Csuhai István

Marija Sztyepanova: Emlékeim emlékére. Fordította Gábor Sámuel. Park Könyvkiadó, Budapest, 2024, 559 oldal, 5999 Ft

Az olvasót ugyanis jó darabig foglalkoztatja (és ez ennek a prózának a sebességfelvevő, az utazáshoz hozzászoktató szakasza, noha maga a probléma, a kérdés túlnyúlik ezen a bizonyos beszoktató fázison), hogy vajon mit is tart a kezében. Viszonylag gyorsan kiderül, hogy nem fikciós, az írói fantáziára vagy a kitalálásra alapozott regényt, pláne nem önéletírást vagy a ma áramvonalasabbnak számító autofikciót (a hús-vér Marija Sztyepanováról a könyv utolsó lapjaira érve alig tudunk meg valami kézzelfoghatót, ténylegeset vagy referenciálisat), miközben a szöveg minden bekezdésében jelen van és megnyilvánul az az „én”, aki mindezt elénk helyezi, leírja nekünk, és a könyv végére szemérmetlenül feltárul az a munkamódszer is (a „kutatás vagy nyomozás”, ennek összes tudomásul vett kudarcával és megörökített sikerével együtt), amely az Emlékeim emlékére című konstrukciót végső soron megteremti. A könyv nagyjából első harmada után az is világossá válik, hogy az Emlékeim emlékére nem esszéregény az emlékezésről, a kollektív emlékezetről vagy valamilyen történelmi múlt felidézéséről (noha addig is és azután is számtalan önálló, esszészerű egysége van többek között a fényképről, a szavakról, levelezésről és naplóról, a családban terjedő, az ő gyerekkorában elhangzott történetek és anekdoták természetéről, a zenéről és a közös családi zenélésről, a felnőtt korában a rendelkezésére álló és taktilisan érzékelhető különféle tárgyakról, dolgokról, mihaszna semmiségekről stb.), hanem tényleg az, amit a cím alá nyomtatott műfaji meghatározás, a „romance” vagy „románc” például egy angol nyelvű olvasó számára evidensen jelent, de amit mi inkább a „családregény” fogalma alá szoktunk besorolni.

Tovább

Tovább

Tove Ditlevsen: Koppenhága–tri­­l­ó­gia I-III. Fordította Kertész Judit. Park Könyvkiadó, Budapest, I. Gyerekkor, 2023, 130 oldal, 4999 Ft, II. Ifjúkor, 2023, 172 oldal, 4999 Ft, III. Függés, 2024, 193 oldal, 5499 Ft

A dán írónőt, Tove Ditlevsent (1917--1976), az önéletrajzi Koppenhága-trilógia szerzőjét igazából sem abban a korban, amit a fenti filmjelenet megidéz, sem előtte, sem később ilyesfajta veszély, az olvasatlanság réme nem fenyegette: népszerűsége 1939-ben megjelent első verseskötete és két évvel később közreadott első regénye óta töretlen Dániában, írói jelenléte folyamatos volt egész életében, műveit és írói tevékenységét különféle díjakkal is elismerték. A nem túl hosszúra nyúlt pálya utolsó szakaszában írt önéletrajzi trilógia valóságos legendává avatta őt szülőhazájában, a 2021-es amerikai kiadás pedig, úgy tűnik, a nemzetközi, jóllehet posztumusz ismertséget is elhozta a számára. Nem tudom megítélni, Ditlevsen többi írása milyen, semmi nem jelent meg tőle eddig magyarul, de az biztos, hogy a Koppenhága-trilógia makulátlan remekmű, a szenvtelenség felsőfoka, az egótól megszabadított „én” diadala, három könyve a maga haladványában bemutatja ezt a megszabadulást, a fiatal modern nő magára találását, elveszését, újrakeresését.

Tovább

Gabriel García Márquez: Találkozunk augusztusban. Az előszót Rodrigo és Gonzalo Márquez Barcha, az utószót Cristóbal Pera írta. Fordította Scholz László. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 86 oldal, 4499 Ft

Nem is kell a világirodalom legelhíresültebb végakaratára, Franz Kafka Max Brodhoz intézett kérésére gondolnunk, miszerint halála esetén égessék el minden kéziratát, nem érdemes az örök dilettánsok végső mentsvárát sem mérlegelnünk, vajon hány ehhez hasonló és természetéből fakadóan ki nem tudódó írói végakarat teljesült tényleg az elmúlt évszázadokban. Kafka művei és a „kafkai” jelző nélkül kétségtelenül szegényesebb lenne a XX. századi modern irodalomra ráforduló értelmezői készletünk, a jelen eset, a Találkozunk augusztusban jottányit sem változtat, egyetlen grammot nem tesz hozzá és egyetlen grammot nem vesz el az elmúlt negyven-ötven évben kialakult és az újabb művekkel egyre csak rögzült García Márquez-képünkből. Posztumusz mű, bár a „posztumusz” jelző sehol nem hangzik el a könyv körül, de vitathatatlanul túl van az egykor élő szerző akaratán, intencióin, elképzelésein, sőt éppenséggel ellentétes velük.

