► Veres András: A felejtés ellen. Történetek és emlékezések. Balassi Kiadó, Budapest, 2023, 340 oldal, 4500 Ft

A múlt század irodalomelméletének és irodalomtörténet-írásának jelentős magyar alakjai, Veres András mesterei és kollégái elevenednek meg nekrológjaiban. Földes László, Török Endre, Márkus György, Bojtár Endre, Szegedy-Maszák Mihály és a tanítvány, a fiatalon meghalt Kálmán C. György alakját, szemléletét, munkásságát baráti beleérzéssel, egy-egy jellemző megszólalásukkal ábrázolja. Gyászát a pontos fogalmazással rejti el, tárgyilagossága igaz érzelmekből táplálkozik. Műértésének központi eleme a tragikum iránti érzékenysége; az egzisztenciális szorongás tárgyszerűen is jelen van a József Attila–Pilinszky összevetésben. A szeretet és a nagyarabecsülés nem fosztja meg a poétikum tiszteletéből eredő józanságától, Esterházynál kifogásolja, amikor a valódi írói feladatot elhárítja magától.

Nagyon helyre kis presszógépek voltak. A magasságuk jó 40 centi, és mindenük megvolt, ami kell. A henger vörösrézből készült, a kávét a fekete műanyaggal borított fogantyú alatt kellett betölteni a kerek alumíniumtartályba, és félcsavarral lehetett a helyére illeszteni, lent pedig úgy csöpögött ki a kávé a csészébe, mint a nagyoknál; igaz, hogy csak egy lyukon. A hengerben a fémhüvelybe illesztett tekercselés forralta fel a vizet, és a gőz átnyomta a kávén.

A medvevész egysége a medvesség, amely a skálán 1-től 5‑ig terjed. Az 5-ös medvesség egyenlő egy darab felnőtt medvével, egyegységnyi medvesség tehát 1/5 medve, ami egy kéthetes boccsal egyenlő. A várható napi medvességet a Medveorológiai Intézet tegye közzé reggel 8 óra öt perc és 8 óra harmincöt perc között. A rendőrségi drónokat be kell programozni a medvék felismerésére, elérendő a 98%-os megbízhatóság, hogy a drónok semmiképpen se tévesszék őket össze a kutyákkal. A drónokat mind barnamedvére, mind jegesmedvére érdemes kalibrálni, mivel a jegesmedvék megjelenése hazánkban a globális felmelegedés következtében nem zárható ki.

Jó tanácsaink a lakosságnak:

– Ha medvével találkozunk, ne kezdeményezzünk verekedést.

– Medvével szóváltásba ne keveredjünk, a felmenőit ne szidalmazzuk, morgására ne válaszoljunk.

– A bocsot vagy a bocsokat ne vigyük haza házikedvencnek, mert az anyamedve követni fog minket, és vagy lecsap, vagy őt is táplálnunk kell.

– Ha medvét lát, tettesse magát halottnak, ne mozduljon, és az észlelését jelentse a 112-es telefonszámon.

Murányi Gábor: A sajtó szövedéke – Huszadik századi laphistóriák. Kronosz Kiadó, Pécs, 2018, 405 oldal, 4500 Ft

A fáradhatatlan Murányi Gábor, aki az elmúlt 30 év sajtótörténeti írásai közül válogatott ki negyvenkilencet, remek kötetet állított össze. Csaknem száz év rémületesen humoros pillanatait örökítette meg tömören mesélve. Lehengerlő a könyv indítása, a Horthyt, Sztálint és Rákosit dicsőítő évfordulós közlemények és elszólások szinte fokozhatatlanul mulattatóak, ám a szerző lebírhatatlan kutatószenvedélye a további tanulmányokat is élvezetessé teszi, beszéljen akár a nyilas orgánumok alapításáról, akár a kései negyvenes évek pártszemléletéről, vagy az 56 utáni megtorlást követően alapított újságokról, a felelős elvtársak dörgedelmeiről, meg az első szamizdatokról. Bárhol olvasunk bele a könyvbe ismét, újra ott ragadunk.

A fenti mérési eredmények ismeretében a döntéshozónak azt javasoljuk, hogy a pisztrángfogyasztást a szálkával együtt való evés irányába igyekezzék eltolni, akár a kötelezővé tételét is megkockáztatva. A kötelezővé tétel előtt ajánlatos, ha a magyar embereket a szőröstül-bőröstül-szálkástul való evésre felkészítik, vagyis trenírozzák. Az oktatást nem árt iskoláskorban elkezdeni. Minthogy az általános és középiskolai étkeztetésben a pisztráng a viszonylagos drágasága miatt nem szerepel, oktatófilmek készítése és vetítése, internetre való feltöltése, valamint rágógumival való szemléltetése és gyakoroltatása jöhet szóba. Ahol a diákok 20%-nál kisebb arányban rendelkeznek okostelefonnal vagy tablettel, a rágógumis megoldást érdemes előnyben részesíteni. Felhívjuk a figyelmet, hogy a rágógumiba kevert fogpiszkáló a megfelelő evési technológia elsajátításához kifejezetten ellenjavalt. A rágógumit a diákok otthonról is magukkal hozhatják. A három napja rágott gumi még elfogadható.

