A nagy történetmesélő filmek visszaszorulása, a kísérleti művészfilmek előretörése, a sokszínűség-egyenlőség-befogadás (DEI) szellemiségének felerősödése, valamint egy olyan botrány jellemezte az idei Oscart, aminek problémájával ezentúl Hollywoodnak is szembe kell néznie: milyen építő vagy romboló hatása lehet a közösségi médiának alkotókra, művekre.

Infláció, gazdasági problémák, migránsválság, természeti csapás, lángoló Közel-Kelet, orosz–ukrán háború, kínai előretörés. Káosz otthon, káosz a világban. Ilyen fenyegető körülmények között választ új elnököt az Egyesült Államok alig egy hónap múlva. Mint annyiszor, most is sorsdöntő eseményről beszélnek az emberek. Az indulatok elszabadultak, a politikai hovatartozás családi problémákat okoz, baráti kapcsolatokat rombol. Ismét jelentkeznek az üres fenyegetőzők, akik Trump megválasztása esetén azonnal Kanadába költöznének. A szkeptikusok kételkednek abban, hogy akár a hatvanéves Kamala Harris, akár a hetvennyolc éves Donald Trump képes lenne a nagy kihívásoknak eleget tenni. A pesszimisták véleményét a Wall Street Journal publicistája, Ronald Reagan egykori beszédírója, Peggy Noonan közvetítette, aki szerint egy üresfejű nő és egy rettenetes férfi között dől el a verseny.

Jogosan ünnepelt március 10-én Los Angelesben az amerikai filmipar. Hiszen Hollywood legnagyobb seregszemléjének, az idei Oscar-díj átadásának nem kevesebb volt az üzenete, mint hogy a baljós előjelek ellenére a mozi nem halt meg. A közönség visszatért, és nem csak a Marvel-filmekre kíváncsi.