Tovább

► Hanya Yanagihara: A paradicsomba. Fordította Greskovits Endre. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 706 oldal, 7999 Ft

Ritkaságszámba menő ambícióval bír az 1974-ben Los Angelesben ázsiai felmenőktől született, ifjúsága egy részét Hawaii szigetén töltő, hosszabb ideje New Yorkban élő amerikai írónő, Hanya Yanagihara harmadik regénye, és páratlan ambiciózusságát nemcsak első látásra feltűnő tulajdonságai, mérete, nagyalakú vaskossága, arányai tükrözik, hanem az első pillantáson túli belső tulajdonságai, témaválasztása, feldolgozásmódja, közvetlenebb írói-irodalmi megoldásai, valóságos sűrűsége is.

Tovább

Michel Houellebecq: Meg­sem­misülni. Fordította Tótfalusi Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 703 oldal, 7999 Ft

Ennyiből is látható, Michel Houellebecq magyarul a mostani regényt az eddigiekhez hasonlóan kiválóan, gördülékenyen fordító Tótfalusi Ágnes munkájának köszönhetően jól ismerhető univerzumából rengeteg minden adva van a jellegzetes Houllebecq-regényhez, és akkor még nem is hoztam szóba az igen tipikus, a szöveget szimptomatikusan tagoló pornografikus reflexiókat, aprólékosan kiírt, olykor zavarba hozó jeleneteket, a mindig megkeseredett, életközepi és párkapcsolati válságba jutott, jellemzően mindig hímsovén módon megnyilvánuló férfi főhőst (ezek mindegyike védjegye Houllebecq nonkonform prózájának), és ahogy haladunk előre a regényekben, ez a bizonyos főhős mindenkor korosabb lesz, mindenkor egyre több rá törő nyavalya sújtja, bár azonnal gyanút kelt, hogy az intellektuális zseni szerepköre ezúttal nem a főhősre van osztva (mint volt A térkép és a táj minden sikert besöprő festőjére, Jed Martinra vagy a Behódolás egyes szám első személyben megszólaló, mindvégig névtelenül maradó Huysmans-kutatójára), nem Paul Raison tehát az intellektuális középpont, akinek nézőpontjából a mindentudó elbeszélő hangján a Megsemmisülni története végig van mondva, hanem közvetlen főnöke, a szépreményű politikai pálya előtt álló gazdasági miniszter, Bruno Juge az, és Pault ebben a tekintetben talán még az omnipotens narrátor is megelőzi.

Tovább

Tovább

► Claire Keegan: Ilyen apróságok. Fordította Nemes Anna. 21. Szá­zad Kiadó, Budapest, 2023, 95 oldal, 3990 Ft

Mert Booker-díjra jelölő zsűritagnak kellett volna lennie annak a talpán, aki az 1968-ban Írországban született, tanulmányait az Egyesült Államokban végző, előbb Nagy-Britanniába, majd nagyrészt Írországba visszatelepedett írónő korábbi könyvei közül szeretett volna az előző években az Ilyen apróságoknál terjedelmesebbet jelölni. Keagan mindegyik könyve kicsiny, rövidke mű, vékonyka könyvtest, „ilyen apróság”. Legelső, debütáló novelláskötete, az 1999-ben megjelent Antarctica, vagy a második, a 2007-ben közreadott Walk the Blue Fields oldalszámát tekintve másfélszer hosszabb ugyan a mostaninál, de az elsőben tizenöt, a másodikban hét klasszikus, rövidre fogott novella olvasható. A csendes lány című film alapjául szolgáló novellafüzér, a Foster 2010-ből csupán feleekkora, az Ilyen apróságokat követő, három darabot tartalmazó So Late the Day című kötet (amely idén jelent meg) pedig már csak harmada a magyarul elsőként publikált mostani könyvnek. Mindebből az következne, és az ismertetésem fenti retorikája is mintha azt sugalmazná, hogy Claire Keegan amolyan minimalista csodabogár, de az általam elolvasott novellái alapján feltételesen, az Ilyen apróságok szerint pedig teljes meggyőződésből állíthatom, hogy éppen ellenkezőleg – Keegan mindenkori kis terjedelmű szövegei igen széles epikai alapanyagot rejtenek, és az író ezt az alapanyagot a nagy narratíva jellegzetes eszközeivel bontja ki.

