Halmi Tibor

Szántó Péter: A főhős meghal a végén. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 3500 Ft

A főhős meghal a végén novelláiban sokféle mozgás figyelhető meg. A groteszk miatt beszélhetünk szövegeken belüli mozgásokról, hiszen sokszor szélsőségesen össze nem illő szövegelemek kerülnek egymás mellé, nevetséges vagy borzongató hatást keltve ( Moslék halál, Megbombáztuk Keszthelyt, hejhó!), a posztmodern játékosság pedig szövegeken kívüli, vagy szövegek közötti mozgásokra ad lehetőséget. Ez utóbbira jó példa az egyes novellák „felett álló” metanarratív szint, ami úgy beszéli el a script doctor és Mawetmoth sajátos viszonyát, hogy egy-egy dialógusukat akár kiszólásoknak is tekinthetjük a könyvből.

Tovább

Bödecs László: Az árvíz helye. FISZ, Budapest, 2018, 71 oldal, 1800 Ft

Bödecs László rólunk beszél, a mi hétköznapjainkat „rendszerezi”, ezért a leíró részeken túl, lépten-nyomon többes szám első személyű megszólalásmóddal találkozhatunk verseiben, mely modalitás talán a képviseleti kötészethez áll a legközelebb. Amennyiben pedig magán hordozza annak stílusjegyeit, talán felróható a szerzőnek, hogy ezt a képviseletiséget, a mások helyett, vagy másokért történő megnyilvánulási módot túlságosan adottnak veszi, nem helyezi kritika alá.

Tovább

Juhász Tibor: Salgó Blues. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 79 oldal, 2199 Ft

És bár társadalmi indulatok gerjesztésére alkalmas tartalmakat jelenít meg a szerző, mégsem kezdi el írásaiban szereplői nyomorúságáért a mindenkori hatalmat hibáztatni, akármiről meséljen is, önsorsrontó attitűdök kíméletlen krónikása marad. Például a Szerencsesarok című novellában a helyiek fizetésnapon történő szokásairól a következőképpen tudósít: „Segélyosztáskor és fizetésnapon sokkal nagyobb a tömeg. Vannak, akik taxival érkeznek. A legközelebbi bankautomatához gyalog mennek, de visszafelé nem sétálnak, és ha már elhozta őket a sofőr, megkérik, várjon, amíg feladnak egy lottót, kaparnak egy Bukszát. Az se baj, ha veszítettek, csak ezer forintjuk bánta, irány a Tesco, a bátonyi Lidl, vásárolni kell. Két-három nap alatt elverik mindenük, de addig patakokban folyik az ital, az utcán sültek illata száll, a gyerekek jégkrémet esznek, és mutatják a szomszédnak az új cipőjüket, biciklijüket. Az asszonyok kiváltják a zaciból az ékszereiket, a zálogos meg csak legyint, jövő héten úgyis visszahozzák.” (43.)

Tovább
Élet és Irodalom 2019