Vásárhelyi Mária

Itt és most nem könnyű feladat Tarnói Gabira emlékezni, egyrészt mert még ma is nagyon hiányzik, másrészt mert végig olvasva az elmúlt évtizedben született emlékezéseket túlságosan nagy a kihívás. Mert éppen 10 éves a Tarnói-díj, ma este tizedszer adja át az ÉS szerkesztősége a zsűri által legjobbnak ítélt tényfeltáró cikk szerzőjének.

Tovább

„Öt napja van a miniszterelnöknek, (...) ha nincs válasz, akkor jöjjön, aminek jönnie kell…” – harsogta a mikrofonba január 5-én a legnagyobb szakszervezeti konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László a Kossuth téri tüntetésen. Aminek pedig „jönnie kell”, az a szakszervezetek által hetek óta lebegtetett általános sztrájk. Pedig Kordás Lászlónál talán senki nem tudja jobban, hogy a sztrájkfenyegetés nem más, mint szemfényvesztés, amely – akarva-akaratlanul – nem szolgál más célt, mint hogy kifogja a szelet a felháborodott tömegek vitorlájából. Magyarországon ugyanis 2011 óta gyakorlatilag nem lehet sztrájkot szervezni, mivel a 2010-ben hatalomra került Fidesz–KDNP-kormány egyik legfontosabb teendőjének a munka törvénykönyve módosítását tartotta, aminek következményeként a munkavállalókat a közös érdekérvényesítés minden eszközétől megfosztotta. Így azután nem csoda, hogy a kormánypártok és az őket kiszolgáló propagandakommandó nemhogy megijedt volna, hanem gunyorosan és lekicsinylően hetek óta ezen a „fenyegetésen” köszörüli a nyelvét.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Április 8. óta az ellenzéki pártok egy része és választópolgárok sokasága a választás napján elkövetett választási csalásról beszél. Az informatikai rendszer működésképtelensége, a Választási Iroda honlapjának elérhetetlensége, a párhuzamosan futtatott szoftverek, az urnazárástól az eredmények ismertetéséig eltelt három és fél órás üresjárat, az ellenzéki pártokra leadott eltűnt szavazatok, a nemzetiségi lista körüli anomáliák mind-mind okot adnak arra, hogy gyanakodjunk, ám ezek együttvéve sem támasztják alá a központilag, tudatosan szervezett választási csalás vádját.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Egy 1999 tavaszán, a parlamenti képviselők körében készült közvélemény-kutatás arra az akkor még meglepőnek számító eredményre jutott, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának tagjai ideológiai orientáció­jukat és értékrendjüket tekintve közelebb állónak érzik magukhoz a szélsőjobboldali MIÉP-et, mint a korabeli két demokratikus ellenzéki pártot, az MSZP-t és az SZDSZ-t. Míg a MIÉP csak minden ötödik, addig az SZDSZ a fideszes képviselők fele számára volt a legellenszenvesebb parlamenti párt. Amikor pedig a jobboldali kormánykoalíciót alkotó pártok – a Fidesz–FKGP–MDF–KDNP – együttes politikai rokonszenvindexeit vettük górcső alá, az derült ki, hogy a jobboldali koalíció képviselőinek több mint a fele számára elfogadható a MIÉP által képviselt világkép, minden ötödik kormánypárti képviselő pedig kifejezetten rokonszenvesnek találta Csurka István rasszista, antiszemita, hungarista nézeteit.

Tovább

2016 bizonyára a fordulat éveként vonul be a magyar sajtótörténetbe. Ez az év volt ugyanis, amikor a kormány – csekély réseket hagyva – újraépítette az állam tájékoztatási monopóliumát. Természetesen nem annak hagyományos XX. századi, nyílt formájában, hanem a modern diktatúrák gyakorlatában bevett leplezett módon.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

1998-ban, az első Fidesz-kormány hatalomra kerülését követően, az akkoriban Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként tevékenykedő üzletasszony egyik első botrányt kiváltó lépése az volt, hogy a kormány megvonta az állami támogatás nagy részét a XX. századi történelem kutatásával foglalkozó két legszínvonalasabb tudományos intézménytől; az 56-os és a Politikatörténeti Intézettől. Az eredetileg a két intézet támogatására szánt összeget az akkor létrehozott, Schmidt Mária által irányított, XX. Századi Intézet alapítására csoportosította át a kormány.

Tovább

Ezt a beszédet – a szervezet vezetőinek felkérésére – a Magyar Újságírók Szövetségének az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésén mondtam volna el. Ám amikor a Népszabadság teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatású kivégzésének napján a MÚOSZ elnöke azt nyilatkozta, hogy meggyőződése szerint a lapot nem politikai, hanem gazdasági okok miatt zárta be tulajdonosa, úgy döntöttem, hogy nem szeretnék részt venni és beszédet mondani a MÚOSZ ünnepségén. 

Tovább

Magyarországon a rendszerváltás kezdete óta összesen hat alkalommal került sor népszavazásra, a részvétel ezeken rendre alacsonyabb volt, mint az országgyűlési választásokon. Az éppen hatalmon lévő kormánypártok által kezdeményezett két népszavazás olyan szimbolikus témákat érintett, mint a NATO- és EU-csatlakozás, az ellenzék pedig saját pozícióinak megerősítése, többnyire a soron következő választások előjátékaként állt elő népszavazási javaslattal. Az esetek többségében tehát a népszavazások nem a feltett kérdésről szóltak, ami az évek során jelentősen erodálta az intézmény tekintélyét. A demokrácia züllésével párhuzamosan korhadt el a népszavazás intézménye is.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019