A nagyváros kísértése
Ahol a nagyvárosok aránya drámain nőtt (például Kínában vagy Indiában), ott nemcsak a felzárkózás volt gyorsabb, a jövedelmek kiegyenlítettebbek, hanem a szegények leszakadása is mérséklődött.
„A kritika fegyverétől...”
Magyar polip 3. A posztkommunista maffiaállam. Szerkesztette Magyar Bálint. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015. 552 oldal, 4500 Ft
A harmadik kötet három új megközelítéssel: a nemzetközi összehasonlítással, az ideológiai háttér elemzésével, végül a jogállam lehetséges helyreállításának a módszereivel gazdagítja az eddigi megállapításokat. Az eddig nem elemzett irányok mellett az új és alapos írások az egyre inkább totális diktatúrává terebélyesedő Orbán-rendszer parlamenti rendszerét, kormányformáját, költségvetési politikáját, a pénzügyi közvetítőrendszer (bankok és brókercégek) gátlástalan kirablását, illetve némelyiküknek (lásd Questor) a politikai családba való befogadását is új megközelítésekkel gazdagítják.
Visszaeső költségvetési politika
Hazánkban a rendszerváltás óta magától értetődő, mi több, normális jelenség, hogy az államháztartás soha nincs egyensúlyban. Legfeljebb az számít meglepetésnek, ha a hiány mértéke - a többi átalakuló kelet-európai országéhoz képest - nem kimagaslóan magas. Ebben a rövid írásban arra teszek kísérletet, hogy vázlatszerűen bemutassam: 1) hazánkban miért nem sikerült a hiány mértékét legalább a közép-európai átlag közelébe csökkenteni; 2) a gazdaságpolitikusok miért csak a külső finanszírozhatósági korlátba ütközve vetnek számot döntéseik következményeként elért magas államháztartási hiánnyal?; 3) az eddig normálisnak tekintett költségvetési hiányt lehet-e korlátozó jogi normákkal, az ún. szabályalapú költségvetés-politika és annak intézményrendszerei meghonosításával mérsékelni?
