„Hogy miniszterelnöki megbízatásomról lemondok, az csak azért van, mert nevemet egyáltalán kapcsolatba hozták evvel az üggyel, és szükségesnek tartom, hogy elfogulatlan vizsgálat derítse ki az igazságot.” Ezt Paul van Zeeland belga miniszterelnök jelentette be a brüsszeli rádióban 1937 októberének utolsó keddjén, a nyájas olvasó pedig nyilván elképzelni se tudja, miféle ügyről lehetett ottan szó. Általánosabb közelítéssel: mekkora lehet az a hiba, amelynek következtében a hivatalban lévő kormányfő, ha le nem mond is, de bosszús felhorkanással hozza a publikum tudomására, hogy van legalább egy dolog, amit csinálhatott volna jobban is.

Ekkora hiba a mi világképünk szerint elgondolhatatlan, ugyanis a miniszterelnök és az általa tökéletesnek kinevezett további személyek minden szava és tette per definitionem a nemzet javát és üdvét szolgálja, vagyis az, hogy ők melléfogjanak, ne adj’ Isten, vétkezzenek, fogalmilag kizárt.

Én ezt becsületbeli kérdésnek is tartottam, hiszen ha indítunk egy nemzeti konzultációt, akkor abból valamilyen cselekvésnek következnie kell. Az emberek világossá tették a Soros-tervvel kapcsolatban, hogy azt elutasítják, nekünk az a kötelességünk, hogy a Soros-terv végrehajtását megakadályozzuk – mondta az illiberátor a múlt heti rádióinterjújában, amely a szokásosnál is meggondolkodtatóbbra sikeredett.

Becsületbeli kérdésnek tartotta.

A „becsület” szó jelentése az értelmező szótár szerint a társadalmi együttélésben kialakult erkölcsi eszmény, amely az egyén vagy valamely közösség magatartását az igazság, erkölcs, emberiesség szellemében irányítja. Ebben a definícióban persze olyan fogalmak szerepelnek, amelyek nemzetünk nagyjainak nem mondanak semmit, azt viszont bárki beláthatja, hogy a Soros-ügyben lefolytatott nemzeti konzultáció az újkori magyar történelem leginfámisabb néphülyítő mutatványai közé tartozik. A Stop Soros törvénycsomagnak és a hozzá kapcsolódó kampánynak ezt kell túlszárnyalnia. Aki erre a „becsületbeli kérdés” kifejezést használja, az vagy nem tudja, miről beszél, vagy pedig a cinizmusnak oly magaslataira hág, amelyeket mindmáig elérhetetlennek gondoltunk. Egyébiránt a Nézőpont vezetője a Stop Soros műveletet illetően azt mondta a Magyar Időknek, hogy az akció „nem a milliárdos szervezeti hálójának és sajtójának közéleti aktivitása ellen szól”, továbbá hogy „az intézkedés inkább jelképes, mint rendészeti jelentőségű”.

Ötven évvel ezelőtt, 1968-ban megjelent Amerikában egy könyv, amely azt próbálta megjósolni, milyen lesz a világ ötven év múlva, 2018-ban, azaz most. A mű az Amazonnál még kapható, címe Toward the Year 2018, tizennégy nagy tekintélyű szerző próféciái olvashatók benne, köztük természetesen olya­nok is, amelyek a mából nézve megmosolyogtatók. Például Ithiel de Sola Pool (a MIT politikatudományi tanszékének alapítója) szerint 2018-ban az egyes országok bruttó nemzeti termékének alakulása nem különféle objektív ténye­zőktől fog függeni, hanem csakis attól, hogy az illető ország népe mire vágyik. Ha magas GNP-t akar, magas lesz, ha alacsonyat, akkor alacsony. Ugyanez vo­natkozik a munkanélküliségre, az iparosodottságra és más hasonló mutatókra is, feltételezve persze, hogy a népnek politikai értelemben ráhatása lesz arra, ami az országában történik, ám ez a kérdés 2018-ra vonatkozólag nyilvánvaló­an föl se merül.

Figyelemre méltó viszont, hogy a könyv szerzői roppant precízen látták előre az informatikai forradalmat, annak összes vonzatával együtt, az internetet is beleértve, továbbá szén-dioxid-kibocsátás növekményét és az ebből fakadó klímaváltozást, mely utóbbiról színesebb életformájú kortársaik LSD hatása alatt se igen álmodtak. Holott ez valójában nagyon is hatvanas évekbeli gondo­lat. Hagyjátok ott a hatalmas, füstölgő gyárakat, amik csak arra jók, hogy a vi­lágunkat tönkretegyék, üljetek ide a fa alá, szívjatok el egy füves cigit, meditál­jatok, zenéljetek vagy dugjatok, egyszóval éljetek szabadon, nektek is jobb lesz, és a világ is megmarad.

