikus táncosnő, és több művész múzsája, Alma Mahler. A női emancipáció 1920-tól ennek ellentétét, az „új nő” típusát favorizálta, míg az 1960-as évek radikális cezúrája végleg dekonstruálta a korábbi mítoszt.

Tovább

 (Timișoara 2023 – Capitală Europeană a Culturii, „Sete cronică– Bastionul Maria Theresia, „Paul Neagu – O retrospectivă” és „Victor Brauner – invenţii și magie” – Muzeul Naţional de Artă Timișoara)

A Habsburg-monarchia egykori garnizonvárosa – Temeschburg (ma román Timisoara) – erre az évre megérdemelten nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címét, a mi Veszprémünk és a görög Elefsina mellett.  A Bánát mindmáig soknemzetiségű centruma nemcsak a hagyományőrzés, hanem a jövőbe mutató újítások székhelye volt egyben, így idén érdekes nemzetközi programokkal várja a látogatókat. Ezúttal három központi rendezvényt ismertetünk részletesebben ízelítőként.

Tovább

(Max Beckmann – Departure, Pinako­thek der Moderne, München, március 12-ig, a berlini Hatje Cantz Verlag angol vagy német katalógusával, 350 oldalon 393 képpel.)

A tárlat címét – Departure (indulás) – első triptichonjától kölcsönözték, amelyet 1932–35 között vitt fel olajjal vászonra, az erőszak sötétjétől a reményteljes hajózáson át a szép, új világig, mitológiai és bibliai hősökkel. Az első rész, a Tranzit a távozások és megérkezések közötti állapotot idézi, repterek, vasútállomások, kikötők vagy szállodák ábrázolásával, passzázsok és portálok vagy közlekedési eszközök (autók, vonatok, hajók) képeivel, amelyeket naplók, fotóalbumok, levelezések, szerződések és útlevelek tesznek teljesebbé. 

Tovább

(Guido Reni – Der Göttliche, Städel Museum, Frankfurt am Main, megtekinthető március 5-ig.)

Fő műveiből frissen restaurálták a házigazdák Krisztus a szégyenoszlopnál (1604 k.) vásznát, spanyol vendég a Szent Katalin vértanúsága (1606 k.), francia kölcsönzés a Dávid Góliát fejével (1605/06), angol tulajdon a Lót és lányai (1614/15 k.). Még érdekesebbek a külföldi, újonnan felfedezett és eddig sosem látott, neki tulajdonított alkotások, mint a Saulus megtérése (1616/19 k.) az El Escorialból. Korai, bolognai oltárképei után 1607–14 közti római periódusából freskóinak sorát ezek vázlatai képviselik, tollrajzoktól a részletes krétatanulmányokig mint grafikai bravúrok. Izmos alkatú, de finom eleganciájú férfiaktjai női partnerekkel jelennek meg, mint a Bacchus és Ariadne (1614/16 k.) Los Angelesből vagy a Hippomenes és Atalante (1615-18 k.) Madridból.

Tovább

(Tilla Durieux – Eine Jahrhundertzeugin und ihre Rollen, Leopold Museum, Bécs.  Megtekinthető február 27-ig.)

Noha hosszú évtizedekkel áldotta meg a sors, méltatói mégis azt csodálják, hogyan fért bele olyan sokféle minden. A színpad és a mozifilm mellett az előadói pódium meg az országos turnék, rádiós felolvasások és hangjátékok, tévéfilmek és sorozatok stb. Nem volt szépség a szó banális értelmében – és ezt ő maga is jól tudta –, de ennél több volt: szuggesztív. Így aztán sorra eljátszhatta mondabeli vagy bibliai hősnők tucatjának címszerepeit vagy markáns karaktereit, amelyekben híres festők, grafikusok, szobrászok és fotográfusok egymással versengve örökítették meg, így korának legtöbbet portretírozott asszonya lett.

Tovább
Élet és Irodalom 2024