Gegesy Ferenc: Kádártól Orbánig. A puha diktatúrától a demokratúráig – 50 év, ahogyan én átéltem. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 376 oldal, 3990 Ft

Gegesy nem tudományos dolgozatot írt, jóllehet az okadatolás, az alkalmazott apparátus megtévesztő, hanem a számvitelből ismert tartozik/követel akasztófát alkalmazva sorolja fel az ország mindenkori vezetőinek tartozásait, az ország népének a követeléseit. Talán nem véletlen, hogy az euro-zóna pénzügyminisztereinek tanácsát több, mint egy évtizedig vezető valahai luxemburgi miniszterelnök, később az Európai Unió elnöke, Juncker így beszélt a gazdasági nehézségekről: „Mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Csak azt nem tudjuk, hogyan, miként fognak minket újraválasztani, ha már megtettük, amit kell.” Sajnos, a gazdaságpolitika sem csupán számvitel.

Bokros Lajos elképesztően gondolatgazdag, minden mondatában tűpontosan fogalmazott, lenyűgözően dokumentált kötetben a nagy öreg: a „renegát” Kautsky és öt későbbi kortárs, Hannah Arendt, Friedrich Hayek, Karl Polányi, Karl Popper, Joseph Schumpeter szocializmusról írott könyvei alapján vizsgálta meg a szocializmus lehetségességét, elkerülhetetlenségét, kívánatosságát. A politikai filozófia és a politikai gazdaságtan legnemesebb hagyományait követő kötet angol nyelven a svájci Springer kiadó gondozásában jelent meg a mű tartalmát előre összefoglaló címmel Socialism – The Tragedy of an Idea. Possible? Inevitable? Desirable? Mielőtt megismertetném az olvasóval a hallatlanul érdekes könyv gondolatmenetét, a tárgyalt kérdéseket és a vizsgált 1+5 szerző dilemmáit, sietek összegezni a könyv ítéletét: a (marxi) szocializmus sem nem lehetséges, sem nem elkerülhetetlen, sem nem kívánatos.

Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Zoltán Gábor: Szép versek 1944
Tompa Andrea: Haza

Soros György: A nyílt társadalom védelmében. Fordította Felcsuti Péter. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2020, 224 oldal, 3600 Ft

Soros a záró, elméleti fejezetben foglalja össze tudományos újítását: a reflexivitást, ami több vonatkozásban is megkérdőjelezi a társadalomtudományok közelíthetőségét a természettudományokhoz, amennyiben a megfigyelés tárgyát képező gondolkodásra képes emberek maguk is alakítják a megfigyelés módját és a leírásra váró jelenség lefolyásának a menetét. A tudományos leírás nehézségeiben az emberi bizonytalanság elve játszik szerepet, amely az esendőségen (az emberek ismeretei nem tökéletesen fedik a valóságot) és a reflexivitáson (hogy az emberek – akár tökéletlen ismereteik alapján is befolyásolják a valóságot) alapul.

1947-ben senki sem mert volna röhögni, ha A tizedes meg a többiek című Keleti Márton-filmet már ekkor bemutatták volna, és elhangzik, hogy „az oroszok már a spájzban vannak”. A háború után Kelet-Európában katonaruhás (meg civil ruhás) oroszok húzódtak meg a spájzban, Nyugat-Európában a spájzokba amerikai pénzből, a Marshall-segélyből vásárolt élelmiszerek kerültek. Ez a különbség a mai napig, koronavírus idején megmaradt: katonaruha és katonai ellenőrzés hazánkban, Oroszországban; pénzsegélyek és élelemosztás a polgári Nyugaton.

Orbánnal a nyakunkon divat lett elemezni, hogy mi romlott el, mit rontottunk el. Van, aki a közjogi berendezkedés intézményeinek létrehozása, így a választási rendszer kidolgozása során tanúsított felületességet, hevenyészettséget okolja, mások az Orbán előtt kormányzó koalíció vezetőinek személyes alkalmatlanságára fogják az összeomlást és Orbán hatalomra kerülését, de vannak olyanok is, akik ebben nem csupán magyar sajátosságot látnak, hanem a kelet-európai rendszerváltástól várt gazdasági felemelkedés elmaradása miatti csalódottságnak a következményét és/vagy a liberális részvételű kormányok elesettek iránti érzéketlenségének, a neoliberális gazdaságpolitikának „szándékon túli eredményét” is.

Soros Tivadar: Túlélni. Álarcban – Nácivilág Magyarországon. Fordította Ertl István. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018, 336 oldal, 3800 Ft

Miközben a kötetből is tudjuk, hogy Soros Tivadar foglalkozása ügyvéd, ráadásul a nagypolgárság divatos ügyvédje, mégis a könyvet olvasva az a benyomásunk, mintha harci próbákon nevelkedett, a kémek kiképzésének minden stációját megjárt kalandor írását olvasnánk, ráadásul olyan meggyőzően könnyed stílusban, mintha James Bond elragadó mosolyával akarná a lábáról levenni a véreskezű nácikat. Pedig így történt. Persze, mondhatnánk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, minden túléléséért küzdő polgártársunk nem választhatta volna ezt az utat. Ami azonban Soros Tivadar könyvében elgondolkodtató és mind a mai napig érvényes, hogy minden előre látható, fel lehet készülni rá, hiszen Soros Tivadar már a német megszállás előtt kialakítja búvóhelyét, kezdi az illegális élet megszervezését. Ezt fokozza a német megszállás után, és lesz minden hozzáforduló zsidónak a mentője a nyilas vészkorszakban. Mai napig érvényes: aki beletörődik a törvénytelenségbe, aki elfogadja a jogtalanságot, aki nem próbálja kicselezni az embertelen gyilkosokat, az már akkor feladta és pusztulásra ítéltetett, mielőtt becsukódna mögötte a gázkamra ajtaja.

Ungváry Rudolf: Balatoni nya­ra­ló. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 269 oldal, 3499 Ft

A badacsonyi nyaraló két évszázados története a legszemélyesebb rege, amelyből megismerhetjük a Ruhr vidékről a Balaton-felvidéken letelepedett zsidó bortermelő és kereskedő Lessner-család és a később polgári életmódot követő leszármazottjaik életét, a keresztény polgári középosztállyal összeszövődő sorsát, majd már csak tárgyi emlékekben, emlékezésekben fennmaradt lenyomatukat. A komor történetet: megtorlást, pogromot, a fasizálódó Magyarország ordasarcát a tájfestői ecsetvonásokkal megrajzolt környezetleírások lágyítják, miközben Ungváry minden apró mozzanatba belekapaszkodó érzékletes szövegéből látjuk a nyaralóhoz kötődő családok alkalmazkodását a nyugodt polgári életet újra- és újra szétrobbantó, váltakozó fordulatokhoz: a vörösökhöz, a fehérterrorhoz, a horthysta operettkarakterekhez és a szocializmus által megkívánt mimikrit felvállaló reformerekhez.