Buddha, miután megvilágosodott, tanítani kezdte a módszert, amely a szenve­déstől való végleges megszabaduláshoz vezet. Pál apostol találkozott Jézussal, majd világvallást alapított, Aurelius Augustinus egy égi szózat hatására meg­tért, vastag könyveket kezdett írni, és Szent Ágoston néven a modern nyugat-európai demokratikus államfejlődés elméleti megalapozója lett. (Lásd evvel kapcsolatban Debreczeni József Az Orbán-rezsim karakteréről című írását az ÉS ez évi 47. számában.) Simicska is hangot hallott, de nem égi eredetűt, ha­nem régi cimborájáét, ezt követően pedig festékszóró flakont ragadott, és felír­ta mindenhová, hogy Orbán Viktor geci.

Nem vagyunk egyformák.

Simicskát Buddhától és a szentektől az is megkülönbözteti, hogy ő nem váltott irányt a sorsfordító élmény következtében, hanem – ahogy ezt az RTL Klub­nak adott interjújából tudjuk – maradt az eredeti nyomvonalon. Kenyeres paj­tása, Orbán Viktor tért le az igaz útról, de nem nyíltan ám, hanem alattomban, ezért aztán még a legjobb barátja és legközelebbi szövetségese – azaz Simicska – se tudta, mi folyik. Az interjú mellesleg igen érdekes a maga nemében, két afáziás szubjektum talál benne egymásra, a riporter kérdezni nem tud, az in­terjúalany válaszolni, így aztán még az se vehető biztosra, hogy Simicska csak­ugyan azt akarta mondani, amit végül is mondott.

Böhm úr a NOSZF centenáriumán elolvasta a Washington Post tartalmas meg­emlékezését, majd késedelem nélkül önrendelkezni indult. Ez utóbbit illetően lentebb még elmondunk emezt-amazt, előbb azonban a WP cikkéről annyit, hogy szerzőjének véleménye szerint a bolsevizmust nem kell gyászolni, elevenebb, mint valaha, Trump, Orbán, Nigel Farage, Le Pen és Kaczyński pedig a közhittel ellen­tétben nem a szélsőjobbot erősítik, hanem ordas neobolsevikok mind az öten. Böhm úr szívét erősen megdobogtatta az a körülmény, hogy a cikkben a nevek a fönti sorrendben álltak. Első Trump, a második Orbán, majd tőle lemaradva a többiek. Vagyis az európai neobolsevizmus Mária országának véráztatta földjén hajtotta ki legszebb virágait, a kontinens forradalmárainak élén a magyarok föl­kent vezetője halad, mint Delacroix festményén a Szabadság, amikor a népet a barikádokra vezeti.

Böhm úr azonban, mint említettük, egyelőre még nem a barikádokra indult, ha­nem önrendelkezni, ugyanis egy másik helyen azt olvasta, hogy a rohamrendőr­ség már kiszállította az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt) beindu­lásához szükséges kártyaolvasókat a háziorvosoknak, némelyiknek nem is egyet vittek, hanem ötöt, sőt állítólag olyan is volt, akinek hetet, ám aki ezt rosszallja, pórul járhat. A neobolsevik mintaállam nem tökörészik, hanem teljesít, azaz, ha valami lassabban megy a vártnál, akkor a fegyveres erőket és testületeket mozgó­sítja. Igazából a harckocsizó hadosztályait is örömest bevetné, sajnos azonban ef­féléi nincsenek, így aztán marad a rohamrendőr, aki végrehajtja a parancsot, ha esik, ha fú. A háziorvos tehát nem annyi készüléket vesz át, amennyit ő szükséges­nek lát, hanem amennyit visznek neki, és ha emiatt duzzog, megetetik vele az ös­szeset.

Magyarországon egy harmadik legenda terjedt el és él még ma is, ez egy Peter Wendler nevű bécsi pékhez kapcsolódik, akit némelyek szerint Kul­czycki vett rá a kiflisütésre, mások szerint a saját ötlete volt. Zsemley Osz­kár A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története című, 1940-ben megjelent munkájá­ban az áll, hogy „A törökök… elvonultak Bécs falai alól és a város falain kívül volt Stefans templom tornyára, ahova a tö­rökök kitűzték a félholdat, visszakerült a kereszt. Ekkor, 1529-ben, készí­tette a török félhold formájára az első kiflit egy Wendler nevű sütőmes­ter.”

Bécsben másképp tudják. Az osztrák kormányzati honlapon (ahol egyéb­ként a legenda föntebb említett korábbi verzióiról is szó esik, tehát a derék Alfred Gottschalk nem az ujjából szopta őket) az olvasható, hogy Wendler az 1683-as ostrom idején készített volna először holdsarló alakú péksüte­ményt azzal a cél­lal, hogy a török félholdat gúny tárgyává tegye, ám ennek a verziónak – írja a kormányzati oldal – ellene mond az az ismert körül­mény, hogy Peter Wendler 1680. december hatodikán meghalt. (Továbbá ellene mond a Zsemley által kö­zölteknek is, hiszen aki 1680-ban szende­rült jobblétre, az 1529-ben kiflit aligha süthetett.) Másfelől pedig a Step­hansdom tetején levő félhold és hatágú csillag az osztrák kormány szerint nem az iszlámot, hanem a világi és a lelki hatalom (a császárság és a pápa­ság) egységét volt hivatott megtestesíteni, ott is maradt 1686-ig, akkor vál­totta föl a kereszt.