Tovább

► John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete. Fordította Bart István. Multiverzum Kiadó, Bu­­­da­­pest, 2023, 182 oldal, 3990 Ft

► John Dickson Carr: Az Aranyboszorka. Fordította Illés Róbert. Multiverzum Kiadó, Budapest, 2023, 256 oldal, 4490 Ft

John Dickson Carr mindenképpen megéri az újrafelfedezést. 1906-ban született az Egyesült Államokban, a pennsylvaniai Unionstownban, a családi hagyományokat követve (apja ügyvéd és pennsylvaniai kongresszusi képviselő volt) jogi tanulmányokat folytatott, de az 1920-as évek végén, sok írni, az irodalommal hivatászszerűen foglalkozni kívánó honfitársához hasonlóan Párizsba költözött, ott angol lányt vett el, és az 1930-as évek elejétől majdnem két évtizeden át Angliában élt, mielőtt nemzetközileg már jegyzett és sikeres krimiíróként a háborút követő években visszatelepült volna az Egyesült Államokba. Írói debütálását 1930-ban megjelent első krimije jelentette, és ezt 1977-ben bekövetkezett haláláig több mint hetven könyvcím követte (ezek egy részét írói álnevén, Carter Dicksonként jegyezte), néhány novellagyűjtemény, rádió- és színjátékainak gyűjteményei már halála után láttak napvilágot. Definitív életrajzi monográfiát írt Arthur Conan Doyle-ról, esszékötetet Sherlock Holmesról, 1963 után is, amikor agyvérzés érte és fél oldalára lebénult, penzumszerűen közölt ismertetéseket a múlt század közepén még virágkorát élő krimiirodalom köréből és rendületlenül publikálta tovább saját bűnügyi regényeit.

Tovább

► Colson Whitehead: Alvilági be­csület. Fordította Pék Zoltán. 21. Század Kiadó, Budapest, 2023, 335 oldal, 5990 Ft

Úgy hozta a sors, hogy Colson Whitehead immár negyedik regényéről írok ezeken a hasábokon. Az 1969-ben született fekete amerikai író előző három könyvében nem győztem méltatni írói változatosságát, főtémáinak, figuráinak és helyszíneinek sokoldalúságát, dicsérni a képességét, hogy minden egyes alkalommal elkerülte a korábbi változatok bevett eljárásait, és eddig éppen elégszer (háromszor, amióta csak a 21. Század Kiadó megjelenteti magyarul Colson Whitehead regényeit, és ezzel szert tesz egyfajta saját védjegyre) ünnepeltem a nyilvánvaló tényt, hogy Whitehead bármikor tud addig felfedezetlen utakra lépni. A föld alatti vasút (2017), A Nickel-fiúk (2019) és a Harlemi kavarás (2021) egyaránt úgy hatott, mint afféle mindenkori vadonatúj kezdet. Colson Whitehead mostani regényével, az Alvilági becsülettel kapcsolatban írom le először az általánosan értett „ugyanolyan” jelzőt.​​​​​​​

Tovább

► J. M. Coetzee: A lengyel. For­dí­totta Borbély Judit Bernadett. Kult Könyvek, 21. Század Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 126 oldal, 4490 Ft

És Beatriz elsőbbsége rendjén van, hiszen Witold, az események színhelyéről eltávozó férfi főhős az udvarló, a csábító, a csábítás sikeressége, beteljesülése vagy be nem teljesülése viszont igazából minden egyes ponton e szerelem tárgyának, az otthon maradó Beatriznak a meghozott döntésein, mérlegre tett igenjein vagy nemjein múlik. Ennek az eljárásnak (Beatriz a legutolsó apróságot is megfontoló, önfeltáró gondolkodásának, időről időre egy-egy kérdés körüljárása és mérlegre tétele ellenében hozott döntéseinek, illetve mindenekfelett természetesen a tankönyvi módon áttetsző és világos, szenvtelen elbeszélői/történetmondói attitűdnek) köszönhető, hogy A lengyel a legutolsó mozzanatáig (és képletesen még azon is túl) nyitott és mindig másképpen, a várttól vagy előre kiszámíthatótól eltérően folytatódó cselekményre alapozott irodalmi mű, csekély terjedelme ellenére (vagy éppen ebbe a csekély terjedelembe így belekomponálva) is az irodalmi képzelő- és teremtőerő káprázatos kvintesszenciája marad.