Mélyen tisztelt XY nemzettárs(nő)!

Hogyléte és megléte iránt érdeklődünk, minthogy Ön a mi számunkra fontos úgy is mint egyén, de főleg mint nemzetünk alkotóeleme, akinek hosszú távú, huzamosan fennálló egészségében és jókedvében bizton reménykedünk.

Amennyiben azonban, reményeinkkel ellentétben, Ön már nem él, és levelünkre, amit az első levelünkre adott válasz hiányában másodszor is kiküldünk, másodszor sem válaszol, legnagyobb sajnálatunkra Önt törölnünk kell a nyugdíjra jogosultak listájából, és a továbbiakban Önt a fájdalmas veszteségeink között fogjuk számontartani.

Március 24-én, az Eleven Emlékmű fennállásának negyedik évfordulóján Mi lesz veled, Gábriel? címmel rendeztek fesztivált a Szabadság téren. Az ott elhangzott beszédekből kettőt közlünk.

Heltai Jenő 1944–45-ös naplója alapmű. Vannak jó könyvek, érdekes könyvek, néha egy-egy remekmű is összejön, de az alapmű kivételes tünemény.

A naplók általában művészi céllal létrehozott alkotások, amelyeket esztétikailag minősíteni lehet; Heltai könyve nem ilyen. A német megszállástól kezdve mindennap írta, 45 tavaszán pedig, amikor a bujkálás végén visszakerül hozzá több helyen elrejtett naplójának majdnem az egésze, feljegyzi, hogy elolvasta, van benne néhány találó megfigyelés, de az egész nem ér semmit. Pár nap múlva abba is hagyta a vezetését. Később mégis legépeltette, de kiadatnia nem sikerült. Elképzelhetetlen, hogy a Rákosi-korszakban vagy a Kádár-korszakban bármikor is megjelenhetett volna, és most is isteni csoda kellett hozzá, hogy 72 évvel az utolsó sorok bejegyzése után kiadják. Bálint András két éve önálló estet szerkesztett belőle a Radnóti Színházban, az ő közvetítésével került a család által megőrzött gépirat a Magvetőbe, ahol felismerték a jelentőségét. Minthogy az estet nem láttam, gyanútlanul kezdtem olvasni ezt a hatszáz oldalas, sok jegyzettel ellátott könyvet, és nem tudtam letenni. Évek, talán évtizedek óta nem olvastam ennyire izgalmasat, megrázót, pontosat, és évek óta nem nevettem ennyit.

Gyalogolt Kálmánka, stoppolt, kéregetett, élelmiszerboltokban el-elcsent ezt-azt, és azon vette észre magát, hogy ismét Magyarország felé közeledik. Eszébe ötlött, mi lenne, ha hazamenne, amúgy is rég járt otthon, végre kipihenhetné magát, és ha megint börtönbe csukják, ott is pihenhet. Átvergődött a háromszoros szögesdróton, az aknákat fémkeresővel derítette fel. A szerszámot egy felrobbant kolléga dermedt kezéből szedte ki a második és harmadik szögesdrót között, a rossz magyarsággal írt használati utasítás rá volt ragasztva a detektor oldalára. Maga előtt pásztázva az elmés szerkezettel lóugrásban, táncos lábbal kelt át a mezőn, a szögesdrótot pedig kutyamód ásva alulról kerülte meg.

„Állampolgári előnyt jelent többek között a vidéki származás, a nemzethez való hűség, a Kárpát medencei illetőség minimum hét nemzedékre visszamenőleg, a sporthoz, a jövőhöz, az öncélú magyarsághoz való pozitív ragaszkodás, a kettőnél több, de ötnél kevesebb gyerek, a családban való lét, a hitbuzgalom. Ezek igazolásáról külön törvény fog rendelkezni, előreláthatólag a jövő héten terjesztem elő.” 

„Magyarország az én...”, avagy országtudományi ismeretek

Tematikus prózaösszeállítás

„Isten oldalnézetben kalap alakúnak teremtette hazánkat, balra a copf Fiume és környéke, jobbra a sild Erdély, csak később csíptek le belőle két magyarországnyit a zivataros vérszázadok.” „Magyarország történetén a kamerák hosszan elidőztek. Az operatőrök egyike még azt is kiszúrta, hogy hiányos a sorozat. A második rész nincs a polcon, mondta.” „Miért pont arabot? Magyar nem volt?”

Három helyzetjelentés, pillanatkép, három próza arról, hol élünk.