Két üzletben jártam, de egyikben sem maradt. Nem baj, ha kidobták, csak adják vissza, kérem. Talán erélyesebben kellett volna. Követelni, és nem kérni. A mozgólépcső, ez a süllyedő padló alattam nem segít továbblépni. Képzeletben azt kiabálom a sápadt eladóknak, hogy adják vissza a rajtszámom. Azt hinnék, a holnapi futóverseny miatt fontos. Mintha számítana az a rajtszám. Egy másik női név van ráírva, nem a sajátom. Nem vagyok igazi családtag. Érdemes ilyenkor biztosra menni. A sorszámot meg sem néztem rajta. A metrón akartam, de addigra elvesztettem. Tőled kaptam. A plázából kilépve nem is tudom, miért futok tovább. A gyomromban dobog a szívem, nem vagyok hozzászokva. Utálok futni. Elkezdhetnék készülni a következő félmaratonra.

London egyik csendes részén jártunk, és egy központból, híd lábától indultunk. Már nem éreztem a lábaim, de jólesett mozgatni őket. A hatalmas fiú mellett egy kicsit szaladnom kellett. Úgy mozogtam, mintha én is egy nagyobb méretű fiú lennék. A vonzó nőkre szokás mondani, hogy a nyakukig ér a lábuk. Amikor már csak nadrág volt rajta, akkor éreztem olyat, mint a hosszú női combokkal a férfiak. Hosszú volt a felsőteste. És olyan elegánsan mozgott mégis, pedig nehéz lehet egy ilyen megnyúlt törzset tartani. Vannak tartásjavító pántok, övek, amiket ruha alatt kell hordani. Neki nem volt szüksége egyikre se.