Tovább

Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris. Fordította Greskovits Endre. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023. 444+203 oldal, 6999 Ft

Az utas és a Stella Maris az Egyesült Államokban egyaránt 2022-ben jelent meg, az előbbi október 25-én, a második december 6-án, két hónap különbséggel tehát, két, egymáshoz igen hasonlító borítóval, de két különálló könyvként. A Jelenkor Kiadó számára adott volt a dilemma: az amerikai kiadáshoz hasonlóan két önálló kötetet adjanak közre vagy pedig vonják össze a két regényt egyetlen könyvtestben. Az utóbbi mellett döntöttek, ráadásul a rendhagyó megoldást választották: a két regény nem lineáris elrendezésben következik egymás után. Ha az olvasó Az utas végére ér, egyszerűen megfordítja a könyvet, és a túloldalon, a regény a másikétól független, saját oldalszámozásával kezdhet bele a Stella Marisba (vagy ugyanezt megteheti fordítva, és kezdheti az Amerikában később megjelent regénnyel).

Tovább

► Charlotte Wood: A gyerekek. Fordította Morcsányi Júlia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 271 oldal, 4299 Ft

A gyerekek esetében a találomra választásnál garancia volt a szememben a szerző nemzetisége (a se nem Amerika, se nem Anglia, mégis angolszász Ausztrália hasonlíthatatlan természeti tágasságával és különleges urbanizációjával mindig is rendhagyó színhelye az irodalmi fikciónak), életkora (az 1965-ben született Charlotte Woodnak első zenéit sercegő bakelitlemezekről vagy elakadó/visszatekerendő kazettás magnóról kellett hallgatnia, kezdetben nyilvánvalóan filmre fényképezett, legelső fogalmazványait még egészen biztosan írógéppel pötyögte A/4-es géppapírra, sort váltott és alighanem indigót is tett a befűzött papírlapok közé, és volt jócskán idő, hogy leveleit postai úton juttatta el a címzettekhez), magyar kiadója (a Magvető Könyvkiadó mégiscsak a Magvető Könyvkiadó), illetve a regény fordítójának, Morcsányi Júliának a személye (akinek Cormac McCarthy-fordítását, az Isten gyermekét igen nagy becsben tartom).

Tovább

Tovább

► Ashley Flowers: Sok jó ember. Fordította Pék Zoltán. Next21 Kiadó, Budapest, 2023, 335 oldal, 5490 Ft

És ha már az önéletrajziságnál tartunk, a szerző, Ashley Flowers, aki könyve publikálása előtt egy sokmilliós hallgatottságú, a valóságban megtörtént bűnügyeket feldolgozó podcast szerkesztője volt (ezzel azóta sem hagyott fel), 1989-ben született, nagyjából ugyanakkor, amikor önarcképszerű főhősnője, Margot Davies. A fikció szerint Margot tízéves korában kikerült ugyan szülővárosa különleges zártságából, húsz év múlva visszakerülni ugyanide nem okoz neki megoldhatatlan megrázkódtatást – ennek pszichologizmusáért és hitelességéért nagyrészt főhős és szerző egyforma generációs tapasztalata szavatol.

Tovább

► Javier Marías: Tomás Nevinson. Fordította Tomcsányi Zsuzsanna. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 632 oldal, 5999 Ft

Berta Isla és Tomás Nevinson mind a ketten az írói fantázia teremtményei, regényszereplők, és a Berta Isla meg a Tomás Nevinson egyúttal két regénycím is, a kortárs spanyol próza talán legkiemelkedőbb alakjának számító Javier Marías utolsó két regényének címei. A címadás módja (a borítón minden kísérő sallang nélkül egyedül csupán a főhős neve olvasható) a modern regény elemi, és koronként aztán nagy hangsúllyal újraéledő klasszikus konvencióját idézi. A Berta Isla eredetileg 2017-ben jelent meg spanyolul (a magyar változat a mostani regényt is fordító Tomcsányi Zsuzsanna jóvoltából 2019-ben, ugyancsak a Jelenkor Kiadó gondozásában). A Tomás Nevinsont Marías a koronavírus-járvány idején írta, Spanyolországban 2021-ben látott napvilágot, és utolsó regényének bizonyult, mert az író a vírusfertőzés szövődményeként kialakult tüdőgyulladásban 2022 szeptemberében, néhány nappal hetvenegyedik születésnapja előtt meghalt. 