Nincs benne a farvíz az értelmező szótárban, vetette a szememre az Alpen­flüstern kalapot viselő idősebb, szigorú úrinő, és hosszú, csontos mutatóujjával vádlón böködte a mellkasomat. Éppen fizettem a pénztárnál, és mentem volna tovább, amikor az ismeretlen, ám zord küllemű hölgy – nevezzük a továbbiakban Gudrunnak – hozzám lépett, és arról számolt be, hogy a nemzet karizmatikus vezetőjének ünnepi beszéde szerint a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkednek. Megköszöntem az értékes útbaigazítást, és indultam az ajtó felé, ám Gudrun az utamat állta, mert tudtomra kívánta adni, hogy ez a bejelentés a társadalom közügye iránt érdeklődő szűk köreiben némi konsternációt okozott. Az úri közönség megosztott abban a tekintetben, hogy a nemzet karizmatikus vezetője mekkora marhaságokat képes szemrebbenés nélkül a kamerába mondani. Némelyek szerint bármekkorákat, mások szerint viszont mégis kell legyen valami határ. Hátha a farvíz olyasvalami, mint például az Antarktisz jégpáncélja, ami víz ugyan, halmazállapota folytán azonban lehet rá építeni például kutatóállomásokat, ha birodalmakat nem is. Megint mások úgy vélik, hogy a farvíz inkább olyan, mint az agyvíz, csak nem az agyban van, hanem a farban, viszont mindezt nem lehet ellenőrizni, mert a farvíz szó a közkézen forgó szótárakból kimaradt.

Aktív, biztonságos, boldog időskor. Ezt kínáljuk a nyugdíjasoknak, olvasható az mszp.hu nyitóoldalán Botka lemondása után egy nappal. Persze van itt más is, in­gyen első diploma, ez nyilván azokat a fiatalokat szólítja meg, akik még egyetlen diplomát se gyűjtöttek be, lévén egyelőre középiskolások, viszont joggal tételezhe­tő fel róluk, hogy üres óráikban a parlamenti pártok weboldalain kalandoznak. Elég volt, zavarjuk el őket – az előtérben Rogán, Matolcsy, Mészáros és Orbán markáns arcéle ugyanabban a stílben, ahogyan a Simicska-féle plakátokon szok­tak volt megjelenni. Ezt látja az oldalon web tétova vándora, aki alkohol vagy drog hatása alatt, vagy szimplán csak önbüntető szándékkal odatévedt. Botkát il­letően semmit se lát, az ő lemondását az mszp.hu hírei között sem említik, és nyil­ván soha nem is fogják említeni, ő nincs, nem is volt, vö. Kamenyev, Kirov, Troc­kij meg a többiek.

Apropó plakátok, csak az eljövendő nemzedékek teljesebb körű tájékoztatásának céljával említjük, hogy a nem létező ember lemondását követő napra virradóan Veszprém utcáin felbukkant egy kósza forradalmár, maga Simicska Lajos, kezé­ben festékszóró flakonnal, és üresen maradt plakáthelyekre írta fel lángbetűkkel a halhatatlan szentenciát, amelyet az utókor az idők végezetéig az ő nevéhez fog társítani. Eötvös József azt mondta, hogy az ember gyengeségeit semmi se nagyít­ja fel jobban, mint a hatalom, Táncsics azt, hogy a szabad sajtó minden általa tör­tént hibát maga meg is orvosol, Simicska azt, hogy Orbán Viktor egy geci. (Érde­kes vonása a magyar köznyelvnek, hogy a markáns neheztelés kifejezésére a sper­ma szó vulgáris megfelelőjét használja, nem tudni, miért. Eiaculatum est liquor organicus, quod praeter liquorem seminalem spermatozoa ad propagandam vitam necessaria continet.)

Mit jelent ma az, hogy orbánista vonalat képvisel egy hírportál? Ezen kérdésen eddig még sohase gondolkodtunk, hiba volt, ám ami késik, nem múlik. P. Tibor nevű kedves olvasónk felhívta a figyel­münket egy, a youtube-on elérhető videóra, megnéztük, sokat tanultunk be­lőle. A felvétel a Fidelitas nyári egyetemén készült, a szervezet szó­vivője a föntebb leírt kérdést szegezte a 888.hu munkatársának, de hozzá is fűzött valamit: „Ezáltal ti egy közösséget képviseltek, egy közösségnek a hangját akarjátok interpretálni, esetleg ez egy sze­mélyikultusz-építés?”

A kérdés, mint látjuk, egyenes, bátor, köntörfalazás nélküli, a válasz hasonló. „Személyikultusz-építés semmiképpen sem, és mint sokan gondolják, nem is abból áll, hogy naphosszat segget nyalunk.” Nyil­ván fölösleges hangsúlyoznunk, hogy az idézett mondatban egy fél­reismert, méltatlanul alábecsült, sértődött ember nyilvánul meg, aki szeretné a dolgokat egyértelműen a helyükre rakni.