Valki László

Sokáig úgy tudtuk, hogy egy atomháború kitörésének veszélye 1962-ben, a kubai rakétaválság napjaiban volt a legnagyobb. Később kiderült, hogy a világ a nyolcvanas években is közel került a nukleáris katasztrófához. A NATO 1983-ban Ügyes Íjász (Able Archer) 83 fedőnevű hadgyakorlatot tartott Nyugat-Európában, amelynek keretében egy olyan, hagyományos fegyverekkel folytatott kelet–nyugati háborút szimulált, amely nukleáris összecsapásba megy át. Ez önmagában még nem járt volna végzetes következményekkel, a szovjet hírszerzés azonban azt jelentette Moszkvának, hogy a NATO a hadgyakorlat ürügyén valódi nukleáris támadást készít elő a Szovjetunió ellen.

Tovább

A két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1985-ben kezdődött csúcstalálkozói néhány év alatt véget vetettek a hidegháborúnak. A felek megállapodást kötöttek a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták megsemmisítéséről, és előreléptek a hagyományos fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokban. A Szovjetunió kivonta csapatait Afganisztánból, jelentős haderőcsökkentésbe kezdett Közép-Európában, és szakított a Brezsnyev-doktrínával. Megállapodtak Németország újraegyesítésében és NATO-tagságában is. Mielőtt azonban aláírták volna az erről szóló szerződést, váratlan esemény történt. Irak 1990. augusztus 2-án megtámadta és még aznap elfoglalta Kuvaitot.

Tovább

Egyes vélemények szerint a nyugati politikusok a hidegháború lezárásáról 1989 és 1991 között folytatott, történelmi jelentőségű tárgyalásokon félrevezették Gorbacsovot. Állítólag azt ígérték az SZKP akkori főtitkárának, hogy a NATO nem veszi fel azokat az államokat, amelyek távoznak a Varsói Szerződésből. Mások szerint ilyen ígéret a tárgyalásokon nem hangzott el, a NATO tagjainak a száma pedig csak akkor kezdett növekedni, amikor Gorbacsov már régen lemondott. A vita sok éve tart, annak ellenére, hogy időközben nyilvánosságra kerültek a bővítéssel kapcsolatos, korábban titkosnak minősített diplomáciai iratok.

Tovább

Tovább

Trump időnként felhív egy-egy külföldi politikust, mostanában hol az ukrán államelnök, hol az ausztrál miniszterelnök, hol pedig a kínai pártfőtitkár számát tárcsázza. A beszélgetések kiszivárgott tartalma világszerte nagy érdeklődést váltott ki, otthon, Amerikában pedig egyenesen impeachment-eljárás indult az elnök ellen. Félő azonban, hogy mindez elhomályosítja az elnök más érdemeit, például azt a nagyfokú következetességet, amelyet az iráni atomalku felbontásával kapcsolatban tanúsított.

Tovább

Zseniális film az Alelnök, írják a kritikusok. Valóban, ritkán ábrázoltak még politikust olyan hitelesen, mint Dick Cheneyt, akit Christian Bale lenyűgözően alakít. Olyan testes, cinikus és arrogáns, hogy a néző némelykor azt hiszi, dokumentumfilmet lát. De rendkívül jók az önálló gondolkodásra képtelennek beállított republikánus elnököt, George W. Busht és durva modorú védelmi miniszterét, Donald Rumsfeldet játszó színészek is. A forgatókönyvíró-rendező, Adam McKay pedig minden lehetséges filmes eszközt bevet annak bizonyítására, hogy Cheney volt a legnagyobb hatalmú és egyben a legkártékonyabb alelnök Amerika történetében. Filmje a nézők többségét meggyőzi arról, hogy az alelnök volt az egyetlen igazán rossz szellem a Bush-adminisztrációban. Hozzá képest Bush derék, de bátortalan embernek látszik, aki csupán hűségesen végrehajtja intelligens alelnöke ötleteit.

Tovább

A lex CEU-t több mint egy évvel ezelőtt úgy fogadta el az Országgyűlés, mintha valamilyen hirtelen támadt veszedelmet kellett volna elhárítania. Előterjesztésében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kivételes eljárás lefolytatását indítványozta. Mint írta, „az összevont vitára 2017. április 4-én kerüljön sor, az összegző módosító javaslatról való döntésre 2017. április 4-én kerüljön sor, a zárószavazásra 2017. április 4-én kerüljön sor”. Miért volt szükség ekkora sietségre?

Tovább

Május elején az Európai Bizottság nagy jelentőségű javaslatot terjesztett elő egy uniós rendelet megalkotására. Az új jogszabály alapján rá lehetne kényszeríteni egyes tagállamokat a demokráciaminimum helyreállítására, azaz a jogállamiság alapvető elveinek betartására. A rendelet a következő hétéves uniós költségvetés első napján, 2021. január 1-jén lépne hatályba, és gyakorlatilag felváltaná a sokat emlegetett 7. cikk szerinti eljárást. De miért is kellene sutba dobni a 7. cikket?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Az európai menekültválság megoldásához a magyar kormány a maga módján igyekezett hozzájárulni. Először uszító kampányt indított a menekültek ellen, majd szögesdrótkerítést húzott fel a déli határ mentén, ezt követően pedig népszavazást írt ki a „ránk kényszerített” uniós menekültkvóták miatt. A kampány látványos eredményeket hozott. A közvélemény nagy része tényleg gyűlölni kezdte a menekülteket, és elhitte, hogy Brüsszel valóban „városnyi illegális bevándorlót” akar az országba telepíteni. Menet közben ugyan minimálisra csökkent a menekültek száma, ez azonban az emberek beállítottságán mit sem változtatott. 

Tovább

A menekültválság kellős közepén érdekel itt még valakit, hogy lesz-e Iránnak atombombája? Nehéz megmondani, annyit azonban már jól lehet látni, hogy a július 14-én megkötött, Közös cselekvési tervnek nevezett multilaterális megállapodás sikeres teljesítése hozzájárulna a menekültválság megoldásához is, mégpedig az Iszlám Állam terjeszkedésének megállításával és visszafordításával. A megállapodás részesei nem akárkik: az egyik oldalon az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína és az Európai Unió, a másik oldalon Irán. E sorok írásakor úgy tűnik, hogy Obamának alkotmányos keretek között sikerül megerősítenie a dokumentumot, amely így október 22-én hatályba léphet.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022