Tovább

► Avni Doshi: Égett cukor. Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna. Park Könyvkiadó, Budapest, 2023, 326 oldal, 4999 Ft

Normál esetben, az általános emberi szabályok vagy akár a hagyományos indiai felfogás szerint is (a cselekmény a nyugat-indiai Púnében, egy főként hinduk lakta, hárommilliós, de indiai léptékekkel mérve, a hatalmassá növekedett indiai megapoliszokkal összehasonlítva kisvárosiasnak tekintett helyen játszódik) ez a segítség természetes és magától értetődő lenne. Anya és lánya közös múltját azonban olyan sok rossz emlék terheli, hogy a feladat a lány részéről nem könnyen teljesíthető, az anya oldaláról pedig folyamatos ellenállásba ütközik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez az időszak egybeesik a fiatal nő családalapítási törekvéseivel, viszonylag friss házasságával és első gyermekének megszületésével. Az anya képletes és valóságos árnya a lány minden cselekedetére, ténykedésére, reflexiójára és jövőbeli elképzelésére rávetül, kettejük viszonya két, egymással szemben álló és első látásra elmozdíthatatlan frontvonalban, amolyan állóháborúként artikulálódik.

Tovább

► Külországi könyvespolcokon. Tanulmányok Esterházy Péter ide­gen nyelvű recepciójáról. Szer­kesz­tette Görözdi Judit és Balogh Magdolna. Reciti Kiadó, Budapest, 2022, 388 oldal, ármegjelölés nél­kül; a könyv a kiadó oldaláról sza­ba­don letölthető és a Creative Com­mons megadott szabályozása sze­rint felhasználható.

A Külországi könyvespolcokon széles körű nemzetközi összefogás eredménye, egy 2021. szeptember 9-10-én Pozsonyban megrendezett kétnapos tudományos konferencián alapul. Az összeállítás szerkesztői arra törekedtek, hogy az anyag lehetőség szerint minél átfogóbban tekintse át az Esterházy-oeuvre állását az összes lehetséges „külországban”, ahol ez az oeuvre legalább minimális mértékben jelen van (a címbe emelt összetétel, a „külországi könyvespolcokon” is egy Esterházy-szövegből vett idézet). […] Olyasfajta tudományos gyűjtemény lett, ahol a darabok tárgya hellyel-közzel azonos, ez a tárgy, Esterházy Péter külföldi recepciója, könyvei lefordításainak története és e könyvek utóélete (az adott kultúrában betöltött konkrét helye) azonban sokféle beszéd- és megközelítésmódban kerül elő a kötetben.

Tovább

► Milan Kundera: Hecc. Fordította Varga György. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 174 oldal, 3700 Ft

Csak a Hecc iskolaigazgatója nem egy menyasszonyának címzett nyitott képeslapra felfirkált kétsoros üzenettel él („Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij! Ludvik.”), mint a Tréfa főszereplője, hanem a fent említett rajzzal, szándéka viszont ugyanúgy a megdöbbentés, a szokásos vagy bevett szabályok és formák megszegése. Különbség egyedül abban van, hogy Ludvik üzenetével a menyasszonyát próbálja megdöbbenteni, eszébe sem jut, hogy viccesnek szánt privát sorai a nagyvilág tudomására jutnak, olyan emberek kezébe, akik rögvest dönteni fognak a jövőjéről és büntetésként ellehetetlenítik őt, az iskolaigazgató viszont, éppen ellenkezőleg, azt szeretné, ha az ő üzenete, a táblára felrajzolt ábrája minél nagyobb nyilvánosság előtt tárulna fel, és minél nagyobb botrányt kavarna.

Tovább

► Julia May Jonas: Vladimir. For­dí­totta Merényi Ágnes. Park Könyv­kiadó, Budapest, 2022, 276 oldal, 4500 Ft

Mindezek tetejébe a Vladimir kiváló, gördülékeny regény elsősorban az időről, az emberi életidő és a történelmi korszakok megszabta idő természetéről, amelynek középpontjában egy önző és végeredményét tekintve kétségekkel teli, végső soron személyiségromboló gesztus áll, egy korosodó nő a fiatalabb férfikollégája iránti óhatatlan vágyakozásának részletes rajza és merész kitárulkozása. A Vladimir egészen biztosan nem referenciális önéletrajzi regény, debütáló szerzője, a Brooklynban élő Julia May Jonas 1981-ben született, a nemzedéki korfán inkább a céltábla közepébe állított Vladimir, mintsem a nyilát kilőni készülő főhősnő közelében. Engem, azt hiszem, ez a tény segített annak felismeréséhez, hogy a Vladimir inkább nagyon jó kézzel megírt, a megszokott helyzeteket számtalan ponton kifordítva szemlélő középfajú társadalmi regény, és mégsem az, aminek első nekifutásra tűnik, irodalmi eljárásokkal létrehozott elsőrangú lektűr.

Tovább
Élet és Irodalom 2024